A feladás pillanata

Manapság már nagyon sokat beszélünk a szexről, mindennapos téma. Jó beszélni örömeiről, és hogy milyen fontos része a kapcsolatnak.

De mi van akkor, ha ez valakinek nem pozitív beszédtéma?

Napjainkban a nők felének vannak orgazmus zavarai, 20%-nak pedig sohasem volt orgazmusa.

De kik is azok a frigidek? Nem, véleményem szerint nem azok, akik nem kívánják a szexet. Ők ugyanúgy igénylik, akarják, de a végéről elmarad a nagy bumm.

Aszexuálisnak hívjuk azokat, akik már nem is kívánják. Tény ami tény, egy idő után talán az előbbi átmegy utóbbiba, a reménytelenség és belefáradás következményeképp.

Mindenki tudja, vannak ilyen nők, akiknek nehezen, vagy épp soha sincs orgazmusa. Mégis keveset beszélünk róla. Valaki szégyenli, valaki pedig inkább nem törődik vele. Pedig legbelül minden frigid nő szenved. Legalábbis szakaszokban.

Az első szakasz a "fel sem fogom, mi van".

Ugyanis itt a nő még csak betudja a problémát a stressznek, vagy hogy a kapcsolat nem érett még.

A második szakasz a pánik. Ebben megijednek a nők. Igazából itt bontakozik ki az, amit később nagyon nehéz lesz legyűrni.

A harmadik, a "nem érdekel". Itt azt állítják, hogy nem működik valami, de majd csak lesz valami talán.

A negyedik szakaszban a düh. Amikor az elfojtott érzelmek, a megelégedetlenkedés előtör. Sokaknál sírással töltött estékkel, valakinek dührohamokkal jön elő.

Az ötödik szakasz már két rész:

Jobb esetben ezt az utat végigjárva orvos vagy akár idő általi segítséggel, de sikerül elérni a célt.

Rosszabb esetben, a nő végképp feladja, és vagy aszexuális lesz, vagy beszürkül szexuális élete, "jobb" esetben beéri ezzel.

Ezeket saját tapasztalat alapján írtam, mint egy frigid nő, aki az 5. fázisban van, de még nem tudja, melyik befejezés lesz az övé.