Karácsony kettesben? (beszélgetés)

Ez akkora nagy marhaság pedig. :((

Minket még az sem zavar, ha a gyerekeinkkel nem másnap, hanem csak harmadnap találkozhatunk.

Ez a zsarolásdi amúgy sem tetszik:(

Szerintem a mi gyerekeink is azért jönnek szívesen, mert minden összejövetelt megbeszélünk.

Idén először amúgy mi megyünk hozzájuk. :))

Karácsony másnapján és nem ebédre, mert kisunoka mellett nehéz lenne készülni.

Hát, egyáltalán nem könnyű néha, időnként erőnek erejével fogom be a saját számat :) De idővel ez is alakul.

Azt tapasztaltam, hogy minél kevésbé akaszkodunk rájuk, annál jobban jönni akarnak. De nekik kell tudni, hogy mennyire és mibe avatnak be, azt tudják, hogy mindennel jöhetne hozzánk, segítünk, meghallgatunk, támogatunk. De soha nem erőszakoskodunk.

Nekik is meg kell élni az első saját karácsonyt, nyaralást, fészekrakást, mindenben az első lépéseket. Szülőként soha nem szabad elvenni tőlük ezeket a csodás élményeket, ez minden gyereknek jár.

A férjem szokta mondani, hogy jó gyereket neveltünk, most már csak bízni kell benne és szeretni, akkor minden rendben lesz. Eddig igaza van.

Nem nyert. Mi már felneveltünk egy gyereket a férjemmel. S ezt a gyereket hagyjuk kialakítani a saját életét, nem pedig rátelepszünk, hogy ne tudjon a saját családjával saját életet kialakítani.

Tudod, utálom a tapadós szülőket. Ez azért van, mert soha nem neveztem magam csak egyszerűen anyának, így, kisbetűvel. És ezért jönnek a gyerekek önként és dalolva hozzánk a karácsony másnapján. Mert kölcsönösen tiszteljük egymást. Próbáld egyszer ki.

Persze :) nem minden fekete vagy fehér, én is belebotlottam a történetbe és eszembe jutott ez a fórum,... gondoltam megosztom.

Sokan, sokfélék vagyunk, másképp viszonyulunk a családunkhoz.

Ilyen alapon, akkor a gyerekeknek nem is szabadna családod alapítani, mert nincs az az idő, amit pótolni lehetne.

Szerintem nem azon múlik ez az egész, hogy 1 ében hol töltik az emberek a karácsonyt (2-3 nap), hanem azon hogy hogyan viszonyulnak a szüleikhez az év másik 362 napján.

„21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: ”Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”

És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor. Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára meg esetleg egy moziba utána. „Mi történt, jól vagy, minden rendben?” kérdezte aggódva..

Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és ez a meghívás eléggé váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt még. „Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni, beszélgetni.” válaszoltam. „Csak te és én”. Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy „Nagyon szeretném, ez nem is kérdés”.

Azon a pénteken ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. „Mondtam a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak” szólt egyből, ahogy beült az autóba. „Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.”

Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának kell.. Miután leültünk elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. „Régebben mindig én olvastam fel a menüt neked amikor kicsi voltál” mondta majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: „Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam” mondtam legyen, semmi gond.

„Milyen volt a randi?” kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. „Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem” válaszoltam neki lelkesen.

Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem. Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: „Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!”

Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: „Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő”

Igen, kettesben!

Mikor az egyik gyerekünk elköltözött, teljesen természetesnek tartottuk, hogy kettesben akarnak karácsonyozni.

Felnőttek már vagy mi a szösz :)

Aki ilyenért megsértődik, magára vessen!

24-én csak mi vagyunk sehova nem megyünk. Engem úgy neveltek, hogy nem is szabad.

Mikor még kettesben voltunk akkor 1 napja az ő családjáé volt, a 2. az én családomé, mivel ez náluk hagyomány volt, az meg hogy nálunk mi volt a szokás az ő családját nem érdekelte.

Miután nőtt a családunk és én egy húsvét után kis híján idegösszeomlást kaptam, befejeztük elegem lett. Karácsonykor sehova nem megyünk, mert heti szinten találkoztunk eddig is mindenkivel, mi a francnak ez a hajcihő, meg a fiúk is inkább a jézuska játékaival játszanának, a hátuk közepére nem kell az egész.

Az állandó kaja traktálása amikor itthon is van minden, senki nem akar enni azok megsértődnek a gyerekek nyügösek mennének haza, após családja megint megsértődik, mert hova sietünk. Ha ez karácsony akkor én hülye vagyok.

Idézet részlet Tőlem:

"..........van kihez rohangálni

karácsony első és második napján!!! "

Én sem mondtam mást!!!

Karácsony első és második napját!!!

De nyugodtan kötözködj :)))

Valószínüleg még nincs gyereked, és nem élted még át azt, amit egy Anya él át, amikor nélkülöznie

kell a gyermeke látványát és ölelését!

Kívánom, hogy sose tudd meg!!