5 éves kislányommal mostantól kettesben karácsonyozunk, mert meghalt a férjem. Hogyan lehet számára az ünnep boldog és meghitt így is? (beszélgetés)
Én hasonlóan éltem meg az első karácsonyt a válásunk után, 3 éves volt a lányom. Azóta a lányom 9 éves, egyszer sem ünnepelt azóta sem apa a kicsivel. Tapasztalatból mondom, hogy a gyerekek nem keseregnek a múlton, ha eszébe jut apa és kérdez valamit róla, akkor válaszolj az ő szintjén. Semmiképp sem jó úgy tenni, mintha nem fájna neked, hogy hiányzik, ér szomorúnak lenni, ér sírni, mert ebből azt tanulja meg, hogy szabad kifejezni az érzelmeket, szabad sírni is, ha úgy van.
Most leginkább magadra figyelj. Neked nehezebb új szokásokat kialakítani, egyedül megoldani a helyzetet. Csináld úgy, ahogy neked könnyebb, aztán egyre jobban fog menni s már gondolhatsz új szokások kialakítására is.
Nekem első karácsonykor az segített, hogy itt volt akivel beszélgessek, nem voltam teljesen egyedül. Akár napló is jó, hogy kiírd magadból a fájdalmat, a dühöt, a magányt.
Az nem elvétel,ha az ember másképp ünnepel. Egyébként a gyerekek hihetetlenül adaptivak.
Példa: anya egy időben sokat szenvedett a beiglivel,mercsinálta, de már hetekkel karácsony előtt félt. Aztán egyszer átbeszéltük,hogy miért is csinálunk mi beiglit?Annyira nem szeretjük,kicsit belőle nem lehet, mindig ránk marad, már a fülönkön jön ki....és akkor azt mondtuk,ok veszünk egy rúd beglit, hogy legyen és sütünk más sütit,amit szeretünk.
csinálj mindent ugyanúgy, mintha még élne a férjed. Én is ezt tettem a gyerekekkel. Attól, hogy meghalt az apjuk, még van karácsony, húsvét, stb.
Sírni meg csak akkor lehet, ha nem látják
Őszintén sajnállak. Még nekünk felnőtteknek is nehéz volt, mikor 6 éve elment apukám, pedig én már jó párszor voltam egyedül szenteste.
Szerintem próbálj minél több házon kívüli programot csinálni. Mikor kicsi voltam nagymamám mindig elvitt megnézni a templomba megnézni a betlehemet. Ha nem is vagytok vallásosok, egy kellemes éneklős délutáni istentisztelet nagyon szép tud lenni. Ha nem akkor csináljatok otthoni mozi maratont, vagy hívjatok meg barátokat karácsonyozni, hogy oldódjon a hangulat. A másik két nap sok programot lehet csinálni, mert akkor sok minden nyitva van.
Nagyon sajnálom.
Ahogy a helyzet hozza,vagy érzed csinálj mindent épp úgy ,,vagy teljesen másképp.
Amit mi szoktunk tenni hogy az elhúnyt szeretteinkhez kimegyünk a temetőbe együtt reggel,viszünk díszt gyújtunk gyertyát,ez bár nehéz de megnyugvást is adhat.Aztán a készülődésben feloldódunk:))
Tudom nem lehet ezt összehasonlítani sem ,a mostani helyzeteddel.
Neked lesz nehéz, gyerek fel sem veszi majd...
Nálunk sincs nagy család, akiket körbe lehetne járni. Szenteste együtt kiscsalád (3an) karácsony, 25 és 26-án kirándulás, fürdö, egyéb program. Más, mint gyerekkoromban, amikor annyi helyre mentünk, nagyszülök, nagynéni, unokatesók... De most ez van és így jó.
Fogadd részvétem!
Meglehet, hogy ahhoz a cselhez folyamodnék, hogy már napokkal korábban felállítanám a fát, és minden este gyertyát gyújtanék.
Gondolom vannak barátnői, kis barátai, azokkal a szülőkkel megbeszélve valamelyik délutánra szerveznél egy zsúr-délutánt a gyerekeknek (szülőknek), és talán egy kicsit elterelné a figyelmét.
Ha tudja, hogy "apa elment", a buli előtti napon vele együtt kimenni a temetőbe... nem tudom. Persze ez attól is függ, mennyire viselte meg az édesapja halála, mert ha nagyon hiányolja, ezt a temetői látogatást nem csinálnám...
Mindenképpen beszélnék egy gyermek pszichológussal, mit tanácsol, milyen irányban indulj el.
Részvétem!
Nem tudok mit írni. Sok erőt neked!
Őszinte részvétem!
Első karácsony lesz a legnehezebb, de hidd el, szép karácsonyt tudsz csinálni, ha tényleg szeretnél.