Jóslatok régen és most...
"Légy büszke arra, ami voltál, s igyekezz különb lenni annál, ami vagy."
Herman Ottó
"A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker."
Helen Keller
El se hiszem, hogy ezt teszem... de mára épp itt az ideje. Kérlek, fogadjátok szeretettel ezt a kis szösszenetet.
Édesapám valamikor a '80-as évek elején a Fővárosban járt egyetemre. Igencsak büszke volt rá az egész Família, hiszen ösztöndíjasként jutott be az Állatorvosira. Csakhogy itt a kutyát se érdekelte, hogy Apám világéletében erdész szeretett volna lenni, nem pedig állatgyógyász... de ez egy másik történet.
Szóval a '80-as évek elején Apám Budapest valahányadik kerületének sokadik utcájának x. sarkán álló akármilyen épület valahányadik emeletének valahányas lakásában bérelt Ili nénitől egy, azaz egy darab szobát.
Minekutána - előttem nem rejtett, de előletek gondosan eltitkolt :) - okok miatt az Állatorvosi Egyetem mégsem került JóApám által befejezésre, hazatért a szülői házba. (A magánéletében történt változásokat gondosan átugrom, hisz a cikkem témája nem a fogantatásom:))
Az 1985-ös esztendőt követően, merthogy akkor születtem... Apám, valamilyen céllal Budapestre látogatott, ahol is kénytelen volt pár napot eltölteni.
Hát hol is máshol, mint jó öreg régi szállásadójánál, Ili néninél. Ili néni megszállott autodidakta asztrológus volt. Apám pedig kíváncsi.
Megadta hát az Öreg Hölgynek, amit kért - a Lányai nevét és születésük pontos idejét. A részletes és fárasztó horoszkóp elkészítése helyett Ili néni egy rövid, frappáns, ám igencsak kusza "jóslattal" bocsátotta el Apámat.
Egy apró, sárga cetli őrzi szavait Apu írásával a mai napig. (Vicces, és kissé ironikus, hogy ezt a fent nevezett cetlin Anyunál találtam meg - 18 éve elváltak.)
Az egyik oldalon én, a másikon Nővérem.
Mivel jelenleg sajnos nincs nálam, nem emlékszem a pontos szófordulatra, de megpróbálok hiteles lenni.
Vilcsi (ez a Nővérem)
szeretetteljes
jó anya
szereti a változatosságot - a magánéletben is...
(sajnos többre nem emlékszem, hisz nem rólam van/volt szó)
Panni (ez vagyok én)
pontos
precíz
okos
18-20 éves: tétova nem tudja mit akar
26-28 éves: rájön hibájára, új utat választ.
Cikkem fő témája a jellemző-jóslat-szerű valami utolsó, rám vonatkozó sora.
26-28 éves: rájön hibájára, új utat választ.
Réka barátnőmmel megosztottam ezt a gondolatot, valamikor nagyon régen. Azóta tudom, hiba volt.
Mert bármennyire is szeretem az én Drága Barátnőmet, sajnos sorozatosan ugyan abba a hibába esett.
Az évek során bármilyen magánéleti, párkapcsolati... bármilyen problémám alkalmával a képembe nyomta ezt a mondatot.
26-28 éves: rájön hibájára, új utat választ.
És ez valahogy sosem esett jól.
Viszont....
Mára azt hiszem teljesen világos lett az üzenet - és át is estem a pálforduláson :)
Anyuék válása után lettem anyás. Addig - a családom elbeszélése szerint - nem voltam az.
Ragaszkodtam hozzá, görcsösen. Nem csak hozzá, a családjához is. Pedig nem kell. Nem szabad.
Ha egy közösség nem tart igényt a társaságomra, hát én sem kérek belőlük.
Az egyetlen közösség, ahol helyem lehet, az Apám családja.
Mama, Öcsém, Gabi, Apu... és a többi Pánczél...
Sajnos, a Papa már nem... de lehet, hogy épp az ő elvesztése volt a pálfordulás kiváltó oka.
Rájöttem, hogy hiba volt kötődni - új utat választok. De hogy pontos legyek - a Régit.
És nekem így lesz a legjobb :)
Nem kérek többet azokból, akik nem becsülnek. És ami a legfontosabb, nem is szeretnek.
Új irány - a régi :)
Előre ... de csak félig a múltba.
Inkább vissza a gyökerekhez.
Vissza az alapokhoz, vissza a család szentségéhez, a hagyományokhoz.
Papa, ha ezt látod, remélem, büszke vagy ... végre :) Szeretlek.
Írta: BayBanya, 2010. december 13. 21:08
Fórumozz a témáról: Jóslatok régen és most... fórum (eddig 13 hozzászólás)