Egy új életért egy "régi" ?

A minap rossz hírt kaptam. Nagypapám kórházban van. És reggel óta nem tudják felébreszteni... alszik. Egyszerűen csak alszik. Évekkel ezelőtt el kellett volna már kezdenie a művese kezelést, de nem volt rá hajlandó... hát most végképp feladta a veséje, muszáj volt belevágni. De lehet, hogy már későn.

Nem is ez a fő témám, csak ebből a sajnálatos családi problémából fakad a teóriám.

Sokat olvastam itt a portálon is, hogy fizikailag teljesen egészséges lányok/asszonyok egyszerűen képtelenek teherbe esni.

Többek között két nagyon jó barátnőm is.

(Igen, én is szeretnék babát, de nálam még nem világos, hogy minden rendben van-e "odabent".)

Őket szeretném most példaként felhozni, mert vannak hasonlóságok az életükben.

(Mivel nem kértem tőlük külön engedélyt e cikk megírására, így a nevüket megváltoztattam.)

Márta.

28 éves, egészséges nő.

Van már egy hét éves gyermeke, de szeretne második babát is.

A fia - egy igazi kis vadóc :) - pár hónappal az után fogant, hogy barátnőm elvesztette egy közeli hozzátartozóját (nem jut eszembe pontosan, hogy Anyukáját, vagy Apukáját - elnézést. )

Most egyszerűen képtelen teherbe esni.

Anna.

25 éves, több nőgyógyászati beavatkozáson átesett leányzó. Mostanra már teljesen egészséges.

Édesapja elveszését követően teherbe esett, de magánéleti problémák miatt el kellett vetetni a babát. Mára minden rendeződött, ám az újabb gyermekáldás még várat magára.

Rajtuk kívül van még egy - egykor közeli, mára igencsak eltávolodott - ismerősöm, aki szintén a nevelőapja halálakor esett teherbe. Augusztusban életet is adott egy egészséges kisfiúnak.

A teória tehát a következő.

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy új élet foganhasson egy nőben, valakit el kell veszítenie az életéből.

Gonosz dolog, de elképzelhető.

Az én életem teljes.

Azok a közeli hozzátartozóim, akiket születésemtől fogva ismerek mind életben vannak.

(Az egyetlen kivétel a dédimamám, de ő egy hónappal az öcsém születése után távozott.)

Nem tudom, mennyire van ráció abban, amit gondolok, de igazából nem találtam más, elképzelhető magyarázatot a fent említett három esetre.

Valójában a félelem íratta velem ezt a cikket.

Mi van, ha valóban a Nagypapám elvesztése "kell" ahhoz, hogy nekem babám lehessen?

Akarok-e ilyen áron anyává válni?

Önző dolog ez így...

Össze is vagyok zavarodva.

Elnézést kérek, ha bárkit is felzaklattam ezzel a témával, de muszáj volt, hogy kiszakadjon belőlem.