Együttélés vs. házasság

Tudom, ez a téma sokakat nem izgat, de vannak, akiket nagyon is, köztük engem is! 24 éves leszek, de kiskorom óta tudom, annak ellenére, hogy szüleim házassága nem volt (és még mindig nem az) felhőtlen, én férjhez szeretnék majd menni!

Házasság: a törvény és a hagyomány szerint egy felnőtt férfinak és egy nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége. A házasság egyéb formái is léteznek: számos társadalom ismeri a poligámiát, ahol egy személynek több házastársa lehet. 2001-től kezdve számos ország jogrendszerében a házasság fogalma kiegészült az azonos neműek között kötött házassággal.

Együttélés: Az élettársi kapcsolat egy olyan párkapcsolati forma, amely két, egymással házasságot nem kötött, érzelmi és gazdasági közösségben élő személy között áll fenn. Különbözik mind a házasságtól, mind a bejegyzett élettársi kapcsolattól, mivel nem valamely állami hatóság előtti akaratnyilvánítással, hanem az együttélés tényével jön létre.

A megfogalmazás szerint is két különböző dologról beszélünk, mégis kíváncsi lennék, ki miért, mi okból választja egyiket, másikat?

Úgy gondolom, együttélés nélkül nincs jó házasság, de ez csak a saját véleményem, és sokakat meghazudtolva, vannak ennek ellenpéldái is.

Nekik őszintén gratulálok!

Ismerősök között van olyan, aki házasság után költözött össze, és még jól megvannak, vannak, akik ugyanígy voltak és már elváltak, vannak, akik nem is házasodtak össze.

Mostanában többet foglalkoztat a téma, mert menyasszony vagyok, és mindig is házasságra vágytam.

Olvastam cikkeket, amiben nyilatkoztak emberek, hogy házasság vagy együttélés? Volt, aki azt mondta, házasság, mert kaphat hitelt könnyebben, volt aki, mert a gyereknek könnyebb így, stb. Miért nem lehet hinni a házasság intézményében? Ennyire elcsépelt dolog lenne a 21. században két embernek igazán tiszta szívből szeretni a másikat?

Ennyire lehetetlen elképelni egy szép esküvőt, és rokonok, barátok, ország-világ előtt, kimondani azt a bizonyos IGEN-t?

Hiszen, ha valaki annyira biztos az együttélésen, akkor akár össze is házasodhatnának, nem?

És mi van, ha a kapcsolatban csak az egyik fél akar házasságot, a másik csak együttélést? Arról senki nem beszél?

Hogy érezheti magát egy lány, aki vágyik arra, hogy végre megkérje a párja a kezét, akár 1 hónap, vagy 3-4 vagy akár 10 év után, hogy szép ruhában férjhez menjen?

De a párja, csak együtt élni akar? Könnyű totyogni az álló vízben, de abban hullámokat kelteni már nehezebb!

Pedig pont erre a változásra lenne szüksége minden olyan kapcsolatnak, amiben már jó ideje nem állt be valami komolyabb változás.

Kívánom mindenkinek, hogy ha változásra vágyik, tegye meg, és legyen boldog, akár a házasság, vagy az együttélés mellett dönt is.