Egyszer már sikerült, újra végigcsinálom

Múlnak az évek, és semmi változás... pedig még tizenévesen elhatároztam, hogy amire betöltöm a 20. szülinapomat, újra elérem legalább a pár éve elért súlyomat. Igen, egyszer már sikerült. Mindig is erősebb testalkatom volt, ahogy anyukám mondta, az ő "családja fajtájából való, erős csontozatú". Még általános iskolás voltam, mikor egy újságcikkben írtak egy egyhetes tisztítókúrát, ami által 2-3 kg garantáltan lemegy... karácsonyi ünnepek után voltunk, így édesanyámmal kipróbáltuk, és bevált, tényleg lementek az ígért kilók. Nem kimondottan diéta volt, akkor még számomra ismeretlen, s talán csak akkor indult divatba, a 90 napos diéta alapelvei voltak belefoglalva ebbe a tisztítókúrába, hogy szét kell választani az ételeket. Ahogy említettem, még "kislány” voltam, 9. osztályt járhattam, de sajna nagy túlsúllyal, kb. 163 cm és 83 kg... hát igen, ez nem az erős csontozat volt. Sokat csúfoltak, az osztályban sokan kiközösítettek, mert nem akartak egy kövér lány barátnője lenni.

Ahogy ezzel az egyhetes "tisztító kúrával" nekilendültünk anyuval "valaminek", mivel akkor még csak elképzelni se tudtam, hogy mihez vezet ez a "próba", anyu folytatta velem a szétválasztós étkezést, vett egy könyvet is, ahol volt írva minden, hogy mit mivel lehet kombinálni, stb.

Teltek a hetek és a kilók csak úgy olvadtak le rólunk, főleg rólam, mivel teljesen begyorsult az anyagcserém, és napi szinten fél kilót fogytam... először nem akartam hinni a dolognak, a minden napi reggeli méredzkedés eredményét nem is vettem komolyan az elején, gondoltam, ez csak max. egy hét, aztán leáll, de nem, nem állt le, és csak fogytam és fogytam. Anyu mindig ízletes ételeket készített, és végképp nem éreztem azt, hogy hiányozna valami az étrendemből, az édességek fogyasztását teljesen kihagytam, helyettük sok zöldséget és gyümölcsöt ettem.

Egy hónap alatt 15 kg ment le... igen megdöbbentő, sokan talán most úgy gondolják, hogy ez veszélyes lehetett, hát nem tudom, én egészséges voltam, és jól éreztem magam, majd a következő másfél hónap folyamán még lement 6 kg, és így elértem 59 kg-ot. Fuuh nagyon boldog voltam, anyu vett nekem pár csinos ruhát, s mikor először mentem így kicsípve suliba, mindenki csak ámult és bámult, hogy mi történt, számukra olyan volt mintha egyik nap még a kövér 9.-es lányt látták volna, másnap meg már egy huszonkilóval könnyebb lány jelent meg. Nem győztek dicsérni, és kérdezni, hogy ezt hogy csináltam, mikor, hogyan...igen, akkor sikerült, és ahogy visszatértem a rendes étkezésre a kilók még akkor is lassacskán mentek le, olyan 56 kg lehettem, majd idővel visszaállt az 59-re, amit 2 évig tartottam...

De ekkor jött, hogy kevés volt a vas és a vörös vérsejtem a véremben, és elkezdtem kezelésekre járni, így B12-es injekciókat kaptam, és különböző étrend kiegészítőket... a kilók lassan beindultak felfelé, a kezelések után pedig annyit mondtak az orvosok, hogy hát úgy látszik a szervezetemnek ez így normális, hogy ennyi a vörös vérsejtem, ha esetleg valami egészségügyi problémáim lennének, majd jöjjek vissza... de nem voltak, így sose kellett mennem már. Egészséges voltam akkor is, csak pár szám miatt, ami a laboratóriumok által kiállított norma határán voltak, a belém tömött B12-es vitaminoknak köszönhetőn, a kilók visszakúsztak, és azóta is csak küszködöm velük...kisebb nagyobb sikerekkel...de a 90 napos diétát azóta se tudtam végigcsinálni, max. egy hónapot, aztán szinte észrevétlenül visszaálltam a rendes étkezésre, és így körbe-körbe, a kilók le-fel mennek csak.

Ma már 27 éves vagyok, és minden évben nem egyszer nekilendülök, hogy változtatok az életstílusomon, az étkezési szokásaimon, de van, hogy egy-két napig tart csak az elszántság, van egy-két hét, de sosem tudtam végig csinálni.

Most ünnepek után, újra elértem a 80 kg-ot, és még mindig csak 165 cm vagyok... Azért ezalatt a jópár év alatt mindig sikerült azt a 70 kg plusz/mínuszt megtartanom, de most az utóbbi egy évben, ahogy egyre többet próbálkoztam leadni a kilókat, csak a jojo effektet értem el, és a mínusz 2-3 kg után jött a plusz 5-6 kg.

Visszaemlékezve, olyan egyszerű volt akkor 15 évesen, talán mert mindig elém volt téve az étel, és anyukám tartotta bennem a lelket, most viszont már, egyszer itthon kajálok, egyszer melóban, egyszer a barátomnál, egyszer talponállóban és valahogy ebben a szétszórtságban nem tudom megtervezni, és betartani a dolgokat. Pedig már nagyon szeretném, ha újra sikerülne legalább arra a 60 kg-ra lemenni, s még akkor is lesz rajtam bőven "mit fogni"... Barátnőim többsége, centiben egyforma magas velem, csak épp 48-50 kg nyomnak a mérlegen. Egy hete újra nekilendültem a 90 napos diétának, de most megpróbálom ismét oly gyermeki könnyedséggel, mint akkor... nem fogok minden nap azon görcsölni, hogy hjaaj de megenném ezt meg azt, de nem szabad, és le kell mennie másnapra ennyi meg annyi dekának, nem, nem kell... Majd szépen lassan lemegy, nem állok minden nap mérlegre, és nem fogok a nap 24 órájában csak a diétára koncentrálni, ahogy ezt az elmúlt években tettem, ha valami fogyókúrába belekezdtem... Hiszem, hogy sikerül újra, és majd megint olyan jól érezhetem magam a bőrömben, mint akkor, mikor 20 kg-mal könnyebb voltam... mert akkor a lelkem is és a gondolataim is 20 kg-mal könnyebbek voltak.

Azt tudom, hogy nálam, a szétválasztós étrend az, ami bevált, és ami nekem megfelelt és csak ajánlani tudom mindenkinek. én most újra végig csinálom, és majd újra írok, hogy igen, sikerült! :) Sok sikert, elszántságot és kitartást minden kedves olvasónak a céljai elérésében.