Pasik és csajok

Régen úgy gondoltam sokkal jobb, hogy csajszinak születtem, mivel egyszerűbb dolgom van minden téren. Vegyük például a vásárlást; a hentes bácsira küldök egy szééép mosolyt és tuti a legszebb husit kapom meg. Vagy - és ezt ajánlom minden megfáradt helyvadásznak - csak egy mosoly, egy szemkontaktus a buszvezetőnek és ott fog megállni, ahol Te állsz, nem kell öreg néniken végigverekedned magad, hogy helyet kapj (megjegyzés: ez az első ajtónál működik, annyira azért nem fognak odafigyelni rád, hogy becentizzék, hol a hátsó ajtó). Jó, most lehet hülye példákat hoztam fel, de lényeg; ha tudod használni a kedvességed sok mindent elérhetsz még ha nem is vagy nagymellű szőke "bombázó".

Amúgy miért használják ezekre a csajokra ezt a kifejezést? Nekem valahogy nem ez jut eszembe róluk... Egy barna hajú, szép arcú és akár kis cicikkel rendelkező lány valahogy sokkal esztétikusabb látványt nyújt, nemde? Amikor szőke voltam állandóan rámdudáltak, fütyültek utánam még ha a legszakadtabb cuccomban is mentem, pl. vásárolni. Be is festettem gyorsan barnára, mert kezdtem azt gondolni, hogy minden pasi az, amijével gondolkodik, ha meglát egy szőke csajt. De miért asszociálnak a szőke hajról ilyenekre? És miért mindegy, hogy néz ki a lány? - Említettem a szakadt cuccot, és tényleg. Oké, azért nem úgy indultam vásárolni, mint egy hajléktalan, de nem néztem ki túl igényesen, hunyorogva a reggeli napfénytől. És mégis; legyen az Landrover, Audi vagy Honda, a dudálást akkor is "megkapom". Újabb megjegyzés: ha odafigyelsz az ilyen "bókokra" - bár szerintem a legparasztabb módja az ismerkedésnek, vagy a tetszés kifejezésének, mondjuk az is lehet az ilyen embereknek ez önkifejezés... - ha fütyülnek ne fordulj oda, mert az nem egy zoral autós forma lesz, hanem munkások :) Ez is valamiféle hierarchia a pasiknál? Ha Hondád van dudálsz, ha egy régi Opel Kadetted fütyülsz...

Szeretnék amúgy ilyenekről elbeszélgetni pasikkal, magyarázzák el nekem, hogy miért és hogy is van ez. Hál' Istennek szerény személyem hasonló embereket nem ismer, a haverjaim valahogy jobban szeretnek beszélgetni, hogy őket szeressék, ne pedig azt, amilyen verda a fenekük alatt van.

Visszatérve hogy miért is jó lánynak lenni; nem látom magam egy hiper csajnak, ahogy nagymamám mondta mindig magáról; "nem szép, hanem csinos voltam" - hát én is így gondolom és mégis aki eddig bejött az csúnyán szólva megvolt (na nem úúúgy). Jóóóó egy valaki nem, de azt én rontottam el, jelszó a taktika-taktika ;D És tényleg az a durva az egészben, hogy a végén már én szakítottam velük, mert belém zúgtak én meg beparáztam. Mert durva azt látni, hogy egy csajozós, függetlenségét hirdető, mindenkit kihasználó pasi a gondolataimat, kívánságaimat lesi. (Hülye vagy - hördülnek fel sokan e sorokat olvasva, de tízenévesen az ember máshogy gondolkodik. A mostani barátom is tudom, hogy szeret, de mit nem adnék, hogy olyan legyen, mint az előzőek... Bár ez is szerintem taktika kérdése. Ha azt látná, nem szeretem annyira biztosan kezesebb lenne, de úgy vélem egy komoly kapcsolatban nem illik taktikázni, mert akkor már eleve gond van a kapcsolattal.)

Lényeg a lényeg az egészből azt vettem le; tízenévesen csajnak lenni jobb; ki ne szeretne egy bohókás, mindig jókedvű, nagyhangú, véleményét kimondó kislányt... Aztán... Ha ilyen maradsz a pasik azt hiszik könnyűvérű vagy, a csajoknak unszimpatikus leszel szókimondóságod miatt... De tényleg, én ezt vettem észre. Átléptem a két x-et és már nem barátnőnek kellek a pasiknak, hanem csak nálam akarnak aludni. Persze megértem, az már feltűnt, ha egy pasi igazán szeret egy csajt azt ki akarja sajátítani, hogy csak az övé legyen és ugye kinek kéne egy olyan barátnő, aki mindenkivel szívesen szóba áll. Megkomolyodni viszont nem tudok, így most befordult lettem; nem szívesen elegyedek beszélgetésbe bárkivel. És ebbe amúgy gondoljatok bele csajok; mi más anyagból vagyunk, mint a pasik, egy olyan emberrel is eldumcsizunk, aki nem jön be. De szerintetek egy pasi miért akar beszélgetni? Láttatok már valaha egy kigyúrt szépfiút fogszabályzós lánnyal megtárgyalni akár az időjárást? Na ugye! Én még az öreg nénikkel is szívesen elbeszélgetek néha, ha soká jön a busz :) Erre pedig a minap azt a választ kaptam egy sráctól, hogy bennük működik egy bizonyos fajfenntartási ösztön és míg mi nők "ráérünk" mindenkivel elbeszélgetni, nekik sem idejük sem kedvük nincs olyannal szóba állni, aki nem tetszik nekik. Ez szerintem hülyeség, mert bennünk is működik ez az ösztön...

Nektek mi a véleményetek erről?