Játszmák és szeretők (beszélgetés)

Szerintem pedig kell a jó(!) szex egy kapcsolatban!Nyilvánvalóan egy kapcsolat elején ez intenzívebb, mint 10 év után. De ha szeretem a páromat, vágyok rá mindenhogy: a figyelmére, szeretetére, közelségére az érintésére stb... és igen, az elkövetkező legalább 20-25 évben még nem szeretném lehúzni a rolót, életben szeretném tartani azt a már sok-sok év után ha kisebb is, de égő lángot!

Ha ez gyötrődés, hát legyen!

Ennyi félrekefélés van?

Minden ötödik fórum erről szól.

A boldogság amit rózsaszín ködnek érzünk nem tart élethosszig, de a kiegyensúlyozott, harmonikus, biztos élet is lehet az. Miért gondolják azt sokan, hogy bizseregni vágyakozni kell 50 éven át.

Hát akinek kell a gyötrődés tegye.

Számomra egyoldalú írás, nőoldali. Azt sejteti, hogy a nő a házasság és gyermekvállalás terén mindent megtett, sőt munkába járt és soha még már férfival szóba sem állt, még annyira sem, hogy megkérdezze merre van a buszmegálló. Mindezeken felül áldozati bárányként tűrte, hogy férje 3 szeretőt is tartson, amely eseteket ő pontosan tudta, ismerte, elviselte egy gúnyos megjegyzés nélkül. Azután jött a fehér lovas, aki ítéletnapig várt főhősünkre, ezernyi találkizóra járva, és a vágy mint leküzdhetetlen gonosz csak sodort és sodort....de ellenáll...

A vége a legjobb, fel is áldozná magát a szex oltárán, mint elkerülhetetlen záróakkord, feloldozást érzelmeit kivívva olvasóiból. E mellett a férj, a férfi pedig gonosz megcsaló.

Ez az írás messze nem életszerű. Még ponyvaregénynek is gyenge.

Pont ez a legnehezebb a nőnek szerintem: különválasztani az érzelmeket a testiségtől.

Van olyan női ismerősöm akinek ez szuperül megy, hajtja a cserkészési vágy, szüksége van arra hogy folyamatosan visszaigazolást kapjon, szerelmes lesz, de a férjét soha el nem hagyná. Kapcsolatfüggő? Talán. Mindenesetre nem olysn könnyű helyzet et, mint aminek első blikkre tűnik...

Annyi árnyalata van ennek...hogy ki,miért lép félre egy kapcsolatban.Ez sosem fekete-fehér történet.A legsematikusabb forgatókönyv amit a cikk említ.De nem mindig a férfiak lépnek először (félre).Ebben egyenjogúság van.Annyi a különbség, hogy a férfiak képesek csak fizikai síkon megmaradni egy szeretői kapcsoltaban, a nők viszont menthetetlenül beleszeretnek a partnerbe.

Nem feltétlenül kell borítani mindent, ha harmadik fél kerül a képbe.Nem biztos, hogy egy viszony arról szól, hogy a másik mindenben jobb, mint a feleségem/férjem. De megad valamit, ami egyébként hiányzik.És, paradox módon a házasság akár jobban is működhet ezáltal.

Talán rébuszokban beszéltem...de annyira nonszensz, hogy évtizedeken keresztül egy házasságban még gondolati szinten se bukkanjon fel haramadik fél.Es az is, hogyha felbukkan, annak egyenlőnek kell lenni a vilagvégével.,,

Közel harminc év tapasztalatából azt mondanám, hogy nálunk hol egyikünk, hol a másikunk vette észre, hol egyikünk tett többet, hol a másikunk... Nyilván attól függően, kit mennyire érintett rosszul, ki mennyi sérelmet rakott a dolgokba... Természetesen mindketten tudomást vettünk a dolgokról, csak mikor melyikünk volt képes továbblendíteni. Mikor melyikünk volt erősebb.

Ha az egyik fél egyáltalán nem vesz tudomást, és úgy érzi, ő semmiben sem hibás, csak a másik fél, akkor az nem fog működni, azt menthetetlennek mondanám.

Átérzem.

Egy biztos: a szerető pillanatnyi fényt hoz az ember életében, de hosszú távon szenvedés a vége. Több időt szeretne a nő vele tölteni, több figyelmet vàrna, fájnak az ünnepek, a külön töltött progranok, majd egy nap ráébred, nemcsak a házassága van romokban, de mindemellé menthetetlenül szerelmes is. A nők (kevés kivétellel) nem tudják az érzelmeiket elhatárolni egy viszonyban. Így csapdahelyzet alakul ki, főleg ha a másik fél szintén házas, de tudatosan óvja védi a meglévő házasságát, hiszen a család az első! Igen, tapasztalatból írok. Olyan ördögi körben, ahol nincs kiút. Egyenlőre.

Jól megfogalmazott érzések... szinte mindenkinek ismerős lehet részben, aki hosszú kapcsolatban él. Nincs mindig ragyogás, nincs mindig ölelgetős, együtt fürdős időszak, és a kávé sem előfeltétel az ágyban. A szürkeséget akkor veszi észre az ember, amikor megszűnik a folyamatos ténykedés a gyerekek körül, amikor enyhülés következik be a munkában. Amíg megy a taposómalom, nehéz észrevenni, hogy már kevesebbet beszélgetünk. Hogy már csak a napi rutin van.

De higyjétek el, hogy igenis, van, lehet visszaút, ki lehet törni a monotonitásból. Ha mindkét fél észreveszi, hogy ez megtörtént, és van hajlandóság a változtatásra, tudatosan, működtethető. Néha több energiát kell belefektetni. És folyamatosan kell valamennyit. Ha egyszer, valaki oldalán érezted a ragyogást, akkor ezekhez a pillanatokhoz érdemes visszanyúlni.

Senki sem lesz állandóan vibrálóan izgalmas, mi pedig emberek vagyunk, sokunk vágyik az izgalmakra, a csapból is ez folyik. Ezt pedig sajnos, sokszor a titkok, titkos vágyak, esetlegesen új szeretők tudják megadni. Egész addig amíg újak.. amíg titokban gondol rájuk az ember. Esetleg titokban lép. Közben pedig egy másik oldalról megerősítéseket keres, hogy miért is teszi mindezt. Felmenti magát. Hisz a kapcsolat már haldoklik.

De nem kell meghalnia... szerintem. Becsülöm azt, aki újra tud építkezni, megtalálja, hogy mi volt a jó a kapcsolatába, és azokra építkezik. Mondjuk jók voltak a falak, állnak még, de a tetőt felújítja, lecseréli - a fejében, a gondolatokat, új nézőpontokat tud vinni a kapcsolatába. Érti a másikét is. Ehhez lehet, hogy le kell rombolni a tetőt, de felépíthető, újra, esetleg még jobban.

Én erre szavaznék..

Saját tapasztalat alapján mondom, ami egyszer elromlott kár erőltetni, mert NEM fog menni. Mint a váza, ha eltörött , hiába ragasztod össze, a vizet nem tartja meg.Virágot enm tehetsz bele.

Persze ez csak addig könnyű , amíg nincsennek közös gyerekek.Ha valaki idejében kapcsol lelép, egy olyan kapcsolatból , amiben érzi, valami nem stimmel

Annyira azt írod, amit én is gondolok.

Szerintem is a kommunikáció a lényeg; beszélni, folyamatosan beszélni.