Játszmák és szeretők

Amikor már rég elillant a rózsaszín köd és a hús-vér emberrel élsz együtt, akinek ismered a rigolyáit, megszokásait, a lényét. És hát valljuk be, egy idő után már megszokod. Már abszolúte nem kecsegtet az újdonság varázsával. Hazaesel napi 8-10 órás munka után, megcsinálod a kötelezőket és kidőlsz a közös ágyatokba úgy, hogy alig néhány szót váltotok. Már nincs közös zuhany, összebújós filmnézés sem. Nincs más csak a kőkemény valóság: vegetáltok egymás mellett.

Nos, ez következik a a boldogan éltek amíg meg nem haltok után. Nem elég az első nehézségeket leküzdeni. A temérdek buktató megugrása sem garantálja, hogy boldogok lesztek. Megszokod azt, hogy melletted van, mert mégis jobb valakivel, mint egyedül, na meg jobb a gyerek miatt, az anyád miatt, emiatt és amiatt. Olyannyira vallod és mondogatod magadban minden veszekedés után ezt, hogy még magad is majdcsak elhiszed. Pedig ez a helyzet nem jobb, csak bizonyos szempontokból kedvezőbb, és a sok bosszantó dolog ellenére végtére is, előnye is van.

Egyik ezek közül az egyik a biztonság, mely sokféleképpen jelen lehet. Mert van hova és kihez hazamenned: mégiscsak jobb, ha más nem is, de legalább a tudat, hogy vár otthon valaki. Fix pénzt ad haza a fizetéséből, szombatonként nem egyedül kínlódsz a heti nagybevásárlással, néha még a gyereket is elviszi magával, hogy magaddal tudj törődni. Óh, a magány édes percei ezek, amikor a tükörbe nézve azonban mégsem azt a boldog nőt látod, akit szeretnél. Messze vagy attól a nőtől, aki pár évvel ezelőtt voltál e férfi oldalán: élettel teli, széles mosollyal az arcán, a közös élet kínálta lehetőségek és kalandok tengernyi lehetőségeitől és vágyaktól túlcsordulva. A monotonitás, a szürkeség rányomta bélyegét az életedre. Talán az elején még egy-két követ megmozgatsz annak érdekében, hogy javítsd a kapcsolatotokat, ami úgy tűnik, hogy működhet, de aztán rájössz, hogy a varázst nem fogod tudni visszacsempészni. Csalódás. A párod arcán sem látod, ami után olyannyira vágysz, a próbálkozásaid ellenére sem. Ő már ugyanis rég feladta. Új „játék” és izgalmak után nézett, amit mélyen, legbelül régóta tudsz. E magányosan töltött percekben mégsem mersz szembenézni a valósággal, mert persze fáj, és nem tudsz szembenézni az árulás lelepleződéséből adódó problémákkal sem: felborulhat a megszokott életed. Valószínűleg nagy változások is történnének. Mert persze minden változás félelmetes, ha nem tervezett és irányított. Emiatt megfosztod inkább a másikat is attól a lehetőségtől, hogy elmondhassa az ő problémáit, bevallhassa, netán megmagyarázhassa árulását, amit ellened tett. Talán azt is elmondhatná, hogy ő sokkal régebben kiégett melletted, mert neked fontosabb volt a gyerek, a munka, az anyád, ez vagy az, meg ez is, meg az is. De hát ez is fáj! Pláne, hogy igazság is lenne benne. És ami fáj, kellemetlen vagy rossz érést vált ki, azzal nem nézünk szembe. Inkább csak sodródunk boldogtalanul, keresve-kapaszkodva egy-két mentőövet nyújtó tevékenységbe, amit persze, egyedül vagy mással, nem a pároddal végzel és élsz át.

Közben, ahogy telik lassacskán az idő, otthon semmi változás nincs, megfogalmazódik benned az a kétségbeesett gondolat, hogy nem vagy boldog. A boldogság márpedig neked is jár. Érzelmileg elkezdődik az eltávolodás méginkább a szeretett vagy inkább a megszokott férfitól, aki igazából már semmilyen téren nem nyújt semmit. Már nem érdekel, ha csak másnap jön haza, mert azt mondta, hogy üzleti úton van. Úgyis tudod, hogy azóta a harmadik nőjét „fogyasztja” éppen, de mégsem nézel még mindig szembe a kőkemény valósággal. Eltűröd tőle a lekezelő hangnemet. Tűrsz, de belül forrsz a dühtől, mégis elfojtod. Amikor legalább -ha eddig nem is- de itt már nagyon sürgősen hangot kellene adnod a problémáknak. De nem teszed. Gyáva vagy.

Első körben kezded észrevenni, hogy a párodon kívül létezik más férfi is. Felfigyelsz olyan apró gesztusokra, amiket eddig nem vettél észre. Eleinte megelégedsz azzal a tudattal, hogy nem vagy láthatatlan. Észrevesznek. Pozitív megerősítést kapsz a környezettől. Élvezed. Majd ezt folytatva felfedezed ,hogy újra régi vibrálást érzel magadban, amit már el is felejtettél, hogy egyáltalán létezik egy másik férfi társaságában. Persze, hiszen ő megnevettet, udvarol. Elkezdtek hosszasan beszélgetni. Nincs ott a gyerek, a munka, a gondok, amik megzavarhatnák a titkos találkákat. Csak te vagy és Ő. Megkapod azt, amit otthon nem: figyelmet, kedvességet. Újra és újra, egyre mohóbban vágysz erre a figyelemre, hiszen jó érzés, szín a szürkeségben. Az izgalom édes íze, az újdonság piciny cseppje, amit újra átélsz. És egyre többet akarsz. Talán még otthon meg is jegyzik, hogy milyen jókedvű vagy egy-egy ilyen találkozó után, amit vacsora mellé úgy tálalsz, mintha a barátnőkkel töltöttél volna el egy kellemes délutánt. Itt már hazudsz. Magadnak is. Ugyanazt teszed, amit a másik, de megnyugtatod és emellé még fel is mented magad, mert hát mégsem történt semmi, csak egy találkozó volt és persze ez igenis jár neked, mert ez boldoggá vagy legalábbis boldogabbá tesz. Ártatlan az egész és amúgy is, nem te tartod a sokadik szeretőt. Feloldozod magad, így nincs lelkiismeret furdalásod sem, ami kezdetben még igen erősen fojtogatott. Gondolatban mégis már annak a másik férfi karjaiban vagy, alig várod a következő alkalmat, amikor találkoztok. De még mindig nem történt SEMMI! Áhítod és ismét hitegeted magad, hogy nem jársz rossz úton. Te nem vagy „olyan”. Nem fog megtörténni, nem történhet meg, mert neked fontos a családod, a pároddal ellentétben. De igenis megtörténik. Előbb-vagy utóbb aminek tudatában is vagy, de tagadod. A találkozások alkalmával szépen lassan egyre inkább ráhangolódtok egymásra. A köztetek lévő távolság egyre kisebb lesz, ezzel arányosan csökken azon elhatározásod is, miszerint nem adod magad oda más férfinak. De fizikailag -igazad van! - még mindig semmi nem történt! De amikor búcsúzáskor az ölelését csókkal folytatja, aminek eleinte próbálsz ellenállni, végül megsemmisítő csapást bír rád. Csillapíthatatlan vágy kerít hatalmába. Megszűnik minden létezni. Nincs már más, csak a pillanat és az érzés, hogy mennyire akarod őt. Minden egyes érintésébe beleremegsz. Az a perzselő szenvedély... testének minden porcikájával követel téged...

Ennél a határnál vajon mit fogsz tenni?!