Mi értelme az emberi játszmáknak? Tapasztalata valakinek? (beszélgetés)

Ha jól olvastam végig akkor, az én véleményem az, hogy igen az egyik meg unja a vesztes szerepét és ki szál.

De sokan be dőlünk a játéknak.

csak te elfelejted, hogy itt nem egy valos, igazi ismerkedesrol volt szo, hanem egy netes beszelgetesrol. az ahhoz eleg, hogy eldontsetek, van-e annyi szimpatia, hogy erdemes legyen talalkozni.

szerintem hulyeseg 1 honapot varni, ha en ismerkednek valakivel, es 1 honapig nem akarna talalkozni, csak levelezgetni, tutira azt hinnem, hogy valami gaz van, nem fuggetlen, nem az, akinek mondja magat, csak szorakozik stb.

azt megertenem, ha bosszantana, hogy mekkora hulye, vagy csalodast ereznel, hogy na ez is egy okor, de hogy ennyire erzelmekrol meg mindenfelerol beszelsz padlora kerulve, az szerintem nem normalis ahhoz merten, hogy neten beszelgettel egy vadidegennel. aki nem is keresett maganak tarsat, csak rairtal es beprobalkoztal. ne vedd magadra, orulj, hogy nem szantal ra tobb idot, es hamar kiderult, hogy nem a te eseted

Szívesen!

Teljesen lényegtelen a nevem, mindenkinek segítünk itt egy páran aki tanácsot kér. Ha hasznosak használd egészséggel, ha nem akkor felejtsd el! Ennyi a recept. :)

Értettem! :) :)

HÁLÁS KÖSZÖNET! Amúgy érdekelne ki ilyen figyelmes velem napok és hetek óta... :) Privátban kaphatok egy nevet? ;)

Ezt már lebeszéltük, ne menjünk bele ismét. El kell engedned a történetet, következőben majd okosabb leszel ha megtanultad a leckét, ha nem akkor még párszor az élet szembehozza ugyanezt a szituációt...

Először megnézzük, hogy kibe szerelmesedhetünk bele, utána jöhet a szerelem. Nem vakon beleszerelmesedni, aztán folyton csalódni! Ha csak nem a szenvedés a cél. :)

Talán ostobaság, de ha érzelmileg nem élem bele magamat, attól a túloldalon lévő ember érzelmeivel SEM élek vissza. Nem élek vissza, mert TUDOM mi a szándéka felém. Vagy bele sem kezdek és nem játszom vele, vagy belemegyek és vállalom a hibáimat, vállalom, hogy igen, ezt a csajt kissé átb@sztam. Ezt elcsesztem. Elhitettem vele, hogy minden rendben... holott nem volt az sosem. Unatkoztam, ráértem, kellett az önbizalomnövelés...az, hogy a másik féllel mi van, az másodlagos.

Ez nem ellened irányul csikil4ny! :)

Jogos az észrevételed és köszönöm!

Mivel ő érzelmileg egyáltalán nem élte bele magát, nem érezte fontosnak lezárni, azt amit el sem kezdett. A férfiak nem tudnak női logika szerint működni, s ha az anyukája nem tanította meg arra, hogy ha levelezek valakivel akkor el is köszönök, hát az életben nem fogja megtanulni.

24 éves korukban a férfiak még a mennyiségre hajtanak, ha komoly kapcsolatot akarsz egy kicsit növeld a kívánt pasi korát.

Hidd el meg volt a szimpátia. Szándékosan nem erőltettem az elején a találkozást. Gondoltam legalább 1 hónap időt hagyok a dolognak és ha úgy áll a dolog majd a férfiember szóba hozza. De igazából nem kellett egy hónap és teljesen kifordult magából...

Nem volt már az a húú de közvetlen, nem keresett, csak tőmondatokban válaszolt hétköznapi témákat illetően is. Hiába érdeklődtem hogyléte felől.. viszont már az sem érdekelte, velem mi van. Mire nagy nehezen közölte, hogy Ő most mással ismerkedik, akinek jobban viszonozza az érdeklődését mint nekem. Ezzel nem volna gond. Csak örültem volna, ha nem harapófogóval kell belőle kirángatnom mi baja.

24 éves agyához mérem és a nem létező érzelmi intelligenciájához, hogy valamit úgy zárok le, hogy szóra sem méltatom...

Gerinctelen.

Ez valami női akármiből származik, de ez a lényeg:

"Ha valakit igazán szeretünk akkor olyannak fogadjuk el amilyen, a külső és belső tulajdonságaival együtt, ami viszont egy első találkozás során nem derül ki, így az csak vágyálom, ami eltér az igazi tartós érzelmektől. Mégis nagyon sokan hisznek benne, és ennek magyarázata, hogy egy olyan személy aki nem él párkapcsolatban legbelül vágyik egy társra, így minden pillanatban képes szerelembe esni. Különböző jeleket bocsát ki, arra összpontosít ha meglát egy bizonyos személyt, hogy tetszik-e az neki, beillik-e az elképzelései közé, ha pedig a jelek is erre utalnak, például gyors szívdobogás, melynek oka, hogy adrenalin kerül a vérbe, úgy érzi, hogy minden megadott egy tökéletes kapcsolat létrejöttéhez." S ezt szépen napról-napra pátyolgatva tényleg belebolondul a tévképzeteibe....

Ezt én sem.

Az emberek maguk hozzák ilyen helyzetbe saját magukat, pedig ésszel többre mennének. De elfogadom, hogy van ilyen, mert amint látod: van ilyen.

Épp azon vitázok egy nővel, hogy akármilyen szerencsétlen a pasi beleszerelmesedik csak azért mert külsőleg vonzó. És ez így szerinte rendben van....

en ebben a forumtortenetben sem ertem, hogy lehet valamit ennyire eroltetni, mar szinte bealazkodni. irrealis egy olyan ferfival, akit meg nem is latott, akivel nem is talalkoztak

neten valo ismerkedesnel is alap kellene legyen a kolcsonos szimpatia, talalkozni akaras

Ez igaz...... Szerencsére vannak jó emberek is. Nemrég - hogy a példádnál maradjak - egy idős szomszédnéni rosszul lett az utcán, beverte a fejét. A felnőttek jártak-keltek, egy sem ment oda segíteni. Mire odaértem három 8 éves gyermek szaladt oda és hívtak mentőt. Megnyugtattam a nénit és őket is, megvártam a mentőt. Amíg ott voltunk egyetlen egy felnőtt sem jött oda.

A másik történethez nincs mit írjak, a gerinctelenség az gerinctelenség bárhogy is nevezzük másképp.

ezt most cifrazas nelkul, rondan irom meg, de az emberek nagy resze szar ember. eleg megnezni, mi tortenik, ha az utcan rosszul lesz valaki, hanyan lepik at vagy forditjak el a fejuket. vagy hany 'barat' tunik el, ha valaki bajba kerul. miert lennenek ezek az emberek masok a maganeletben? inkabb felrelepnek, olyan ember mellett maradnak, akivel nem jonnek ki jol, keptelenek barmi jot csinalni, ujba fogni.

itt is hany olyan forum nyilik peldaul arrol, hogy szenved valaki viszonzatlan szerelem miatt, aztan kiderul, hogy neki is van parja. persze irja, hogy o nem felrelepos, de hat megis az :D egyik se irtja azt, hogy tudom, szemet vagyok, rosszul erzem magam emiatt, aaaaaaa ez fel sem merul. csak a masik pali utani sirankozas, mikozben a parja melle fekszik be minden este

sokszor van, hogy elsore szimpatikus valaki, megtetszik, a nok pedig mar gondolatban az egyuttjarast es az eskuvot tervezik :D es hiaba mutatja mas arcat a ferfi, viselkedik elfogadhatatlan modon, mindig talalnak ra mentseget maguk elott, es eroltetik a kapcsolatot vagy ismerkedest. ebben a forumban is ez latszik

talan mert fejben, fantaziaban mar annyira el kezdenek ragaszkodni, hogy azt nehez elengedni. szerencses esetben ilyenor a ferfi mar annyira egyertelmuen nem akarja, hogy lerazza a masikat, szerencsetlenebb esetben kialakul egy rossz kapcsolat, amiben sok rossz lesz a keves jo mellett

Bocsi, csak megtetszett az a gondolat. :)

Mert nem keresel közben párt. :) Egyébként amikor sportolok, akkor én sem nézelődök, az maximális koncentrációt igényel.

Talán ez a legszerencsésebb: a barátok ismerik s ez már sokat számít.

Ezt kellene minden nő tegye, nem is értem, hogy aki nem ezt teszi az mit vár?

szerintem azt nem en irtam, de mindegy. amikor en jovok-megyek, baratokkal vagyok, sportolok vagy hasonlo, nem figyelek masokra, arra a dologra koncentralok, igy nalam peldaul az nem jonne be, hogy akkor ismerkedjek

nalam baratokon keresztul cserkesztek be :D volt parom netrol, de nem tarskeresokbol, mashol futottunk ossze az eterben

de akarhonnan is jott ferfi, ha nem tepert, ha volt valakije, ha nem viselkedett normalisan, mar az elejetol nem erdekelt

Oh, a múltkor pont te írtad, hogy vásárolni például mindenki szokott. :D

Én elég zárkózott vagyok, de emberekkel az utcán is szoktam találkozni. :) Leszólítanak üzletben, könyvtárban, bárhol. Elég ha az ember csak felemeli a fejét és szembenéz a másikkal. És nem mentség, hogy valaki nem szép, a szépség belülről sugárzik, de hogy észrevegyenek nem a cipőnket kell bámulni....

szerintem azert ez fugg attol, hogy valakinek milyen az eletvitele. ha csak dolgozik egy zartabb kozossegben, utana hazamegy negy fal koze, eleg kicsi az eselye annak, hogy belebotlik a nagy o-jebe, vagy akar egy kicsibe :D

ha valaki part akar, akkor tegyen erte, keressen, adja meg a szerencsenek az eselyt. csak nem kell minden jottmentre racuppanni ennyire, nem a nonek kell eroszakoskodni, hogy a ferfi akarja ot, meg ugrani egy futtyre. inkabb ismerkedjen neten, es valogasson sok ferfi kozott, minthogy aki az utjaba kerul, arra eroszakosan ra akarja huzni, hogy o lesz elete parja, es mar az elejen elturni olyan dolgokat, amiket nem szabad. az ilyenek a par mondat utan kuka kategoria, nem pedig almodozni, hogy farokmutogato jancsika lesz a nagy o, vagy baratno mellett celozgato pistike, csak mert erzi, hogy tetszik neki. az ilyenek rogton hanyingert kene kivaltsanak, nem pedig sohajtozast, meg teperest, hogy megfeleljen nekik

:) S akkor kinek fog ez fájni? Ha mindenki ilyen könnyen feladná kihalt volna a fele az emberiségnek. :D

Nyugi, még van időd! A 40 éves barátnőm még gyermeket szeretne, neki már kevesebb az ideje, de optimistán áll a kérdéshez.

talan mas dolgokra kene koncentralnod most, es nem a pasizasra, mert igy mindenkiben a leendodet latod, es folyton pofara fogsz esni

ha meg pasizol, probalj ugy hozzaallni, hogy ha olyan a viselkedese, habitusa, ami neked nem megfelelo, lepj tovabb rogton. mert igy elpazarlod az idodet olyanokra, akikkel ugysem lesz semmi, csak negativ elmeny. a vegen a sok negativ elmeny miatt fogsz tonkretenni egy lehetseges jo kapcsolatot

Rátapintottál a lényegre. Rá sem ismerek magamra, kissé kétségbeesetten keresek valakit, talán mert furcsa, szokatlan, hogy egyedül vagyok, magányosan. Mégsem tudom megfogalmazni mi hiányzik. Nem a testiség elsősorban.. talán inkább az, hogy lassan-lassan így 30 fele előtört a "pánik-gomb" villogása.. miszerint, húú kifutok az időmből. Olyan naiv vagyok. Gyerekekről és esküvőről álmodozom... a nem létező másik felemmel.

Olykor pedig áldom azt a nyugalmat ami a függetlenségemből adódik.

Nem tudom, hogy kezeljem ezt. Nem szeretnék kapcsolatfüggő lenni. Tehát nem valaki kell, főleg nem akárki.

Egy olyan, aki hasonló hozzám, ahogy írtad is! ;)

Fél évvel ezelőtt volt egy udvarlóm, aki tényleg hozzám hasonló elveken működik, sőt egyezik a hobbink is a világnézetünk is, de elutasítottam mert kapcsolatban voltam (Ami szintén nem volt felhőtlen). Semmit nem ígértem, csak kínosan győzködtem nem Ő a hibás...

Ő kezdeményezett, derült égből villámcsapásként ért, hogy én kellhetek egy olyan finom és kedves fiatalembernek mint Ő.

Mostanság összefutottunk az utcán egyik nap, kicsit a remény szele megcsapott, hogy jobban megismerhetnénk egymást, de pár mondatváltás után kiderült, hogy másfél hónapja van kedvese, így a lendületem gyorsan alább hagyott.

Mindenesetre felajánlotta, hogy hogyha a melóhelye környékén járok... (márpedig az sűrűn van) hívjam fel és találkozhatunk. Nem látom sok értelmét. Én nem leszek kapcsolatromboló, bár éreztem, továbbra is tetszem neki nagyon.

Nem tudom mit tegyek.. hogy felfogjam ennek így kell lennie és nem szabad görcsösen erőltetni semmit!? :/

A leírtak alapján nem hiszem, hogy te hibás lettél volna bármiben is. Ha neki kényelmes a szülőknél lakni és nem érzett vágyat, hogy összeköltözzetek, te nem tehettél semmit... Jó, hogy vége lett, képzeld ha még pár évig vártad volna, hogy lépjen! Plusz még, ha nem is figyelt rád, csak azt nézte, hogy otthon még putyulgatják....

Utána gondolom egyre kétségbeesettebben kezdted keresni az Igazit, s mindenkinek igent mondtál... Nem jó ha egy nő úgy indul neki egy kapcsolatnak, hogy igaz nem felel meg az elvárásaimnak, de majd csak alakul. Nem fog változni egyik sem. Olyat érdemes keresni, akivel van közös hobbid, hasonlóan gondolkodik az életről, mint te. Pl. ha szeretsz sízni, akkor egy síparadicsomban, ha olvasni a könyvtárban, könyvvásárban. :) Ezért zsákbamacska az internet, mert mondani bármit lehet...

Az 5 éves komolyabb kapcsolatom az elhidegülés miatt ment tönkre.. nem haladtunk előre. Sem az összeköltözés, sem esküvő, sem a kisbaba nem volt napirenden évek múltán sem. Minden monoton volt. Olyanok voltunk akár a gépek. A szüleivel lakott Ő is és csak ott tudtunk együtt lenni. De nagyon irányítható volt a szülei által és időről időre nem jutott az ágyon kívül több időnk egymásra. Besokalltam. Hiába jeleztem változtassunk, nem láttam hajlandóságot. Kiléptem. Azaz a végére Ő is látta, hogy nem vagyok boldog, sőt Ő sem volt az.. de sosem mert lépni ez ügyben semerre sem. De bizonyára hibás voltam Én is.

A következő kapcsolataimban rendszerint megcsaltak engem... azok fél max 1 évig tartottak..

A valós párkapcsolataidban milyen problémák voltak közösek? Miért értek véget?

Az önbizalmad a saját magadba vetett hited, az nem szabad másoktól függjön. Miért nincs önbizalmad?

Egy egészséges lelkületű nő így látná a helyzetet: ez az emberrel nem találunk, keresek egy másikat. Ehelyett te foggal-körömmel meg akartál szerezni egy olyan embert, aki több mint valószínű nem is kellett volna neked, ha lelkileg rendben vagy.