Intő jelek (beszélgetés)

Sziasztok!

Ma regisztráltam, örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt.

Én is se veled-se nélküledtől szenvedek évek óta. Nem birom elengedni, tehát megértelek benneteket nagyon. Ha tapasztalat kell, azzal tudok szolgálni! Feledni lehetetlen az igaz szerelmed- vagy csak kapaszkodunk valamibe, ami rég volt?...

Nem tudom megmondani mit tettem előző életemben. Sajnos nem emlékszem rá :D

Bizony lehet unalmas lenne, ha minden sikerülne. De érdemes belegondolni a másik oldalba is.

Mennyire unalmas, hogy bármibe kezdesz, már az elején tudod, hogy nem fog menni...

Ez nem hozzáállás kérdése, hanem az "élet" tapasztalata.

Köszönöm a jókívánságokat!

Sziasztok!

Szerintem az butaság, hogy az élet visszaadja a negatív dolgokat. Ki látta, hogy mit tettél? Mondjuk,ha hiszel, akkor talán valaki...

Velem is kegyetlen dolgokat tett az élet, pedig én nem voltam kegyetlen. De mindenhonnan fel lehet állni, tudom. :) És mindenkire vár valaki, 26 évesen még olyan fiatal vagy Diablo, és bár sok csalódás ért, még közel sincs vége. Gondolj bele, milyen "unalmas" lenne az élet,ha minden olyan flottul menne. De persze,mehetne is, és menni is fog. Én azt kívánom Neked hogy találd meg a boldogságod!

Mentem, ami menthető:

A bőrszínem nem etnikai okok miatt olyan, amilyen. Inkább nevezném születési rendellenességnek. Elnézést a félreérthetőségért!

Köszönöm Szilvóca a választ és itt is kívánok minden jót egy igazi, talpraesett és erős asszonynak!

Sziasztok!

Több fórumot átolvasgattam ezen oldalakról, de csak és kizárólag ez az egy, ami miatt beregisztáltam.

Látom, itt is megy szépen a „fiúk hazudnak, a lányok meg szentek” gondolat, talán fordítva is. Nem olvastam végig mindent, Szilvóca hozzászólására vérszemet kaptam és gondoltam leírom az én történetemet. Nem részletezek mindent, így is elég hosszú lesz...

Elindultam egy úton 1983-ban. Nem túl tehetős, de csodálatos szülőkkel ajándékozott meg a sors. 26 évvel később azt mondom, ez az egy, ami jó az életben, de ezért az egyért cserébe minden más életterületen örök szenvedés és nélkülözés jár nekem. Oroszlánként láttam meg a napvilágot, ebből annyit veszek magamra, hogy küzdőszellem vagyok a végsőkig és minden probléma az én személyes kudarcom. Magyarán, ha valami nem sikerül az bizony azért van, mert nem vagyok/voltam elég jó hozzá. Továbbá karakterem igényelné a sikert, dicsőséget. Hiszem azt, hogy valami különlegesre születtem(mint mindenki más).

Ezen sorok tartalmazzák azokat a motívumokat, amivel hozzáállok az élet dolgaihoz és megváltoztathatatlanok számomra, hiszen így születtem és ezt érzem azóta is.

Elindult egy élet:

Gyermekkorom a tökéletesség jegyében telt el, egyetlen problémám talán az volt, ami minden gyermeknek. Nem kaptam meg az űrhajót a Jézuskától, amivel meghódíthatok más galaxisokat(lehet nem voltam elég „jó gyerek”). Idilli életemből ennyit láthatott a külvilág. Az én kicsi belső világomban közben megjelentek dolgok, amik más előtt rejtve maradtak, de beárnyékolták a mindennapjaimat. Kicsinek és soványnak születtem, sok sok betegséggel, köztük olyan is akadt, amibe édesanyám munkatársnőjének velem egy napon született gyermeke belehalt...

Még annyit ideírok, bár a mai napon is lojális kapcsolatom van édesapámmal, ebben a korban még(és még sokáig) úgy éreztem hogy utál. Sokszor kaptam tőle olyan megjegyzéseket, amiket szerintem nem szabadna megtennie egyetlen szülőnek sem. Családomban amúgy én vagyok az igazi fekete bárány. Szó szerint. A teljes família „ária-fehér”, az én bőröm viszont bőséggel tartalmaz festékanyagot. Ezért is, a testalkatomért is rengetek bántás ért a gonosz gyerekektől általános iskolai éveim alatt, ahol hozzáteszem elit tanuló voltam. Sajnos a közösség, ahová kerülök, mindig hatással van rám. Ennek köszönhetően sok rosszba belevittek, ahol aztán lebukáskor egyedül vittem el a pálmát. 8 évig szerelmes voltam az én kis osztálytársnőmbe, de félénkségem miatt ebből soha nem lett semmi. Gyerekkor... ez már csak ilyen.

Legyünk „Tinik”:

A középiskolába kerülve hatalmas reménnyel vágtam neki a fiatal éveknek. Tudtam, hogy pár év és elérem céljaimat. Akkor még azt hittem...

Bekerültem egy olyan osztályba, ahol a tanulmányokhoz való hozzáállás hagyott kívánni valót maga után. A tömeglélektan is hatott rám igaz, de ettől függetlenül, amit kellett azt én mindig megtanultam és bökkenő nélkül mentek az évek. Látta ezt a külvilág, de mi történik belül?

Itt már durvábbra fordultak a dolgok, körülvevőim szó szerint niggereztek, cigányoztak a bőrszínem miatt. Utáltak egy egész évig, aztán valahogy a becsületességem és itt fel nem sorolt emberi tulajdonságaim miatt a mai napig kedvelnek. Itt a középiskolában is találtam magamnak célt. Egy lányt aki 1 évvel felettem járt. Egy iskolai bálon kicsit ittasan még ígéretet is kaptam tőle, hogy összejövünk. De nem így lett. Én ettől függetlenül rajongtam érte, aztán hamarosan jöttek a menők és a „nem menők” közti ellentétek. Én sajnos nem tartoztam a menők közé és valahogy ez mindenkivel szemben hátrányosnak bizonyult. Én is élni szerettem volna. Bulizni, csajozni, szép barátnőkkel járni, menősködni. Első barátnőm 15 éves koromban érkezett. 4 napig tartott a románc és azzal lett vége, hogy nem tudok csókolózni. Nos, ezt csak tőle kaptam meg, azóta senki mástól. El lehet képzelni akkor is, hogy ez milyen érzés lehetett. Második kapcsolatomra vártam még több mint 2 évet. 17 éves koromban megismerkedtem egy 14 éves lánykával. Nagyon tetszett stb. össze is jöttünk. Annyi volt a probléma, hogy nem nagyon tudtunk találkozni. Ezért hamarosan vége is lett. Általam... (és már tudom, hogy hiba volt) Nem sokra rá megjött Az, akit nekem szánt az élet. Egy kislány nézett ki magának, engem csak úgy értesítettek, hogy tetszem neki. Összejöttünk, nagy nehezen nyertem el a bizalmát, de tagadhatatlanul makulátlan tisztességem, kedvességem meghozta gyümölcsét. Olyan jól sikerült a dolog, hogy a közben 16. életévét betöltő lányka közölte: velem akarja leélni az életét. Emiatt elkövettem életem legnagyobb hibáját...

Mi az hogy az első komoly kapcsolatomnál leragadjak??? No nem, hát én még élni akarok, tucatnyi lánnyal járni, szórakozni, bulizni stb. mint mindenki más. A végzetes melléfogás így bekövetkezett. Összetörtem a szívét Valakinek, aki ma ideális feleség lenne(hozzáteszem az is, de nem az enyém...) Még ezután is sokáig keresett és reménykedett, de én a kőszikla nem hagytam magam. Ezt el...tam, mert én „jobbat akartam”. De nem hogy jobb, a következő 3 évben senkim nem volt.

Interneten is próbálkoztam és teszem azóta is. Százával jönnek a lányok, minden meg van beszélve, meg van ígérve, aztán a végén átvernek. Lehet nehéz elhinni, de tényleg így van. Rengeteggel beszéltem, összeismerkedtem és a „női szeszély” egy mérhetetlen nagy dózisát kaptam az évek során. Megismerkedünk, hetekig beszélgetünk, aztán randi időpont kitűzve. Közeleg az idő és az utolsó pillanatban „intő jelek” nélkül visszalép. Nembaj majd a következő... Az sem, akkor a rá következő... Néhány emlékezetes példa:

Ülök a buszon, utazok egy órát. Közben telefonálok, hogy mindjárt megérkezem. Jó már nagyon vár. Leszállok a buszról, sehol senki. Hívom telefonon, nem veszi fel. Hívom hívom, egyszer csak felveszi és közli hogy kopjak le. Nőktől kérdezném most, ebben mi a logika??

Másik eset, hogy ilyen meg olyan édes és imádni való vagyok, de „csak akkor akar velem találkozni, amikor már úgy érzi, hogy nem bírja ki nélkülem”. Ebben is van logika vajon??

Volt egy lányka, beudvarolta magát. Jó akkor randiszervezés. A megbeszélt időpont(ok) csak csúsztak-csúsztak. Kb így történt egy randikérés: „-...péntek?” „-Áhh nem tudom mi lesz még pénteken” Természetesen közbejött valami újra és újra. A végén meg kiderült sok sok hét után, hogy nem is akart velem semmit, csak jól esett neki, hogy valaki nyalja a fenekét. KÖSZI!

További példák helyett elmondok egy általános érvényű dolgot, ami az ilyen chat -es randik 90% -ánál keserítette meg az életemet.

Nos, ha valakivel megbeszélek valamit, akkor beírom a naptáramba és a következő személynek, aki arra az időpontra pályázik, megmondom, hogy sajnálom, de nem érek rá/foglalt az időpont.

Én meg több száz hétvégére megálmodott randiról csúsztam le, amiatt, hogy az illető nem írt be a naptárba, hanem várta hogy beírhasson valamit helyettem. Mondván, hogy „-Nem tudom még mi lesz” várta, hogy a sima kocsmázásra a haverjai meghívják és akkor megy oda, engem meg lehet lemondani. És ha netán semmi nem jött be, akkor azzal rázott le, hogy nincs kedve. De közben attól még jól elturbékolt velem chat- en. Erre vajon mint mondtok Ti NŐK???

Közben csalódtam a szakközépiskolában. Harmadikos koromban már tudtam, hogy rosszul választottam(beiratkozáskor még más volt, akkor mondták, hogy ilyen lesz meg olyan, én meg elhittem). Ettől függetlenül maradtam, mert ahol 2 évvel azelőtt még kiutáltak, ott nagyszerű osztályközösség jött létre és ugye ez hatással van rám, így nem voltam hajlandó máshova menni.

Elvégeztem a sulit, technikusként kiléptem a nagybetűs ÉLETBE.

Pályakezdés

20 éveseké a világ. Első munkahelyem egy kis kft, ahol csoportvezetőként tevékenykedtem. Itt kézi szerelések folytak, főként női munkaerővel. A csapatomba tartozott majd 20 asszony, ezek közül páran igencsak kedveltek, vagy csak azt hitték, hogy érdemes a „főnökkel” jóban lenni, Jóban is voltunk. Több beosztottammal volt viszonyom, egy napon azonban jött valaki. 12 évvel idősebb nálam, de hát ez egy nőnél nem kor. Gyönyörű szőke istennő lépett be hozzám. Fél évig barátkozunk, elhívott családi programokra(szülinap stb) aztán egy napon megtörtént... Két és fél évig tartó kapcsolatba kezdtünk. Hátrány, hogy férjezett és 2 gyermek is van, de ez nem volt különösebb gond. Az volt a gond, hogy beleszerettem és szent célomnak tekintettem, hogy enyém legyen. Rossz házassága volt, igazi elhanyagolt anyuka. Tőlem annyi szeretetet és törődést kapott, hogy valóban szinte családtagként jártam hozzá. Tudtam, hogy ha egyszer kiderül, akkor elválnak és akkor hozzámjön. Meg is kértem a kezét „nemhivatalosan”. Ennek ellenére az inkognitó tökéletes volt és maradt is 2,5 évig. Akkor egy elcsípett sms és kitört a vihar. A vihar megrongálta a házasságot, de nem vetett neki véget. Én el lettem zavarva, pedig mindent megtettem érte, hogy ha ide kerül a sor, akkor ne legyen kérdés, hogy ki kell a nőnek. Hát mit mondjak, nem értem miért, de addigi életem legnagyobb csalódása volt és igen csak belebetegedtem, akármennyire is jöttek az okoskodások, hogy majd lesz másik, meg amúgy sem illik hozzám ez a nő stb. Jah igen, megint évekig várhatok valakire. Anyám mondta, hogy most kaptam vissza azt, amit 18 éves koromban elkövettem Valaki ellen, „aki ma tökéletes feleség lenne”. Jó... (de akkor még senki nem sejthette, hogy hányszor vissza fogom kapni...)

Közben még beszúrok annyit: anyagi lehetőségeim megengedték és vettem egy autót. 2 hónapig volt az enyém, utána 130-cal belém jöttek, autó totálkár, nekem semmi bajom. Max annyi hogy a biztosítók annyira jók matekból, hogy vétlen létemre nekem származott félmilliós károm az esetből. Sebaj, úgyis utálom a munkahelyem, és megint dolgozhatok azért, hogy amit más okozott kárt, abból kilábaljak...

Közelmúlt: egy szép reménység mélyrepülése, avagy „Hogyan tegyük tönkre az életünket?”

2006: A királyság csúcsa. Mindenem megvolt, amiről valaha álmodtam. Igaz, utáltam a szakmám, de vele dolgoztam és rendkívül jó anyagi körülményeket tudtam teremteni. Vettem újabb autót, nyelvtanfolyamot kezdtem, szórakozni jártam, mert megtehettem. Lelkileg nagyon össze voltam még törve. Ekkor valahogy a chat-es lányok sem csak hülyítettek. Tényleg volt randi, kapcsolat több is. Egyik sem érdekelt túlzottan. Ránézésre meg lehetett mondani, hogy depressziós vagyok.

Aztán belátom tévedtem. Nem kellett újabb éveket várni a szerelemre. 2006 év vége: megtörtént a csoda!

Mit ad isten chat-ről megismertem egy lányt. Közel lakott, korban is megfelelt minden passzolt. A románc olyan volt mint a lovagregényekben. Megismerkedünk, beszélgetünk, egyre jobban tetszik, harmóniában vagyunk stb. Aztán első randi...

2006.11.18: Életem legszebb napja. Minden területen olyan szintre jutottam el, amilyenre addig még nem. Grátiszként a szerelmi életem is mutatott újat. Ez a lány, volt az akire egész életemben vágytam. Ha valaki azt mondja, hogy nincs tökéletes, akkor kinevetem. Igenis van!

Én aki igénylem a sikert, megbecsülést olyan barátnőt találtam magamnak, akit mindenki irigyelt tőlem. Mások azért, mert elmondhatatlanul szép. Én meg ezen tulajdonsága mellett, mindent megtaláltam benne, ami nekem kell, illetve ami csak jó lenne, ha lenne. Hát Őbenne minden megvolt. Előtte hittem sokszor azt, hogy szeretek valakit, de ilyet még senki nem mutatott. Sem azelőtt, sem azóta nem éreztem, azt amit iránta. Minden eltörpült mellette. Nem is emlékeztem már, miért voltam depressziós fél évvel azelőtt. Mindent elmondtam neki magamról. Mekkorát sérültem, mik a vágyaim és hogy Ő milyen szerepet töltene be az életemben. Mindenre igent mondott. Ezaz!

A csodálatos este végén az enyém volt Ő. Nagyon harmonikus és jó kapcsolat indult. Én meg olyan állapotba kerültem, hogy netovább. Nem néztem már meg senkit az utcán. Minek? Hiszen nekem „jobb van otthon”. Következő randi: szerelmet vallunk ilyenek, utána szerelmes sms-ek tömege. Imádjuk egymást! Ő számomra a legcsodálatosabb és legszebb a világon. Ha van elképzelés arról, mit jelent valakit tenyéren hordozni, akkor azt mindenki szorozza meg százzal. A magyar nyelv gyönyörű szókincse nem elég arra, hogy megfogalmazzam. Minden „hepi” (volt). Volt kedvem tanulni, volt kedvem dolgozni járni, volt kedvem élni.

Egy kis gond volt, ami engem különösebben nem zavart. Közel lakott ugyan, de kollégista egy nagy nevű egyetemen. Viszonylag ritkán láttam. Aztán ahogy telt az idő, szépen lassan megromlott a dolog. Éreztem, hogy valami nem jó. De elképzelni nem tudtam, mi a baj(és a mai napig sem tudom). Napi 10 perc telefon sok lett belőlem, megkaptam hogy dobálózok a szavakkal a levegőbe(pl. azzal, hogy: „Szeretlek!”), később meg, hogy nem is érez irántam semmit. Szakítsunk!

Nah nem, életem értelmét én nem akarom elveszíteni. Mondja meg mit tegyek, és megteszem. Csak ne hagyjon el! Fél évre rá, hogy összetörtem, már megint ez történik?? Mindenki mondjon rám, amit akar, de pillanatok alatt összezuhantam, sírva könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el és ugyanúgy visszasírtam sokáig, mint engem „Valaki, aki ma tökéletes feleség lenne”.

Másodszor kaptam vissza...

De ez a horror nem ért véget. Iszonyatosan szenvedtem, hogy miért ment el és mi volt a hibám? Nem tudtam meg. Lehetetlen volt elfogadni, hogy bármit teszek, nem tudok változtatni rajta. Csakúgy mint fél évvel előtte. Szakítás után 6 napig nem ettem, nem aludtam. Napi 3 doboz cigi(pedig Ő miatta leszoktam!!!) és 1 üveg vodkán éltem. Minden nap sírtam neki a telefonba és próbáltam választ kapni, miért nem voltam neki elég jó, mi nem passzolt velem...

A legutolsó sms, amit kaptam Tőle, így szólt:

„Kapj már a fejedhez, hogy mit beszélsz! Nem vagyok hajlandó tovább tűrni! Soha nem voltam, vagyok és leszek senkid! Ne zaklass állandóan, semmit nem érsz el vele! Pláne jót!”

Kitagadott még az emlékeiből is, pedig semmi rosszat nem tettem, csak sírtam. Ezután az alkohol mellé jöttek drogok is. Felvágtam az ereimet, összetörtem egy többmilliós gépet a cégnél(szándékosan), emiatt ki is rúgtak. Utána részegen 185 km/h -val betonfalnak mentem...

Túléltem. Sokak szerint nagy szerencsém van. 2 ilyen brutális baleset és élek. Igen, biztosan szerencsés vagyok... igen... igen...

Küldtem Neki sms-t hogy kórházban vagyok, semmi reakció. Pár hónapra rá felhívtam, meg sem hallgatott, csak mikor közöltem ki vagyok, még egyszer elmondta, hogy semmilyen formában ne keressem. Okoskodások megint jöttek, hogy majd visszakapja ezt Ő is valakitől. Elárulom, hogy kisvártatva összejött valakivel, aki kiköpött olyan, mint én. Legalábbis belsőre. Külsőre meg szőke és kék szemű. De, hogy mikor kapja vissza ezt azt nem tudom, mert a mai napig együtt vannak és nagyon boldog párkapcsolatban élnek. Én meg azóta sem...

Summa Summarum: kaptam 2 év felfüggesztettet az autóbalesetért, lett többmilliós károm, és mindenem elveszítettem, ami fél éve megvolt. „Királyból koldus”

Napjainkban:

Több mint 2 év gyorstalpalóban:

Közben a chat szolgáltatott megint szórakozást. Jöttek halomszámra a beteges hazudozók. Egy 2 hónapos kapcsolat összejött. Vége lett azzal, hogy nem tudom miért. Egyik nap felébreszt a telefon, éjjeles műszak után. Kérdi a lány: „Mi bajod velem?”

Aznap este megmondta, hogy befejezte velem. Semmi intő jel nem volt, csak annyi hogy éjjeles műszak utána általában aludtam...

Eltelik fél év újabb nagy fellángolás. Interneten ugye már egybe is keltünk szinte. Aztán akkor a valóság. Tartott 2 napig. Ilyen, meg olyan tökéletes vagyok, meg aranyos, meg imádni való, de nem tudja miért, nem érzi azt, hogy szeretni tudna. Ezért meg is szakít velem minden kapcsolatot, soha többé ne keressem. Korrekt! A következő hölgy is chat-en már már hozzám jön szinte, aztán élőben is folytatjuk. Ő férjet szeretne én feleséget, mindketten el tudnánk képzelni a másikról, hogy ő legyen stb. Egy hétig tartott. Én szombat éjjel dolgoztam, ő elment diszkóba és megcsalt.

Megint chat, sokáig. Utolsó pillanatban lemondott randik, hazudozások stb.

8 hónapos kapcsolat is összejött, nem volt vele semmi gond, de szex sem. Olyan volt a hölgy neveltetése, meg ilyenek. Tessék, 8 hónapot vártam rá, még akkor sem! Köszönöm, akkor továbblépek. Valaki esetleg másképp csinálta volna?

Jelenkor:

2009. április: Nekiálltam egy jutalékos rendszerű munkahelyen foglalatoskodni. 3 napos tanfolyammal kezdtünk 20 fővel. Ebből egy valaki tetszett nekem, és pont ő is pont engem nézett ki magának. És pont mi ketten kerültünk csak ugyanabba az irodába. Aki kicsit babonás, az égi jelnek is tekintheti. Én már nem tudom, miben kéne hinnem, de belekapaszkodtam ebbe. Biztos a sors akarata. Nekem tökéletes lesz a Drága Hölgy. 100 km -re lakik igaz, de egy helyen dolgozunk és ha már annyira kinézett magának, talán nem fog elhagyni ok nélkül. Falusi lány, bízhatok benne. Meg is tettem.

Szokásomhoz híven Vele is a legelején közöltem, ki vagyok, mi vagyok, mit kaptam az élettől és hogy mit szeretnék az élettől. Minden oké, vágjunk bele!

3 hónapig a tökéletesség. Türelmes vagyok és kedves mint mindig. Komoly tervei vannak, ha ilyen imádni való maradok, akkor hozzám jön és soha nem hagyna el semmiért. Kitűztem a célt: pár évig együtt maradunk, amíg befejezem az egyetemet, utána elveszem feleségül. Tetszett neki az ötlet. Szerelmet vall nekem én viszontvallok Neki. Elhívom, bemutatom a családnak. Közös színház, nyári programok stb. Harmónia, szerelem. Végre! Közben mindketten meguntuk a jutalékos melót, mert nem működött. El is jöttünk. Mi lesz velünk, hiszen nem dolgozunk egy helyen? Válasz: „-Téged nem szeretnélek elveszíteni” mondja nekem.

Június közepén még együtt voltunk moziban, szerelem van meg imádás van. Telik az idő. Nem veszi fel a telefont... Sebaj, volt már ilyen. Majd később. De nem csörög vissza, nem ír sms-t, az enyémekre sem válaszol, semmi. Na mi van?? Egy hétig idegeskedtem, hogy mi baj történhetett. Majd jön egy sms, amiben leírja, hogy nem volt szép dolog, hogy eltűnt, de gondolkodni akart és idő kell, de még szeret és találkozzunk és beszéljünk. 2 nap eltelik, jön az sms, hogy már nem szeret és nem akar velem találkozni. Ne keressem soha többet!

Köszönöm Mindenkinek, aki megtisztelt és elolvasta az „önéletrajzomat”!

Kedves Westsidegirl :-)

Olvastam cikked! Storyd, nem jó történet, de Te nagyon okosan cselekedtél!!!

Örülök, hogy vállaltad az elvárásaid a kapcsolatban és hogy utólag visszagondolva tisztán látsz mindent! Kevesen merik bevallani!

Azt mondogattam régebben, hogy "azt nem tudom pontosan felsorolni, hogy milyen dolgokat tudok elfogadni egy kapcsolatban amiben igazán jól érzem magam, de azt biztosan tudom, hogy miket nem!"

Tiszta szívből kívánom, hogy találjátok meg egymást a nagy Ő-vel :-)

juhé, s mindanyian egy nagy boldog család leszünk :D

Persz, h lehet személyes vélemény, csak nem akarom, h az jöjjön ki, bárkinek is h a pasi a mocsok, hisz itt az én hibáimrol van szo a cikkbe.

:D

Nem vet meg téged senki!

Ha rám gondoltál,én meg pláne nem!

Pusztán annyi volt a mondandóm, hogy rendes tőled, hogy óvaintesz mindenkit, de nem biztos, hogy az adott helyzetben a pasi a "genyó".

Azonkívül mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcát.

Mindegy, hogy ki milyen okosságokat mond, mindenkinek el kell követnie a saját ostobaságát!

Jó éjt mindenkinek!

most komolyan: nem tökmindegy, hogy a cikk miért íródott? úgy értem, kiírsz egy cikket, akkor ne várd, hogy a hozzászólók úgy szólnak hozzá, ahogy neked éppen tetszik. elkalandozhatnak, offolhatnak is, és a téma kapcsán beszélgetés indulhat, ami tökjó.

szóval: ugyan már, ne vitatkozzatok, hogy a cikkre ki hogyan reagál. írtad, amiért írtad, a te dolgod. (személyes véleményem, hogy azért az is benne volt, kíváncsi vagy, mit szólnak a történetedhez mások)

még annyit, ha ezért valaki megvet, mert nem akartam "látni" akkor tegye csak azt, de ezközben ahogy irta még más is, rengeteg nőt elítél, mert rengeteg nő, de férfi is teszi azt, h nem akar látni.

Le az összes kalappal az elött aki a legelső alkalomkor, mikor nincs megértés a kapcsolatában, eléngedi párja kezét, és tovább áll :D

Igazad van.

De gondolod, hogy ha az okosságokat a cikkírónak mondtad volna a "kapcsolatuk" során bármikor, elfogadta volna a véleményed?

Nem!!

Márpedig azért nem, mert mindenki a saját harcát vívja meg élete során akár többször is.

A lelke mélyén mindenki tudja, aki hasonló cipőben jár, hogy mi lesz a végeredmény, mégis harcol körmeszkadtáig, mert bízik benne, hogy most másképp lesz.

Nincs értelme vitatkozni!

A cikk iroja, vagyis én ERIKA, tudom nagyon jol, h az elején elszurtam, mert hagytam magam! TUDOM!

És a cikk nem azért irodott, h mocskoljam az ex-et, szerintem erre semmi utalás nincs a cikkbe, h Ő lett volna a fekete bárány én meg a kisangyal. Az ő hibáji az ő listájára irodnak és ahoz nekem semmi közöm, viszont az az én hibám, h vakk voltam észrevenni...pontsabban, nem akartam!

Bizhatsz benne...de sok ember ilyen hogy mindig szepiti...szepiti...azt aminek alabol nincs ertelme...

aki meg nem ilyen..;) annak grat es minden tiszteletem...:) de sokan inkabb ulnek egy olyan ferfival aki uti veri...mert remelik jobb lesz..mintsem hogy kilepjenek...de remenykedhetsz...de a valosag az szomoru...

sokan nem veszik eszre ha egy kapcsolatnak nincs ertelme hogy a pasi csak jatszik veluk...

es ez nem pasi hiba

nem akarok en itt no ellenes lenni sem pasi ellenes,..mert mindenkinek megvannak a hibai es az erenyei...

de ne legyunk naivak..mert csak magunknak artjuk...

szidjuk a masikat hogy bant...holott szembe kopjuk magunkat es azt teszzuk mi is...

erre hivja fel a cikk a figyelmet hogy ne tegyunk...es lepjunk...kutyabol nem lesz szalonna...

Én nem vitázom!

Akinek van esze, az az első jel ELŐTT lép le, akinek nincs, az a sokadik után sem.

Ennyi.

szerintem meg teljesen fölöslegesen vitatkoztok .)

fölösleges energiákat vontok el magatoktól? INTŐ JELEK! :-)

Nem kell semmit megértened, mert nincs problémám! :)

Nekem alapból a cikk hangulata és megfogalmazása volt egy "pasiellenes" szöveg.

Az, hogy "hülye és beetethető" a nő, az nem a pasi hibája.

Értettem már az elején is, hogy miért íródott ez a cikk!

Csak bízni tudok benne, hogy a nők nagy százaléka nem ilyen!

En ilyet nem olvastam hogy a pasi hibas...amugy meg van egy hozzaszolasom pont errol..hogy egy pasi addig lohet ki velunk amig vakok vagyunk mi.. es hagyjuk neki.

Itt meg a cikkiro a hibajat irja le...hogy mit nem csinalt jol

szoval nem ertem a problemad...

de azt hiszem nem is akarom...;D