Hova járjon edzésre a gyerek? (beszélgetés)

Az jó, mert mifelénk ez járja. A teljesítmény! Csak az a fontos. Példa: Fociban elviszik cserejátékosnak, mert ugyan ügyes, de kevés a tapasztalata. Játszik 10-20 percet. No így soha nem lesz tapasztalata. Mindig ugyanaz az alapcsapat, mert ők rúgják a sok gólt, össze vannak szokva. Valakit még cserének sem visznek. Kajak-kenun ugyanaz. Aki gyengébb, azt mellőzik, nem is figyelnek rá, elhagyják a tavon. Érmek kellenek!

Sorolhatnám. Lovaglás is azért maradt abba, mert a klubban versenyzőt akartak a gyermekből faragni (jól ment neki, élvezte). Ő meg nem akarta, csak jól szeretett volna lovagolni hetente 1x.

Az a baj, bárhova beadod, mindenhol versenyzőt akarnak belőle nevelni. Nincs hobbisport. Legalábbis nálunk. Ha pedig nem elég ügyes, akkor mellőzik. Aztán meg már elveszti minden motivációját.

Ha érdekli valami, akkor támogatni kell mindenképp! Legjobb kisebb korban családi aktivitásokat beiktatni, hátha kialakul valami vonzalom a sportolás iránt. Nekünk sikerült, de egyik sem élsportoló. Iskolai sportkör is kiváló, ott sem kell nagy teljesítmény.

Nálunk volt lovaglás, gimnasztika, foci, bicikli, balett, kosárlabda, futás, úszás. Volt, amit közösen végeztünk, és volt, amire ők szerettek volna járni, így jártak. Már felnőttek, mindig sportolnak valamit, van rá igényük.

Azért mert mások járnak, azért még nem kell mindenkinek.

ugyanez :-)

a fiam nem mutatott nagy érdeklődést, de a lányom sok mindent kipróbált és én hagytam

művészi tornázott, utána lovagolt (mi is vettünk csizmát, pálcát, gerincvédőt, majdnem lovat is :D ), de utána elkezdett félni, ezért abbahagyta.

a szinkronúszást ő találta magának (én úszni vittem le) az, úgy tűnik, végleges szerelem, 6 éve csinálja, a válogatottba is hívták

a fiam csak néha-néha mozog vmit, ő nem szeretne komolyabban sportolni, elfogadtam

Általános és középiskolában a suli kézilabda csapatában játszottam.

Közben elkevergőztem a városban működő pinpongozók közé, ott ragadtam. Ők vittek át nyáron a teniszpályára: tehát télen pinpong, nyáron tenisz, mintegy 10 éven át versenyszerűen. Igaz, hogy nem lettem világbajnok, de azért jó volt, szép volt...

Hova járjon edzésre a gyerek ha semmiben nem mutat különös tehetséget?

Ha fiú gyerek és a teenager kor elején jár, akkor én a szomszédasszonyhoz íratnám be.

Vegyen ott privát órákat.

Mert nem az a fontos hogy a gyerek tehetséges legyen hanem hogy élvezze.

Mindenkitől sorry, csak vicc akart lenni..-)))

Először is meg kell nézni, milyen lehetőségek vannak.

Helyszín, idő, pénz, logisztika.

Aztán ezekből próbálgatni. De csak ha belefér. Ha nem, akkor max. barátokkal közösen, családilag.

Engem se vittek. Kis ideig sportoltam felsőben, mert "felfedeztek" és már önállóan közlekedtem, de nem szerettem, hamar abba is hagytam. Kirándulni viszont szép komótosan szeretek, az családi program volt gyerekkoromban.

Saját gyerekeim közül van, amelyik szeret és szívesen csinálja, és van, amelyiket nem érdekli.

Ez kicsit a városi gyerekek problémája. Ahol be kell segíteni fizikai munkába rendszeresen, ott nem biztos, hogy hiányzik a sport.

Viccesen ciki,persze,

Azért nyelvre járattak, azt fontosnak tartották. Meg a szgépet! De nekik a zene és a sport úri móka.

Elvinném ide: [link]

Amit kipróbál és ügyes benne, tetszik neki, keresnék a közelben lehetőségeket.

Családban a gyerekek mind tanultak úszni, jártak edzésekre, de csak egyik maradt meg az úszásnál. Mindegyik járt táncolni - erre volt lehetőség az iskola keretein belül, anélkül, hogy utaztatni kellett volna őket.

Szinten zenesz, az en szuleimnek sem volt a sport fontos. Mondjuk penzunk sem volt kulon foglalkozasokra.

A mai napig nem is jelent sajnos örömet vagy kikapcsolodast a sport szamomra.

A gyerekeim valaszthatnak, ha nagyobbak lesznek, h mit szeretnének kiprobalni. De addig is sokat biciklizunk, görkorizunk, telen vszinu kiprobaljuk a jegkorcsolyat.

El nem tudom képzelni, hogy ez ciki legyn bárhol bármikor, ez egy kicsit mondvacsinált probléma.

És hát igen, nem minden szülő engedheti meg magának, hogy vigye-hozza a gyerekét, majd ha szülő leszel bebizonyíthatod az ellenkezőjét :)

Ne legyen ez ciki, nem te tehettél róla. Gyerekként azt tesszük, amit a szüleink elvárnak, amit megengedhetnek maguknak anyagilag velünk szemben. Felnőttként múlik rajtunk,mit teszünk magunkkal.

A kérdésre a válaszom. Én kajakoztam és fociztam.

A lányom dzsesszbalettre járt és lovagolni.A fiam focizott, teniszezett és karatézott.

Valahogy nem.

Szüleim azzal is jöttek, hogy elfoglaltak voltak és hordani kellett volna.

Mostanában több helyen előfordul felnőttként, hogy beszédbe kerül, ki hova járt gyerekkorában sporotlni, kissé ciki, hogy én sehova:))

Ép testben ép lélek ..

Probàlja ki magàt többmindenben..

Mi sokszor beruhàztunk dolgok kellékek (buzogány,labda,hullahopp edzőtáska ezekhez stb. Lovagláshoz pálca,gerincvédő,kobak,lovaglócsizmàk..)jó volt de megunta..így tovàbbszoktuk adni.

Usztunk,karatéztunk, lovagoltunk, mazsorett, ritmikus gimmnasztika, jess balett stb.

Ami maradt az a szertorna és konditerem..nem olcso.. de a gyerek inkàbb sportoljon le kell vezetni az iskolai stresszt túlterhelést minden nap 7órájuk van..

Nem kérdeztek meg gyerekként, mit szerettél volna?

Te nem hoztad fel soha a szüleidnek, hogy kipróbálnál valamilyen sportot ?

A lányom két kiskorában teniszezett, ritmikus sportgimnasztikázott, két évet kempózott, most a légtornával és a rúdtánccal barátkozik. A fiam vizilabdázik. Mindkettő az úszással kezdte, mindkettő utálta 🙄

Mindegy mit csinál, de azt ne hagyd, hogy ne sportoljon. A testnek éppen annyira szüksége van a mozgásra, mint a táplálékra.