Hogyan vegyem rá a páromat, hogy maradjunk külön? (beszélgetés)

Így van. Szeretik bedobni ez a dolgot, hogy "és ha a te anyukád lenne, stb..."

Engem nyugodtan el lehet ítélni, a saját anyámmal sem költöznék össze, sem egészséges, sem beteg állapotában. Nincs vele bajom, távolról szeretjük egymást, minden évben itt tölt nyáron egy hetet, ami jó és tartalmas, jókat dumálunk is. De életvitel szerűen nem költöznék össze vele.

Ha beteg lenne, megoldanám másképpen, akár fizetnék mellé valakit.

De: a családomat (férjemet és kislányomat SOHA nem hoznám olyan helyzetbe, hogy alkalmazkodni kelljen valaki máshoz is, hármunkon kívül. Mert az már nem magánélet. Akkor sem, ha az anyámról van szó, és akkor sem, ha az anyós-vő és a nagymama-unoka kapcsolat is messzemenőkig jó nálunk).

"akkor is meg kell értened 1 dolgot: AZ ANYJA! És,ha nem a pénz miatt,nem a nagy happy miatt,de már csak ezért is ott a helye!"

Nem, nem ott a helye! A helye a felesége és a gyereke mellett van. Az anyja segítségre szorul, ok. De mivel van egy testvére, meg az anyjának van férje, nem köteles 24 órában mellette lennie. Talán megosztva a többiekkel.

Első körben beszéld meg a "pároddal", hogy társak vagytok, vagy a bejárónője vagy? Mert ha társak, akkor nem dönthet egyedül - vagy költözzön egyedül...

Sajnos általában a szülőkkel való együtt élés nem vezet semmi jóra. Mi jóban vagyunk a szüleimmel, laktunk is velük egy évig, de már nagyon vártam, hogy költözzünk. Már csak azért is, mert apu nyugdíjas, anyu otthon dolgozik, teljesen más az életritmusunk. És ők még csak nem is jártak a nyakunkra, pedig az én szobámban laktunk, minden más helyiség közös volt.

Anyósommal a párom se lakna együtt, szerencsére. Nem vagyunk jóban, és ez enyhe kifejezés.

A férjednek az anyja, ezen nem tudsz változtatni. Ha ő elfelejtette, amiket az anyja hozzátok vágott (fizikailag és lelkileg), az az ő dolga, de tőled nem várhatja ugyanezt. Biztosan van más megoldás is, meg kell találni.

Ha anyukának meg a másik gyerek a kedvenc, akkor ápolja is ő. De ha anyuka kér segítséget tőletek, akkor viszont anyukának illő egy bocsánatkéréssel indítani, és elfogadni azokat a feltételeket, amiket ti szabtok, hiszen ő van rátok utalva. Ha meg nincs rátok utalva, és a szabályaitokat se fogadja el, nos, akkor oldja meg máshogy.

Ez szerintem nem gonoszság vagy hálátlanság kérdése, de a házasságotokat és a gyerek lelki egyensúlyát se kéne feláldozni...

Szia!

Esetleg albérletben laktok,és mondjuk még gyed-en is vagy? Mert akkor lehet,hogy anyagi megfontolásból menne vissza a párod!

Értem a problémád,én is anyóssal lakom,bár külön lakrészben (már),és tudom,mennyire frusztráló tud lenni a mindennapokban,bár az én anyósom nem hord el mindennek,és (tényleg) mi segítjük anyagilag,de amíg együtt voltunk,képes volt pl. végignézni,ahogy 2 gyerekkel kitakarítom a közös (akkor még) nappalit,majd,mikor elkészültem,kiült cigizni.

Nem jó a kapcsolata a párommal sem,de após halála után sok tartozás maradt a házon,mi meg nem tudtunk volna itt is,ott is fizetni,úgyhogy fejet hajtottam és jöttünk,gondoltam,a kert legalább jó lesz a fiúknak.

Ha a párodék kapcsolata sem felhőtlen anyóssal,akkor is meg kell értened 1 dolgot: AZ ANYJA! És,ha nem a pénz miatt,nem a nagy happy miatt,de már csak ezért is ott a helye! Kompromisszumként viszont megoldhatnátok egy leválasztást,így kulcsra zárhatod magatokra az ajtót! De csengőt ne tegyetek fel! Azt én sem hagytam,így csak akkor jöhet,ha hagyom!

Nálunk is a sógorom a kedvenc,és ha el akarok érni valamit anyósnál,csak neki kell szólnom,mert ha ő mondja,akkor az szent az anyósom szemében! Így oldjuk meg a kisebb-nagyobb gondokat! Szerintem az oltós dumákat meg ne vedd figyelembe,nem hiszem,hogy a kenyér törés lenne a megoldás!

Totál megértelek, h nem akarsz visszamenni! Ennek oka van! Különben nem kapcsolt volna be a vészjelződ! Mi 1,5 éve költöztünk el, igaz, mi csak egy udvaron, de külön házban éltünk...még így is durva volt!

Mindenképpen beszéld meg a pároddal a benned lévő érzéseket! Neki melletted kell -jó esetben- döntenie, mert már hozzád tartozik!

Sok sikert! :) Őszintén!!

Szeretitek egymást a férjeddel? Megvan a harmónia? Amúgy meg, amit nem érte, ez az a majd Ő eldönti. Gyakran volt ilyen jellegű kijelentése? Máskor is döntött helyetted, mert Te bele is mentél? Ez a „játék” kétszereplős. Mellesleg lehet az tetszett benne, hogy keménykezű? Mert ha igen az a kéz most visszaüt. :)

Szóval az érzelem mellé nem árt az értelem, mindkét féltől! Tőled is. Igazából nem ismerjük az okokat, mondhatunk itt bármit, de Te tudod mekkora a valóságalapja a betegségnek. Stb. Viszont ha eddig nem igényeltél gyengéd közlési formát a párodtól, akkor most se csodálkozz ha nem kapod meg. Ez arra is vonatkozik ha eddig beérted annak hiányával, és nem számít hogy vágytál rá. Szóval ez a gyorsan ítélő bíróság ítélete! (Fegyház az anyóssal életfogytig, ha ki nem állsz Magadért!)

" erre az volt a válasza majd azt ő eldönti..."

Ez azt jelenti,téged sem vesz igazán emberszámba.

A helyedben semmiképpen nem mennék abba a házba.

Az ember a társával ilyen fontos döntést megbeszél.

Az alattvalójának meg tojik a véleményére.

Lenne miről beszélnetek...

Zsarolásnak meg nincs jó vége.

Hát ha te azt jónak nevezett hogy elzavarta a saját fiát, csak mert nem adtunk neki igazat sok mindenbe, és hozzá vágta a forró hajsütőt? akkor igen jóban....

Ezek mondjuk akkor voltak mikor ott laktunk, mióta nem vagyunk ott, ha össze is vesznek, fogja és ott hagyja, és jövünk haza

Hát akkor nincs is rátok utalva, illetve van rajtatok kívül elég segítség.

A párod egyébként jóban van az anyukájával?

Ha a férj egészségi állapotával nincs gond, akkor el tudja látni a háztartást. 20 km meg nem a világ, akkor megy hozzájuk, amikor akar.

Szerintem ez a két érv elég logikus.

15-20km, 10-15 perc kocsival. és amúgy sincs egyedül ott van a férje, arról meg hogy nem jönnek ki már nem én tehetek....

Ja és van egy másik gyereke is, ő a "kedvenc" engem ez nem zavar, de eléggé észrevehető

Fekélyes a lába, de már elég durván, meg nem tudom van-e még valami..

De nekem ezek akkor sem indokok, főleg azokért amiket az előbb leírtam...

Nehéz dolog, amit elvileg kompromisszummal kellene megoldani, amire úgy tűnik, a párod nem igazán hajlandó, ha azt jelenti ki, hogy ebben márpedig ő dönt... Ez igazából elég nevetséges hozzáállás.

Ha a kedves anyós külön nem várja el tőletek, hogy odamenjetek segíteni, és esetleg hajlandó megbízni egy házi ápolóban vagy beteg idősek otthonában, akkor nincs miről beszélni. Ha ő beszélte tele a férjed fejét, akkor viszont nagy bajok vannak... Mármint ti elvárnátok a gyereketektől, hogy a nyugodt családi életét felborítva visszamenjen istápolni benneteket? Én biztos nem. (:

Egyáltalán nem javaslom a visszaköltözést, mert lehet, hogy később ez fog olyan konfliktusokhoz vezetni, ami válással végződik. Ha ezt a férjed nem érti meg, akkor vele is baj van, vagy nem volt eleget otthon, hogy érzékelje a problémádat, vagy csak simán elfelejtette. Csupán lelkiismeretesség vagy épp anyós által kreált bűntudat miatt ostobaság lenne felborítani a kialakult normális családi légkört.

Szerintem.

Ej, de könnyen nyilatkozol és ítélkezel!

Én történetesen az édesanyámmal sem költöztem volna össze, pont azért, mert saját életet akartam élni, saját családdal.

Bizti sokan vannak így, még akkor is, ha egyébként semmi probléma a szülőkkel;)

Én úgy gondolom, hogy ha engem valaki elzaar, elmondana minden szarnak. és össze vissza dumálna hogy nem fizetek rezsit meg semmit meg elvagyok tartva, és még mellé lekurváza a halott anyámat, hadd ne akarják már egy ilyen nővel együtt élni....

(és még sorolhatnék pár dolgoz)

Nyilván a pasas nem szeretné az anyját szemétre dobni (anya és nem anyuci...), ha, mondom HA valóban súlyos egészségühyi gondja van és nincs például férje, vagy bárki, aki gondoskodna róla.

Egyébként én is azon a véleményen vagyok, ha van külön bejáratú lakrész, vagy szoba, akkor még elfogadható, de egyébként nem.

(Másfelől csak zárójelben jegyezném meg, hogy úgy tűnik itt egyetlen nőnek sem voltak szülei, olyan könnyen nyilatkoznak egy férfi szüleinek ignorálásáról.)

Ja és ha a topikbeli pasas/férj nem hajlandó a jó szóra, természetesen el kell válni. A végén úgyis ezt fogják javasolni a legtöbben...

Ha felment hozzátok, akkor csak egy lakótér, nem egy légtér.

Bár az már épp elég lehet.

áá , ez így tényleg nem egészséges...

az egy légteret én sem bírtam, pedig a saját anyámról van szó. egyébként a férjem és anyám közt nincs gond. anyu szereti őt és a férjem is jól elvan vele:)

engem őrített meg, az egy légtér...az említett dolgok miatt. és nekik is így jobb. így a számlák feleződnek, de mégis mindeni éli a maga életét és nem nekem kell felnyalnom 4 emberre csak kettőnkre:)

semmiképp ne költözz vissza, mert csak egy gombóc ideggörcs lesz az életed.

Ha így áll hozzá, én biztos megmondanám neki, ha csak Ő dönt, akkor csak az Ő saját életéről döntsön!

Ez milyen, hogy egyedül dönt egy olyan élethelyzetben ami hármótokat érint?

Sajnos ezt nem érti meg :( én tegnap is mondtam neki, hogy én abba a házba mégegyszer lakni nem megyek, erre az volt a válasza majd azt ő eldönti...

Egy légtérben lennénk, semmi külön élés nem lenne..

sőt még ott voltunk, gondolt egyet és ő feljött este 11 kor vagy akár hajnal 4-5kor megnézni a gyereket, mert az az ő háza, és akkor jön be a szobánkba amikor akar...

Sajnos sok esetben igaz a mondás:

Ahol áldás ott béke,

Ahol anyós ott vége! :S

Elzavartak??? nehogy visszamenjetek!

Emlékeztesd a párodat, hogy el lettetek zavarva!

Pláne a kislányotoknak sem lenne jó ide-oda ugrálni, így is egyszer már ez volt :(

Ha most vissza mentek, majd ha rájön anyóskádra, hogy húzzatok el megint, akkor ismét rángatva lesztek Ti is és a kislány is?

Ez bőven elég érv szerintem!