Hogyan neveljem? (tudásbázis)
Mondd meg neki, hogy most nálad van, itt te vagy a főnök, ehhez kell tartania magát.
Én megpróbálnék az anyjával is beszélni, akár közösen is. Valószínű, hogy nem lesz egyszerű, de valahogy megkell vele értetni, hogy a saját gyerekének árt azzal, hogy a nevelő anyja ellen hangolja.
Többen is írták, hogy vigyék el pszichológushoz. Ellehet vinni, de szerintem addig felesleges, amíg az anyja csak uszitja. Inkább öt kellene...
Évekig (!) tartó játszma lesz! Nálunk a lányom kapott nevelőapát ugyanennyi idős korában, 8 éve. Igaz, nálunk nem volt olyan, hogy a férjemre maradt a gyerek napokig, de azért épp elég volt összeszokni nekik. A lányom nagyon apás volt, igen megszenvedte, hogy lelépett az apja és persze, ha elvitte, meg ránk beszéltek az új párjával. Hát nagyon sok türelem kellett a párom részéről, mert a lányom is makacs, szófogadatlan volt, persze velem nem merte ugyanazt! Aztán most kamaszodik, kezdődik minden elölről. De ha valami baja van, vagy kell neki, akkor már a férjemhez fut, sokszor szeretetrohamában ölelgeti stb. Ezek a gyerekek is szeretetre vágynak, csak megroppant bennük a bizalom, a biztonság és extra megerősítéseket várnak.
Lehet hogy egyszerüen hiányzik neki az anyja ,lelkileg nem lehet az a gyerek épp erre is gondolni kéne és az apukának is jobban oda kéne figyelni a gyerekére..Sajnos ugy érzem minden rajtad fog csattani ,de en is csak azt tanácsolom hogy szeresd öt mintha a sajátod lenne és ö érezni fogja !
Szeretet,türelem.
Érzékeny műszerek,de ha tudod szeretni vissza fog jönni,idő kell hozzá,sok türelem,még több szeretet!
Próbáld ki,meg fog változni,de Neked is váltani kell taktikát,következetes legyél,de érezze,hogy van egy biztos pont az életében,kell a biztonság,nekünk felnőtteknek is nehogy egy pici gyereknek.
Ó, hát én nagyon örülök, csak közben a gyereket sajnálom.
Hát igen az anyja az más kérdés. Mondanám, hogy húzza le magát, de nem ismerjük a részleteket.
Mindenki ráfázott. A fórumindító ajánlotta fel, hogy neveljék ők.... az anyja meg simán hagyja?? Tanácsokat kéne adni neki esetleg.
És inkább örülni, hogy valaki megpróbálja más gyerekét nevelni.....
Szvsz nem kell nevelni - egyelőre.
sokat együtt lenni vele, játszani, beszélgetni, és nem dühösnek lenni rá, ha ilyeneket mond, hogy neked nem kell szótfogadnom.
türelem a kulcs!
szegény teljesen össze van zavarodva.
amúgy meg nálunk még az szokott hatni, hogy ha ő nem fogad szót (nyilván itthon, olyan dologban amire megkérem, pl. játékpakolás - mert evidens, hogy utcán ha nem fogad szót megfogom a kezét akkor is ha nem tetszik, az ő testi épsége érdekében), akkor onnantól én sem "fogadok szót".
pl. inni kér - menjél igyál egyedül, fürödj meg egyedül, stb., na innen lehet rávezetni, hogy nem egyedül neki kell szót fogadnia és tenni amit kérsz, hanem mások is akkor úgy viselkednek majd vele, ahogyan tőle látják...
Ezt bünti székkel meg zsarolással nem lehet megoldani! :((
Amit Viki ír, az tökéletesen jó. Még annyit, hogy mond el neki, hogy nem akarsz az anyukája helyében lépni.
Nekem is 4 éves a gyerekem, tudom, hogy zarolással semmire se lehet menni, sőt ránevelhető arra, hogy később ő is "nagy zsaroló" legyen. :(
Csórikám, csak 4 éves. Mitt vártok tőle?
Folyton neveli valaki, anya-apa-óvónő-idegen emberek. Csoda, hogy össze van zavarodva?
Sarokba állítás meg önsajnálás helyett más megoldást kellene keresni. :(
ezt a problémát mindenképpen kezelni kell, mert később csak rosszabb lesz, ha máshogy nem megy akkor szakember segítségével.
Hát akkor nem csoda, hogy szegény ennyire zavartan viselkedik.....:( Tény, hogy gyerekkel foglakozni - érdemlegesen - csak higgadtan, kedvesen és határozottan lehet.
Én amondó vagyok, hogy ki kell alakítani a gyereknek egy mindenkinek megfelelő napi ritmust, és rengeteg közös programot kell beleiktatni. Mindennek a kulcsa a személyes törődés. Vidd el sétálni, vagyizni, játszóházazni, sétáljatok, buszozzatok, autózzatok, kutassatok föl botokkal gilisztákat, mutass neki számára egyértelműen érdekes dolgokat, menjetek bábszínházba, beszélgessetek rengeteget, és olvass neki mesét ha érdekli. Vegyél neki könyvet, gyurmát, vízfestéket, legót - amit szeret és leköti kicsit, odaülhetsz te is kicsit mellé, itt csak az bibi, hogy mennyi szabadidőtök van.
Ha a gyerek nem akar nyitni feléd, akkor is ülj le vele, és tényleg nagyon fonots, hogy te is akkora magasságban legyél, mint ő, akkor látja, hogy partnerként kezeled. Mondd meg neki, hogy nem kötelező téged szeretnie, nem is várod el (persze gondolom jól esne :)), elég ha egy-két szabályt sikerül bevezetni. 1.: a napi rutin, 2.:rendrakás. Ha elkezd rendet tenni maga körül - akár segítséggel - akkor előbb-utóbb elkezd a lelkében is rendet tenni.....
Szerencsétlen gyerek. :(
Se az oviban, sem otthon nem érzi jól magát. Nem véletlen, hogy olyan amilyen.
Jól ráfáztál? Hát még ő.
Húh, ez jó hosszú történet! De a lényeg, hogy az anyja 2 éve külföldön van! Így tavaly mondtam a páromnak, hogy vegyük magunkhoz inkább, mint idegenek neveljék! Hát........erre jól ráfáztam!
másik verzió, tíz játékot válasszon ki a játékai közül és mondd meg neki, hogy ha nem fogad szót egyet el fogsz venni tőle. vedd el és tedd egy dobozba. muszáj, hogy valami használjon. ne feledd, hogy te vagy a főnök, ne egy négy éves irányítson. ha végképp nem bírsz vele vidd el nevelési tanácsadóba, vagy pszichológushoz. megkérdezhetem, hogy miért nem az anyjánál maradt?
A bünti nem használ! Sokszor állítottam már a sarokba, de semmi változás! Még ott sem csinálja azt, amit mondok! Az oviban is vannak gondok! Azt mondta az óvónéni, hogy ott is sokat ül a gyerek a büntipadon!
az a titka, hogy venned kell egy nagy levegőt és le kell higgadnod. csendben, de határozottan meg kell neki mondani, hogy ha nem fogad szót mehet a büntiszékre 4 percig. üvölteni fog és le fog jönni, de mindig vissza kell tenned. lehet hogy sokáig fog próbálkozni, de rá fog jönni, hogy ez neki nem éri meg. nálunk bevált, először fél órát üvöltött a széken, akkor jöhetett le, ha már elmúlt a hiszti, másodszor már csak tíz percet, harmadszor már abba is hagyta a hisztit, ahogy leültettem a büntiszékre, ja és kb. négy alkalom után már nem is kellett rá ültetnem elég volt csak megemlíteni. nekem annyiból szerencsém volt, hogy nem akart lejönni már az első alkalommal sem, de nem tudom nálatok hogy lesz. én a konyha közepére tettem a széket, de lehet a sarokba is. fontos, hogy mindig ugyan ott legyen a bünti. és nem győzöm hangsúlyozni, hogy a legfonosabb a higadság és a határozottság. ja és amikor azt mondod neki, hogy mehet a bünti székre nézz a szemébe. ez nagyon fontos, de ne hajolj fölé inkább térdelj le hozzá és fogd meg a kezét.
Persze a párom tud a gondomról! Már ő is próbált hatni a gyerekre, de az csak addig van, amíg itthon van a párom! Múlt hónapban a gyerek 2 hetet töltött az anyjánál! Szerintem is befolyásolja az anyja! Legalább is az gyerek azt mondta tegnap, hogy "anya mondta, hogy neked nem kell szót fogadnom"!
Ez a legkönnyebb, ha mindig a nőre hárul a gyermeknevelés, mert az apukának pénzt kell keresni és a létfentartásért sokat kell dolgozni. Így a férfinak fogalma sincs arról mit csinál otthon. Sokat kell beszélni a csemetével és megmagyarázni dolgokat négyéves nem tudom az óvodában mit csinál ott hogyan alkalmazkodik a rendhez és szót fogad az óvonőknek vajon? Kérjél tanácsot tőlük is ilyen esetben mit tehetnél. Otthon is igényli a foglalkozást az is lehet,hogy fáradt és már nincs kedve semmihez. Üdv.Ágnes
pasi a gondról tud? nyomást érzek az anya irányából, egy ekkora gyereket könnyű befolyásolni :(szerintem van annyira okos a kicsi hogy megmondod neki nem akarsz az anyja lenni, mert az már van neki, de szabályok nálatok is vannak és azt be kell tartani, különben büntit kap
A gyerekkel már sokszor megpróbáltam megbeszélni, de fél óra múlva, mintha nem is mondtam volna semmit! Az apjával meg hiába fenyegetem, ha nincs itthon, mert nem érdekli a gyereket!
4 éves gyerek? Fenyegetni kell! persze nem olyan értelemben. :)
Azt kell neki mondani, hogy ha nem fogadsz szót, megmondod az apukájának...
általában ez beválik...
ha nem.
Akkor a gyerek apjával kell ezt megbeszélni, hogy beszéljen a fiával.
ülj le a gyerekkel okosan, csöndben, higgadtan és magyarázd el neki a helyzetet.
Az a baj, hogy a páromnak olyan melóhelye van, hogy 3 napot itthon van, aztán hármat a melóhelyen! Mikor ő itt van, semmi bajom, mert olyankor visszafogja magát a gyerek! De amikor nincs itthon, pffff, azok a napok szenvedések! Ezért a párom nem tud mit tenni, mert ő nem látja, mikor nincs itthon, hogy én mennyit idegeskedek, a gyerekkel!
a párod kezében van a kulcs, Te semmit nem tehetsz addig, míg ő nem lép ezügyben
pároddal beszéld meg és neki is támogatnia kell ebben. egyébként ha vigasztal az enyém is ennyi és most a legszemtelenebb úgy érzem
A páromnak az előző kapcsolatából van egy 4 éves gyerek! A párommal közösen neveljük 1 éve! De egyszerűen nem bírok vele! Bármit teszek, nekem nem fogad szót! Sőt, már azt is közölte, hogy nekem nem kell, hogy szót fogadjon! Mit tegyek???? Kezdek kikészülni!!
További ajánlott fórumok: