Anyósom nem hagyja, hogy úgy neveljem a lányom, ahogy szeretném. Mindent megenged neki amit én nem. Mit tegyek? (beszélgetés)

Hát nem irigyellek!A gyermeknek következetesség kellene.

Az én unokám 6 éves, ő is bepróbálkozik, de amit a szülők nem engednek, azt én sem s mivel erre rájött már csak ritkán feszegeti e hurt!

az én unokáim 10 évesek és minden hájjal meg vannak

kenve nagyon értik hogy kell levenni a lábamról

egyébként fiú ikerpár

gondolom nem kell részletezni

A TE gyermeked, neked kell nevelni.

Ha más, "mama" mindent meg enged neki, és veled ellent mond, akkor te leszel a szemében a "rossz".

Lehet az első unokája a nagyinak, de ha így lesz nevelve, hogy ha nincs kedve oviba menni, akkor nem kell mennie, akkor későbbiekben, nem lesz kedve iskolába menni, nem megy be.

Nem fogja megtanulni a tan anyagot, nem lesz normális végzetsége, munkája...

NE HAGYD, A SZÜLŐ NEVELJE GYERMEKÉT, ÉS NE BEFOLYÁSOLJA SEMMIFÉLE ROKON!!!

TELJESEN IGAZAD VAN ANDREA

MINDEGY HOL LAKNAK KÖZEL VAGY TÁVOL

AZ ENYÉMEK IS LAKTAK ITTHON DE ARRA MINDÉG

FIGYELTEM ARRA AMIT A SZÜLŐK NEM ENGEDTEK MEG

AZT ÉN SEM

PEDIG A FIÚK SOKSZOR PRÓBÁLKOZTAK

ÉS SOKSZOR NEHÉZ VOLT NEM ENGEDNI NEKIK

Itt nem is arról van szó, hogy a nagyszülő kényezteti-e a gyereket, vagy sem, hisz a szülő is szeretgeti, s amit tud, megad neki.

Itt arról van szó, hogy a kétféle nevelés károsítóan hat a gyerekre. A nagyszülőnek követnie kellene a szülő nevelését, kívánságát.

Például: a kis unokánkat állatkertbe vittük és colát kért. Nem vettünk neki, mert tudtuk, hogy az náluk tiltott ital. A tilalmi listán szereplő hamburgert sem vettük meg neki, helyette bécsis zsemlét kapott. Igaz, hogy ferdén nézett ránk, de kibírtuk!

Higgyétek el, iszonyú volt!!! Ha előttük rászóltam valamiért, a papa, mint az anyatigris oda ugrott és gügyögött: "gyere a papához, a papa nagyon szeret!!!"

Nekünk is 3 unokánk van, de mi hagyjuk, hogy a szüleik neveljék! Amit a szülők nem engednek meg, azt nálunk sem szabad. Mindent megadunk nekik, rengeteg szeretetet mellé, de nem MAJOMSZERETETET!!!

A legidősebb unokánk 29 éves, még Pesten közel volt az iskola, ők sem laktak messze, a suliból hozzánk jött haza, első volt a lecke, a tanulás, utána mehetett pingpongozni, a házunk előtt volt a tér. Akármerre jártunk, vittük magunkkal. Mikor nagyobbacska volt, ő vásárolt be, mindenkinek beágyazott és minden héten látogat. Diploma után 2 évig Németországban, 3 évig Finnországban dolgozott. Most hazajött és vett egy céget.

A másik kettőre sem lesz gondunk, mindegyik szorgalmas és amit kell megcsinál, megtanul, hogy megállják a helyüket az életben. Mert az a legfontosabb!

Nem panaszkodhatom, gyakran látogatnak, és szeretnek akkor is, ha nem gügyögök nekik, hogy normálisan beszélgetek velük (scrablezünk, társasozunk). Zenélnek, sportolnak, - büszke vagyok rájuk! Nem "elrontott" gyerekek....

Nem akartam már az anyós utálós fórumba írni...

Nekem van tapasztalatom, hiszen anyósommal és apósommal éltem a házasságunk első évében, majd 12 év múlva újra anyósommal, mert meghalt apósom.

Nekem is voltak konfliktusaim anyósommal, de én rögtön rendeztem vele, nem gyűjtögettem magamban és nem fűtögettem senkit egymás ellen. Ha problémánk volt egymással, akkor rögtön megbeszéltük és nem húztuk az időt. Nekem is mondta, hogy ha elviszed most a gyereket ide többet nem jöhetsz. Mondtam, hogy OK, az én gyerekem én döntök, és elvittem a gyerekemet. Perszehogy rájött, hogy nincs igaza.

Ráadásként az én anyósom szenilis volt...

Akármit kívánhatsz, az életemet én alakítom:) Hogy erre az emberek miért nem jönnek rá maguktól? Csak a bennük lévő rosszindulat szólal meg...

Ez a legnagyobb baj, amit tehettek! Mint írtam, nem beszélgetni kell, hanem akkor amikor kialakul valami, rögtön tisztázni.

De engem igazán nem érdekel ki, hogy rendezi le magában az ilyen konfliktusokat, hiszen én szerencsés vagyok mint kiderült ismét...

Mindamellett, hogy igazad van, én azt mondom, ezt nagymamája válogatja. Én is együtt lakom az anyósommal, és a saját bőrömön érzem, hogy más az ő "kényeztetése", mint pl. az én anyumé. Anyós mellett teljesen önállótlanok lettek a gyerekeim, mert a végsőkig kiszolgálja őket, és pl. a fiam a mai napig fel van háborodva, ha este 10-kor nem ugrok neki feltálalni a vacsorát. Még az is előfordul, hogy átmegy a mamához, és megcsináltatja vale, pedig az ő hűtőjében sincsenek különb ételek, mint itthon...

Nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak a kettős nevelésről :(((

Jó szigorú nagyi vagy akkor :)))

Nem rosszindulatból írtam, kell is néha de azért remélem hogy engedsz is néha a szigorúságból :)

Én tudom, hogy milyen rossz, ha sokat van nagyszülővel a csemete: az a gyerek elkényeztetett, lusta, tehetetlen, akaratos és még 20 jelzőt tudnék felsorolni... mert sajnos az enyém ilyen lett. Két dolog írható csak a javára: jószívű és aggódós.

Nagyon el voltam keseredve: mire mentünk a gyerekért az oviba, a papa már megelőzött! Úgy kellett utána futkosni, és elég messzire (akkor még nem volt mobil telefon) és autónk sem volt!

Álmomban nem jöjjön elő ez az időszak!!!! És még mindig én vagyok az, aki gondoskodik egy 50 évesről, holott én már fiatal koromban felváltottam Édesanyámat!

És mindez azért, mert a nagyszülő elb...-ta!!!!!

Mindig mondom, hogy a gyerek legnagyobb ellensége a nagyszülő!

Nagyon kedvesen meg kell mondani a mamának, hogy ő úgy nevelte a gyerekét, ahogy akarta, hagyja meg neked is azt a lehetőséget, hogy saját belátásod szerint neveld a tiedét.

Ha megsértődik, nem baj, majd megbékél.

De értésére adhatod, ha ez így megy, ritkítod a találkozást.

Teljesen egyetértek, ez így működik. Nálunk is. Mi, szülők sem a gyerek előtt beszéljük meg, ha nem értünk egyet vele kapcsolatban.

De sajnos tényleg sok olyan ember van, nagyszülő, akivel egyszerűen képtelenség ezeket megbeszélni, mert ő "jobban tudja".

Nekem vagy szerencsém volt vagy......nem tudom.. Se az anyósom se anyu nem akart beleszólni, a gyereknevelésbe. ha volt véleményük elmondták és eldöntöttem elfogadom e.

Mikor az apukával külön éltünk , és elvitték hétvégére a gyereket, se volt gond, a nagyi akkor is ahhoz tartotta magát amilyen szabályok itthon voltak...Persze volt kényeztetés, de csak úgy hogy ne legyen itthon gond.

A fiam 18 éves kiegyensúlyozott gyerek. És nem régen megdicsért a nagyi, hogy nagyon jól neveltem az unokáját.....:) Én pedig vissza, hogy ez azért sikerült mert Ő is Úgy állt hozzá.

Tanácsom: Előszór is ülj le a férjeddel és beszéld meg vele a dolgot. Ha egyet ért veled, próbáljátok meg 3 megbeszélni, anyósod és te is érezd a fia is kompromisszumot szeretne kötni.

Ha ez nem járható út, vidd el egy szakemberhez aki elmondja, hova vezethet ha a gyerek egy lakásban kétféle nevelést kap?!

Egyet értek az egyik hozzászoló nagymamával, hogy a nagyik feladata a kényeztetés. De nem mindegy hogyan, ha a szülő megbünteti a gyereket mert rossz volt, és a nagyi egyből eltöröl mindent az nem helyes.

Milyen dolog, hogy nincs ovi mert a gyerek hisztizik...ha nincs óvodai konfliktus a háttérben el kell vinni oviba, úgyis csak addig sír amíg látja a szülőt. Ha most engednek neki, akkor majd iskolába se fog járni???

de valóban az lenne a legjobb ha eltudnátok költözni...messzebb...

Bár kissé felháborító és kifejezetten sértő amit itt kék irisz írt..

Szerinte mindenki besavanyodott aki nem ért az anyósával egyet..

ez hihtetlen tapasztalatlanságról beszél, és arról hogy ő nemtudja milyen egy ilyen padhelyzet.

De én lévén mert jóindulatú szoktam lenni, inkább azt kívánom ne is tudja meg soha.

A fórumindítónak pedig igen is tenni kell valamit, értelmes normális emberek vagyunk, beszéljen a mamival.

Már nem bánt. Egy időben marha rosszul esett, és sokat voltam magam alatt, de rájöttem hogy hiába is tennék akármit, ez így marad.

A nagymama idén karácsonyra lehívta magához az unokáját ( a vőlegényemet ) egyedül...

Hát nem is akarom leírni nekem ez milyen érzés volt.

Persze a párom nemet mondott, és meg is mondta anyósnak is hogy jó lesz ha elfogad mert nem fog kirakni mert neki nem tetszek...

Nemtudom miért. Nem bántottam, talán az nemtetszik neki, hogy a fia felnőtt, és már nincsen rászorulva az ő babusgatására.

Már nem szomorkodok. :) Megpróbálom elfogadni őket, és szemet hunyni a rólam való állandó pletykálásukról. ( a mama messzebb él, de amikor lemegy hozzá anyós állítólag mindíg én vagyok a téma )

Egyébként erről jut eszembe...

Nekem még a saját szüleimmel kapcsolatban voltak elég komoly problémáim. Érdemes elmenni egy pszichológushoz a problémával.

Én fogtam magam, elmentem, és 1 éven belül minden gondom megoldódott, azóta minden mondhatni tökéletes. :)

Nagyon jó tanácsokat adott, és tudtam kezelni helyzeteket.

Ezért javaslom nektek, hogy menjetek el.

Hát sajnálom, azért ez nagyon rossz érzés lehet neked. :(

Szerintem nagyon fontos a jó viszony... Egyébként nálunk sem így kezdődött, sőt, kifejezetten szerettük egymást, szerettem vele lenni, ő is velem. Aztán ahogy ide költöztünk, ez egyre inkább változik meg. Persze nem utáljuk egymást, csak már nem annyira rózsás a helyzet. Hogy miért, részletezhetném, de fölösleges.

Sajnálom, hogy sokan azt hiszik, hogy az élet csak fekete és fehér.

Szerintem ne törődj vele. A miérteket ne keresd. Nem lesznek. Van egy barátnőm, ő 23 év házasság után vált el (a férje munkanélküli lett, nem volt hajlandó dolgozni, inni kezdett, mikor kezet emelt rá, akkor váltak.)

3 éve elváltak de a barátnőm még mindig pereskedik az apósával, aki 10-en valahány pert indított ellene... Mit lehet tenni?

:((

például azért is utálhatnak,mert te fiatalabb vagy,még előtted az élet,és bármi lehetsz,amik ők már nem,hiszen már idősek.ha vki nem volt boldog az életében,öregségére valőszínűleg keserű és/vagy irigy lesz.