Hogyan neveljem a 11 éves kamaszodó fiamat? (beszélgetés)

borzasztó nehéz. amikor azt mondom, hogy fél 9 -re ágyba kell lenni, be nem áll a szája, jó, ha 9-re lefekszik. állandóan visszabeszél, mindenről van véleménye...

valami jó tanácsot tudna valaki adni?

ha mondok valamit, ne csinálja, annál inkább...

az apja meg teszi alá még jobban a lovat...

köszönöm a hozzászólásotokat. Tudjátok, az a helyzet, hogy évekkel ezelőtt már voltunk nevelési tanácsadóba, sokat sajnos nem segített. A mi problémánk az, sajnos, hogy a férjemmel nem jövök ki sehogy sem, és ezt a gyerek érzi.

TAnuláskor, ha mellette ülök, akkor is szórakozik. Én nem mindig kérdezem ki. Inkább matekból kell neki mostanában segíteni. Az az érdekes, hogy nem tanulja halálra magát, és mégis 4-eseket, 5-ösöket hoz haza mostanában. Viszont nekem itt van a 17 hónapos kislányom is. Amíg tanulok a fiammal, közben rá is kell figyelnem. És az már nem olyan odafigyelés. Igen, köszönöm, az jó ötlet, hogy estére megtanuljunk. De sajnos nem megy, mert ahogy mondom, elszórakozza az idejét, nem fogad szót nekem. Mit tudnátok tanácsolni, mit tegyek, hogy szót is fogadjon???

Ez igaz, nevelni a szülőnek kell. Tanácsot viszont lehet, és kell is kérni, ha szükséges. Azért vannak. Ők nem fogják megnevelni a gyermeket, de segíthetnek irányt találni nehéz helyzetekben.

Egy gyermek tanulási nehézségei mögött sokféle ok lehet, és a szülő nem minden esetben veszi észre azt, néha egy kívülálló szeme kell hozzá. Lehet mögötte valamilyen, nem könnyen felismerhető szervi probléma, de lehet lelki ok is. Ha a szülő erre magától nem jön rá, akkor nem hiszem, hogy szégyen lenne segítséget kérni. Attól ő még semmivel sem rosszabb szülő.

A szófogadásról még:

Ha valamit mondok nekik, vagy rájuk bízok valami feladatot, azt elvárom, hogy 100%-osan csinálják. Akár tetszik nekik, akár nem. Az elsőnél morogtak, még a másodiknál is, de miután ujra ismételtettem velük, mindaddig mig nem csinálták jól meg a dolgot utána változott a helyzet.

Legközelebb elsőre tökéletesen csinálták meg a dolgokat (legyen az lecke, házimunka, rendrakás stb). De ehhez neked erős akaratra és nagy kitartásra van szükséged. Sokszor nekem is nehéz, de ha arra gondolok, hogy mindez az Ő kis érdekük, akkor máris könnyebb egy kicsit.

"Sokszor tanulás közben azt sem tudja, mivel szórakozzon, mert annyira nem érdekli, amit csinál. "

Akkor ott kell ülni mellette-és vele együtt csinálni, hogy a figyelme ne kalandozzon el.

A baj az, hogy már év vége van-és igy már nem sokat tehetsz már erre az tanévre vonatkozóan.

Mind a leckét, mind a dolgozatokat, napi szinten kértük a gyerekeimtől. egyetlen egy nap nem maradt ki mindaddig mig önállóan, megbízhatóan nem tanultak.Hozzátteszem éves szinten egyetlen egy leckehiányuk, sem felszereléshiányuk nem volt a lányaimnak, holott önállóan pakolnak be, és önállóan végzik a házijukat. De ezt már másodiktól kezdve így van.A gyakorlás az egy más tészta, mert a középső lányom logopédiás osztályba jár, és ennek meg van egy menete, ahogy végezni kell velük a dolgokat+ dislex (de ennek ellenére szeret és jól olvas)...Pl.: sokszor van az, hogy én még este is dolgozom-de itt ül mellettem és párhuzamban kérdezem ki.Ez is egy példa volt.

Szerintem úgy kéne intézned a dolgokat-hogy estére mindig kész legyetek, mikor a fiad édesapja hazaér-hogy Ők ketten tudjanak egymással lenni. Ennek ellenére minden feladat készen legyen.

A másik: a feleselés-én egyszerűen nem tűröm, már az elsőnél lépek (nem veréssel-de lépek) nem engedem el a fülem mellett. Főleg ha tiszteletlen akár velem, akár az apjával szemben. A tiszteletet mindegyik gyerekemtől megkövetelem és sosem engedftem meg, hogy bármelyikünkel szemben is úgy beszéljenek, hogy az vérlázító legyen. Ha kell büntettem-de azonnal léptem.

Szia Mira36!

Attól, hogy a kisfiad este csak az apjával foglalkozik, ne vedd a szívedre! Ez a természetes. Őt alig látja, persze, hogy ki akar minden pillanatot használni. :) 11 éves korban amúgy is fokozottan kell a fiúknak a férfiminta. Ettől téged nem szeret kevésbé, még akkor sem, ha esetleg a morog néha rád. Ez is természetes, hiszen te vagy vele többet, és te állítod fel, tartatod be a korlátokat.

A tanulási problémára nem tudok mit mondani. Ezer dolog lehet a háttérben. Én azt javaslom, battyogj el a nevelési tanácsadóba. Ott szépen kikérdeznek téged is, és a kisfiad is, és segítenek kideríteni az okát.