Hogyan legyek nyitottabb az emberek felé? (beszélgetés)

"Valamilyen szempontból pont ez segít előrébb, hogy kommunikálok, és látom hogy mennyi értelmes ember fordul elő a világban, csak meg kell találni őket."

Ebben a mondatban van a probléma kulcsa. Mintha te alapból azzal az előfeltevéssel állnál az új emberekhez, hogy "úgysem értelmesek, minek akarnék kapcsolatot teremteni velük?" Ez a hozzáállás bizony kiül az emberre, ezért a többiek nem is nagyon akarnak nyitni felé. Próbálj meg a hozzáállásodon változtatni, és mindenkinek adni egy esélyt, hátha elég értelmes ahhoz, hogy örömöd leld a csevejben vele. Inkább úgy indulj neki, hogy "jaj, mennyi érdekes ember!" Így garantáltan nyitottabbak lesznek feléd. Aztán csak azokat írd le, akik bebizonyítják, hogy nem jó velük beszélgetni.

Hááát ha téged tényleg zavar a kevés emberi kapcsolatod, akkor nem javaslom a távmunkát! :D

Én 30 főnek vagyok a titkárnője a kb. 200 fős rendszerben. Szóval vagyunk egy páran. :D Itt is vannak munkahelyi sztorik, meg fúrások. Én nem veszek ezekben részt, de hallom. Ellenben az évek során azért sikerült picit közelebb kerülnöm itt 1-2 olyan emberhez, akik tényleg közel tudnának állni hozzám, ha megengedném, vagy akarnám.

Szóval ha tényleg ez fontos, akkor a melóhely az jó helyszín lehet arra, hogy megtaláld a magad emberét. :)

Még egyetemista vagyok, passzív állapotban. :D

Itthonról dolgozok most, saját grafikusi pályámat egyengetem, és fejlesztem magam. Kacsintgatok majd a távmunkával is, azaz ha alkalmaznak valahol, akkor azt is itthonról végezni. Így hát kollégáim nem lesznek a közeljövőben, de az valóban jó lehetőség lenne. Már csak az esetleges közös érdeklődési kör miatt is.

Báár.. amilyen munkahelyi sztorikat hallani kollégákról, meg ahogy egymást fúrják.. :D Na, de mindkettőnek van előnye hátránya.

Talán ha így virtuálisan kicsit oldódsz, a valós helyzet is oldódni fog.

Erőltetni semmiképpen nem lehet. Illetve nem érdemes.

Szerintem a "baja" neki is ott kezdődik, amikor valaki felé őszinte érdeklődést kell mutatni, vagy valaki érdeklődését pozitívan kell lereagálni.

Én a melóhelyemen jó arc vagyok, és közvetlen, szóval alapból nincsen ezzel gondom, viszont nagyon kevesen tudják, hogy ez részemről egy tudatos odafigyelést, munkát igényel... Mármint nem az, hogy jó arc legyek, hanem az, hogy szóljak a másik emberhez egy árva szót is a kötelezőn kívűl! :D

Van 1-1 ember, akikkel valamiért olyan a szimpátia, hogy ezzel nincsen gondom, velük beszélgetek is. Aztán a gond mindig az, hogy ez az 1-1 ember munkán kívülre akarja vinni a dolgokat, meg közös programot szervezni, meg a magánéletem része lenni, és bennem pl. itt van valami gát, amikor egyből visszalépek, hátrálok ki... Mert nem szeretném. De nem az ember miatt. Te biztos érted. :)

Akik az életem szerves részei, ők mindig is azok voltak, ez a család, velük azért nem vagyok ilyen. Meg a barátaim, összesen 3 ember, de ők olyan rég az életem részei, hogy húha.

Á, már az is jóleső, hogy beszélgetni tudtunk a témában, egyetérteni benne. :)

Valamilyen szempontból pont ez segít előrébb, hogy kommunikálok, és látom hogy mennyi értelmes ember fordul elő a világban, csak meg kell találni őket.

Guruljka: Nos, élőben ez sajnos nem ennyire egyszerű. Tudnék én jót beszélgetni bizonyára nagyon sok emberrel, csak nem állíthatom meg az utcán, hogy gyere már, bratyizzunk egyet. :D

Na most a helyzet az, hogy ma regisztrált. Idejön, nyit egy fórumot, és olyan hótt normálisan adja elő a gondját, hogy jó ideje beszélgetünk vele.

Mi a baj a kapcsolatteremtéssel?

Jáj. Akkor annak a fodrásznak kérném az elérhetőségét. XD

Én ahányhoz mentem, az szabályosan pletykált, vagy interjúvolt, nem is értem. Nem azért fizettem. :D

Így van, az a lényeg, hogy ez megfeleljen Nektek. :)

Van aki kenyérrel eszi a dinnyét, van aki utálja úgy. Ki így, ki úgy lát jónak dolgokat.

:D Ugye, hogy fura? De egy fodrásznak se lehet könnyű élete egyébként... Anyukám pl. hagyott ott fodrászt azért, mert az nem beszélgetett vele. Kedves volt, meg jó lett a haja, csak csendben voltak, és őt pl. az zavarta, hogy a genyó fodrász nem akar vele beszélgetni. :D

Van ilyen is. Nem lehet egyszerű emberekkel foglalkozni.......

Hát nem tudom, hogy ez most jó-e neked vagy sem, és hogy hosszú távon mi lesz. Ezt Neked kell érezni.

Az én emberem még olyanabb, mint én vagyok, mert neki rajtam kívül senki nincsen. Valójában még családja se, szóval ő tényleg full egyedül van a világban! A társas kapcsolatait én teszem ki, plusz az én családom, szüleim, és nála itt be is zárult a kör, ha a munkatársakat nem nézzük.

De szerintem ő így jól érzi magát, mert 1-1 családi esemény után mindig mondja, hogy mennyire vár egy olyan pár napot, amikor csak ketten vagyunk és a kutyához nem kell szólnia. :D

Nos, mivel ő ilyen, így én is még ilyenebb lettem, húzzuk egymást bele ebbe a dologba. Hogy ez jó-e vagy sem, hát nem tudom. De jól érezzük magunkat... Akkor csak nem rossz!

A fodrászos sztoriban magamra ismerek. Lehet a kínos csendet kerülik, de számára nem fontos infókat kihúzni másokból... amik nem is érdeklik valószínűleg.. fura :D

Nem csak a barátom érzi így, én is. Párszor hozza fel, hogy ez hosszú távon nem feltétlen lesz nekem jó. Pedig az való igaz, hogy van akinek meg az nem jó, ha erőlteti az ismerkedést.

:DDDD Mondasz valamit!

A másik nagyon-nagyon kellemetlen szitu, amikor fodrászhoz megyek, és az illető minden áron beszélgetni akar, kérdezget az életemről.

Én pedig vele marhára nem. Azért megyek, hog megcsinálja a hajamat, és nem beszélgetni. Ha akarnék, tudnék, de nem akarok beszélni. És fordítva sem vagyok kíváncsi az ő életére, dolgaira. Ez van.

Visszatérve a kérdésre... Hát ha ő tényleg akar, csak nem tudja, hogy hogyan, az valóban nem lehet könnyű.

"A páromon kívül nem ismerek itt senkit, és sokszor ő is megemlíti, hogy nagyon begubózok, és jó lenne ha sikerülne itt is barátokat és ismerősöket találni."

Emiatt a mondat miatt érzem picit azt, hogy nem biztos, hogy annyira ez az ő vágya, talán tényleg inkább a barátja szeretné.

Nézőpont kérdése. Nem esnek be váratlanul, vagy ha mégis, akkor az tényleg öröm - nem?

Nekem is jó régen volt olyan igazi barátnőm, még a net előtt.

Azóta van több, mind netes.

Az utcánkban lakik egy arany pofa kis nő, én őt barátnőként tartom számon. Ő engem nem annyira, mert nem megyek be hozzá, ha ott megyek el a ház előtt. Nem keresem személyesen. (Telefonon se gyakran.)

A full antiszociális nem túl szerencsés megfogalmazás, ilyet a tévében a baltás sorozatgyilkosokra mondanak. :D

"Tudod, én introvertált vagyok, ez a helyzet nekem máshogy jön le, mint másoknak."

Neki van, sokszor össze is járunk velük. Azzal semmi problémám nincs, jól kijövök mindegyikőjükkel.

Viszont mivel ő innen kb 80 km-re járt koliba, egyetemre, a barátai mind ottaniak. Tehát még velük se tudok napi szinten csak úgy összejárni, mert hát dolgoznak ők is. :D

Olyan szerencsétlen a helyzetem, így körbejárva.... :D

Fú, hát sajnálom. :(

Nem tudom, hogyan alakíthatnál ilyet ki. Rohadt nehéz! Esetleg a pasidnak nincsen társasága, ahova eljárhasz vele? És akkor ott úgy?

Nem tudom, mit szólnának, ha ezt közölném. :D

Mondjuk 1-1 szituba mondtam már 1-1 embernek, hogy amúgy én full antiszociális vagyok, és kiakadtak, hogy én biztos nem, mert én mennyire kedves vagyok.

Nem maradt fent, sajnos. A középiskolai barátnőimmel is ahogy megszakadt a kapcsolat... kicsit értetlenül álltam előtte, hogy mennyire nem kerestek. Pedig igazán nem állt mögötte semmilyen sérelem.

Írtam nekik párszor, de néha válasz is alig jött. Gondolom hogy új volt nekik is minden, na de azért...

Jó, de van, aki igen. Sokan igen. :) Én felnézek ezekre az emberekre!

Egyébként szeretek társaságban lenni, meg bulizni is, csak nekem 1-1 ilyen eseményt konkrétan ki kell pihenni egymagamban. Nem azért, mert rossz volt, hanem nagyon igényem van arra, hogy lehessek egyedül.

És gyerekkorodból nem maradt fent ilyen barátság, egy se?

Ebben nincsen tanácsom. Én nagyon jól tudok kapcsolatot teremteni munkahelyen, illetve akár a céges bulikon is. Még jól is tudom magamat érezni, ha úgy alakul.

Ellenben másik emberrel közelebbi érzelmi viszonyra lépni barátkozás céljából, az sose ment nekem jól.

Igen, ezért (is) óriási dolog, hogy itthonról dolgozom.

Nem csak a munkabeosztás miatt, hanem ezért is: nincs rám kényszerítve kapcsolat.

Használtad már az introvertált mivoltodra való hivatkozást?

Vagy a meglepetés erejével hat, vagy belátásos alapon,de nálam működik.