Hogyan küzdjem le a félelmemet? (beszélgetés)

Látod? Ez a lényeg!

A főnököd ne várjon még helyben táncot is.

Ne érezd magad rosszul, mindig könnyebb és jobb lesz.

A főnököd meg inkább megköszönte volna az értékes előadást. Nagyobb lett volna mindenki szemében.

Ne érezd magad rosszul! Lehet, hogy ő is izgult az első előadásán, csak már nem emlékszik rá...

Nem kíméletlenül őszinte, nem jól bánik az alkalmazottjával -szerintem.

Ügyes voltál, legközelebb pedig már bátrabb is leszel! :D

Gyakoroltál?

Drukkolok neked! 🍀🍀🍀

Nem tudom, milyen jellegű az alkalom, de én esetleg azzal kezdeném:

"Előrebocsátom, nem szoktam hozzá, hogy ekkora közönség előtt beszéljek. Remélem, a mondanivalóm lényege ezt velem is és Önökkel is elfeledteti."

Abban legyél biztos, hogy mit akarsz mondani. Nem kell előre megírt szöveget betanulnod, hanem azt döntsd el, miről és milyen sorrendben fogsz beszélni.

A prezentáció inkább vázlat és segítség legyen neked arról, amiről beszélsz. És figyeld a hallgatóságot, nekik beszélj. Mintha egy kolléganődnek magyaráznál.

Ne azon agyalj, hogy elcsuklik, leblokkolsz. Arra koncentrálj, hogy mit akarsz elmondani. És akkor minden rendben lesz.

Jó tanácsokat kaptál. :) Nekem is az jutott eszembe: ha a Párod jelenléte nem nyugtat meg, teszteld rajta az előadást! Már azzal segíthet, ha valamit javasol, és az ő reakciójától már nem kell tartanod.

Hasonlóan állok az ilyen helyzetek elé. Ugrani kell! Belekezdesz, és egyszer csak az tudatosul: "Jé, csinálom!". (Én nem 1 ember tekintetét keresem ilyen esetben: azokra figyelek, azokhoz beszélek, akik rám figyelnek.) Menni fog! Hajrá! :)

A többi hasznos tanács mellé még azt ajánlom, hogy az anyagot, amit előadsz alaposan ismerd meg, hogy ne akadj el benne és a feltett kérdésekre is csípőből tudj válaszolni!

Érdemes otthon hangosan előadni, esetleg tükör előtt.

Ilyen helyzeteket érdemes kisebb munkacsoportokban gyakorolni, ott kezdeni az előadásokat 8-10 fővel.

Jók a hozzászólások. Én még annyit tennék hozzá, hogy amikor hasonló cipőben jártam, első mondatnál nem ismertem a saját hangomra. Tudtam tovább kell mondanom és hamarosan észrevettem, hogy figyelnek, hogy érdekli a hallgatóságot az, amit mondok. Ez olyan nagy erőt adott, hogy elkezdtem élvezni az előadást, azt hogy beszélhetek, figyelnek. Nagyon jó érzés volt. Nem kellett a jegyzetembe nézni.

Szünetben véletlenül meghallottam, amint rólam beszélnek és azt mondják, "nem is tudtam, hogy ilyen jól tud beszélni"

Bevallom, én sem tudtam.

Bízz magadban és amint észreveszed, hogy figyelnek, nyert ügyed van.

Otthon add elő neki a "műsorodat". Kérd meg, hogy segítsen, súgjon, ha szükséged lenne rá!

Vagy tükör előtt gyakorolj.

Sok sikert!!!🍀🍀🍀

Az elsővel nem leszel elégedett, akármilyen jól is menjen. Gyakorlat teszi a mestert!

Teljesen mindegy, hogy félsz vagy nem félsz, a lényeg az, hogy előbb-utóbb eljön az idő, amikor ki kell állnod és túl leszel rajta. Egy javaslatom van: ha nem segít az, hogy ott a párod, ne nézz rá! Érdemes keresni olyan emberrel a szemkontaktust, aki mosolyog rád, bólogat, az önbizalmat ad és belelendülsz.

Sok sikert! Majd mondd el, hogy ment!

Önbizalom a titka!

Mikor már ott tartasz hogy jajj nekem kezdődik, ott váltsd át az agyad arra hogy na most figyeljetek!!!

Megy az, de ahhoz bízz magadban!