Hogyan kontrolláljátok a dühötöket? Stresszes helyzetben a páromra zúdítok mindent, pedig nem tehet semmiről (beszélgetés)

Hát nem tudom...néha nem lehet elmenni futni és naplót írni, mert ott és akkor éppenpont elszáll az agyad...

Csak én ordítom ki magamból és csak én megyek neki az illetőnek ha megbántott, hülye, igazságtalan, jellemtelen és felkúrta az agyam?

Mert én igenis megmondom amit gondolok és csak ez után fordulok sarkon:)

Van aki munkahelyről hazaviszi a feszültséget és otthon adja ki.

Ó. Hányan csinálják ezt...

Ezt most találtam :-)

[link]

Hjaj, most jutott eszembe :-) Egyik barátnőm ilyenkor fogta magát, elvonult egy másik szobába, magára zárta az ajtót... és apró cetlikre szaggatott szét egy női magazint :-) Mindezt egy szemeteszsákba gyűjtötte.

Számomra vicces volt, néha idegesítő, de nála bevált... főleg ha jó vastag, nehezen téphető újságról volt szó, mert akkor azzal foglalkozott egy idő után, h nem bírja szétszaggatni.

Ez hasonló a futáshoz csak helyben, és kevésbé kardio :-)

Köszönöm a javaslatokat :-) a futást be szeretném iktatni, mert annó nekem a doki azt mondta, hogy túl sok bennem a düh, menjek futni. Most erre nem volt alkalmam, de megfogadom :-)

Azt biztos, hogy a jellememen sokat kell még csiszoljak.

Vagy te mész el otthonról, vagy ő.

Szóljál előre, hogy ma zizi vagy, ne szóljon hozzád, jobban jár ha elmegy a haverekhez.

Én is, ha úgy érzem, h elfajulna a vita, otthagyom a másikat, és elmegyek sétálni, stb. Séta közben magamban kiosztom a másikat, elmondom, amit mondanék neki, és mire visszamegyek, már el is száll a dühöm. Persze ha megbántottak, nyilván nme fogok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de nem tombolok már, és a gőzt is leeresztettem a fejemből azzal, h magamban megbeszéltem a dolgot, és sétáltam egyet.

Ha újra kezdené a másik a veszekedést, akkor csak annyit mondok neki, h ne szóljon hozzám, és határozottan elkerülöm.

Korrekció:

"Huncutka írta, hogy naplót ír & fut."

Mivel igencsak lobbanékony, hirtelenharagú vagyok, olykor nehezen tudok uralkodni magamon, és a dühkitörés szabad utat kap - az pedig köztudottan semmi jóra nem vezet. :-(

Ezért engem is érdekel, ki hogyan kezeli az effajta helyzetet.

Huncutka írta, hogy naplót ír & olvas. Ez rendben is van. Ám ami igazán érdekel az az, hogy "élesben" (tehát "ott & akkor"), a puskaporos, szikrázó szituációban mit érdemes tenni a helyzet további elmérgesedését megelözendöen. (Mert egy vita kellös közepén csak nem rántjuk elö a naplónkat, vagy fordítunk hátat a meglepett, céltáblául szolgáló vitapartnernek?!) :-)

Én személy szerint ilyen esetben (ha még idöben észbekapok & nem kezdek el meggondolatlanul hisztizni), akkor jobbnak látom, ha (el)hallgatok, mert negatív érzelmekkel túlfütött állapotban csakis destruktív dolgokra vagyok képes.

Extrem esetben (ha rendkívül sok agresszió van bennem), akkor fizikailag szükséges levezetnem... :-)

- Futás... utálok és nem is tudok futni, úgyh az h haladjak is vmit és közben ne haljak meg, teljesen elvonja a figyelmemet mindenről

- Napló írás... írd ki magadból! Ne neki mondd, hanem mondd el mindenki másnak h mi a bajod vele és amikor már lenyugodtál, akkor BESZÉLD meg vele

Sziasztok!

Amikor számomra új helyzetbe kerülök, olyan feszültség lesz bennem, hogy akkor haragszom az egész világra, és legtöbbször a páromat bántom a szavaimmal, pedig Ő nem tehet semmiről. Mitlyen technikákat ismerertek dühkezelésre?