Hogyan bízzon meg bennem a gyermekem? (beszélgetés)

Jaaa, és a legfontosabb a példamutatás! Hiába mondogatja a szülő, hogy őszintének kell lenni, ha ő meg azt látja, hogy a szülei hazudoznak vagy neki vagy másoknak.

Ahogy mi viselkedünk másokkal, vagy a családban egymással, a gyerekek azt a mintát fogják alapul venni.

Ezzel nagyon egyetértek, és köszönöm hogy leírtad :) Nálunk is ugyanígy működik, igaz a lányom még csak 6 éves lesz, de nagyon mély bizalom van köztünk. Ugyanezt tanítom neki, ha rosszat csinál de elmondja, azért nincsen büntetés. Ugyanígy nagyon fontos hogy nem rázzuk le a gyereket ha mondani, mutatni akar valamit, vagy egyáltalán igényli a figyelmünket. Ráadásul pár év amíg ennyire intenzíven igénylik a szülő jelenlétét, addig kell a gyerekekkel szoros kapcsolatot kiépíteni amíg a szülőt igénylik elsősorban. Tizenévesen már jönnek a barátok, kortársak, akkor már késő, ha addig nem alakult ki ez a nagyon szoros és őszinte kapcsolat.

Ami még szerintem nagyon fontos, hogy a gyerek érezze az őszinteséget és azt hogy a szülő mindig minden körülmények között kiáll mellette. Nálunk az őszinteség különlegesen érzékeny kérdés, mivel a kislányomat örökbe fogadtuk, vele nagyon sok és mély beszélgetésünk van erről, nagyon fontos, hogy őszinték legyünk vele és nyitottak az ő gondolataira, érzéseire még akkor is ha az adott pillanatban az nem könnyű. Azt is éreznie kell, hogy észreveszem ha problémája van és segítek megoldani. Nálunk pl. voltak óvodai problémák, és nagyon jót tett a kapcsolatunknak, amikor azt érezte, hogy addig megyek, beszélek mindenkivel stb. amíg rendbe nem jön a helyzet. A vége óvodaváltás lett, a kislányom a mai napig emlegeti, hogy mennyire jó hogy mellette álltam és segítettem rajta. A figyelem is fontos, bár néha nem könnyű... nemrég pl. vendégségből értünk haza, éjfélkor kerültünk ágyba, már épp elaludtam, amikor alányom megszólal: "Anya, beszélgessünk az örökbefogadásról!" :) és akkor természetesen nem aludtam el, hanem beszélgettünk még egy órát... Szóval a bizalom az élet sok apróságából áll össze de mindenképpen a nyitottság, és az odafigyelés az alapja a szülő részéről.

Köszönöm.

Én ebben a szellemben neveltem a gyerekemet, aki már 39 éves. Tulajdonképpen mindig mindent megbeszélünk a mai napig. Őszintén. És nem hazudik senkinek. Örülök, hogy becsületes, őszinte embert sikerült nevelnem belőle.

Erről egy nagyon aranyos történet jut eszembe.

Legnagyobb gyerekem kb. öt éves lehetett. Egy este már fekvés után bejött és megállt az ágyam mellett:

-Anya, ma nagyon csúnyát mondtam Krisztinek...

Felültem, odaültettem magam mellé.

-Mit mondtál neki?

-Nem akartam én, de nem hagyott békén, és hiába mondtam, hogy hagyjon, csak piszkált...

-De mit mondtál?

-Tényleg nem akartam, csak már nagyon felidegesített, nem hagyott békén..

-Mit mondtál?

-Hát, hát, azt mondtam, hogy kútba. De anya én nem akartam, csak kicsúszott a számon.

Még a szót sem tudta helyesen, de azt tudta, hogy ez csúnya lehet (kúrva). Hirtelen nem tudtam sírjak, vagy elnevessem magam.

Nagyon komoly arccal odafordultam hozzá:

-Tudod, ez tényleg nagyon csúnya, ilyet nem szabad mondani. De örülök, ezt tőled hallottam és nem holnap Kriszti anyukájától. Tudom milyen rosszul eshetett ez Krisztinek? És igen, most mérges vagyok rád, hogy ilyen butaságot mondtál, de még mérgesebb lennék, ha ezt Krisztitől vagy az anyukájától hallottam volna vissza.

És nem volt bünti, nem volt megtorlás, lefektettem és kész.

Eztután minden apró rosszaságával jött hozzám. Ha megállt előttem lesütött szemmel, már tudtam, hogy vallomás következik.

Most több mint 13 éves, kamaszodó nagyfiú, de még ma is látom, ahogy somfordál körülöttem, ha valamit el akar mondani. Nem feltétlenül azt, ha rosszat tett, minden mást. Melyik kislányba szerelmes, írt-e neki a kislány. De nyíltan kérdez, beszél olyan dolgokról is, amiket én még édesanyámmal sem mertem megbeszélni ennyi idősen.

Tudom persze vannak titkai, melyik kamasznak nincsenek, de más vele a viszonyom, mint nekem ennyi idősen anyukámmal volt.

És tartom, amit előttem írt valaki. Ezt már egész kicsi korban építgetni kell. Igen meg kell nézni minden rajzát, építményét, ha kéri, igen kérdezgetni kell, ha látjuk, hogy nincs vele minden rendben.

És főleg, ha őszintén bevall valami rosszaságot, ott nem kell feltétlenül büntetni, értékelni kell az őszinteségét és ezt el is kell mondani neki.

Tapasztalataim alapján semmilyen "szövegelés", "képmutatás" nem segít. A gyerekek még ösztönösen érzik hogy kiben bízhatnak. És ez független attól hogy milyen kapcsolatban élnek valakivel, mert magát az EMBERT nézik. Mindenekelőtt nem arra reagálnak, amit az illető mond, hanem amit az illető "sugároz" magából. Tehát inkább az élet megfoghatatlanabb dolgára nyitottabbak. De ezt teljes bizonyossággal kezelik. Ezért nem lehet egy gyereknek hazudni. Csak kitartó gyakorlással, míg végül tényleg elhiszi.

"Tudjátok, hogy csak aki önmagának barátja, az barátja másoknak is."

/Seneca/

Ez a kiindulópont. Ez az alapszabály. Mindent magunknál kell kezdeni. Az őszinteséget, a bizalmat, az elfogadást, MINDENT. Mert ez sugárzódik a környezetünkre. És a gyermek ebből a sugárzásból ítél.

Főként neked kell arra törekedned, hogy ne beszélj félre, ne zsarolj és ne büntess. El kell érni hogy a családban az őszinteség becsülendő dolog legyen, még ha kellemetlen is az igazság. Tehát ha elmond valamit a gyerek (ami esetleg kellemetlen) akkor is értékeld nagyra hogy elmondta. Így azzal a tudattal fog élni, hogy az őszinteség a családban egy elfogadott dolog.

Szerintem úgy, hogy te is őszinte vagy hozzá. És nem bünteted meg, ha bevallja, hogy rosszat csinált, hanem szépen elmagyarázod neki, hogy ez most miért volt rossz, és hogyan kellet volna helyesen cselekedni. És nem kiabálni vele, hanem rendesen, szépen beszélni vele és "emberszámba" venni.

Egy gyereknek mindent el lehet szépen magyarázni - az ő szintjén - és meg fogja érteni.

Ja, és ha bármit kérdez, arra őszintén kell felelni. Ha nem tudod a választ, akkor nem azt mondani, hogy "hagyjál most békén, nem érek rá", hanem "hú, ezt most nem tudom, de utána nézek".

Ja, még valami, ha beszélni akar, akkor meg kell hallgatni türelmesen. Mert ha elzavarod, akkor legközelebb majd nem akar odamenni hozzád beszélgetni. És akkor már késő!