Hogy lesz valaki lelki sérült? Hogy lehet ezt gyógyítani? (beszélgetés)

Kristóf, sose tudhatja az ember. Te sem voltál még vak meg én sem, ne is legyünk, de talán valami hasonló mód viselnénk. Filozofikusan, akár még humorizálva is vele, ha egyszer úgysem lehet változtatni rajta.

Küzdelmesebb ugyan az élet az ilyen és hasonló fogyatékossággal élőknek, de: élet. Értékes. Igaza van annak a fogyatékosnak, aki mindent megtesz azért, ahogy akkoris kihozza belőle a maximumot. Még olyan meglepően jó teljesítmények is születhetnek, mint azé a vak szakácsé, ami egy látónak is dícséretére válna.

Tényleg, mért nem fehér motort vett a vak srác? :-)

De ezek szerintem mind erős lelkű emberek. Ilyen állapotban nagyon erős lélek kell, mert van valamilyen lelki tényező még a születetten fogyatékosoknál is, akiket ugye elvileg nem ért trauma az életük során. Maga az a trauma, hogy ők ilyenek.

Bizony ott van a lelki sérülés, de látjuk, hogy sokan legyűrik és akkoris boldogok.

Meg lehet csinálni. :-)

Le a kalappal elötte. Én bizonyára nem tudnám megcsinálni ezt, illetve hasonlóan élni mint ő.

Amikor még a technika nem vette el a telefonközpontosok kenyerét, a melóhelyen volt egy vak srác.

Semmi gond nem volt ha azt mondta vagy kéérdeztük, láttad-e ezt vagy azt pl. tv műsort, amit ugye csak hallgatni tudott

Volt egy látó jóbarátja aki sokat "vezérelte"

A lépcsőkön ugy száguldott össze vissza mintha látna

A Rubik-kockát is ki tudta rakni, mert vak jelekkel megjelöltük neki a kockák szinét

Sőt vett egy 125-ös MZ motort is

Hülyitettük hogy miért nem fehéret vett, merthogy... :)

Persze a barátja vezette és vitte amikor kellett

Jó példa. Vak ember, de szakács.

Neki sem lehet könnyű egyetlen perc sem, el sem tudja képzelni az aki lát, ő milyen problémákkal kell egyfolytában - hát szembenézzen, még ez is milyen hülye kifejezés őrá.

Egy példa:

[link]

Na például ilyenek. Születetten fogyatékosok, balesetben lebénultak, végtagjukat vesztettek, egyebek, hagy ne soroljam. Lenne okuk lelki toprongynak is lenniük, nem mondom, van amelyik tényleg az. Fizikailag, meg lelkileg is egy roncs.

De hogy örülnének ha más bajuk nem volna, minthogy 170 centisek. Annak egyébként én is örülnék, eléggé alatta vagyok. :-)

Mármint Dredd!

Neki kellett volna címezned, mert talán úgy elolvassa. Bár nem biztos. Lehet, csak kiírja a fórumait.

Hát ezaz. A nem egészen szálfa termetnél vannak sokkal súlyosabb traumák is az életben, az ember tényleg csak pislog, hogy lehetett azt egyáltalán elviselni, főleg hogy lehet azután normálisan élni. Mert lehet.

Örülnöd kellene, hogy csak ez jutott ki, a nálad alacsonyabbak ettől is milyen boldogok volnának. Sokan vannak ám. :-)

Úgy, hogy rosszul látod a dolgokat. Amit te súlyos dolognak képzelsz, az nem létezik. 170 cm pl. teljesen normális magasság. De te ezt nem akarod elfogadni. Ki sem mozdulsz a lakásból, nem válaszolsz a kérdésekre. Emberek közé kéne menned, hogy észrevedd, semmi baj veled. Ha észre sem vesznek, nem bámulnak meg, ugyanolyan vagy, mint bárki más. Sportolj! Jót tesz a léleknek és erősít is. Nagyobbnak látszik egy izmosabb ember, mint egy szobahuszár.

Kérj segítséget, és nem apádat hibáztasd!

Menj dolgozni!

Ha nem irsz magadrol, az 'ismert problémádrol', az hogy hány évesen alakult ki, milyen volt a családod, akkor mit lehetne irni?

De mindegy is hogy mi vol. Keress fel egy pszichológust, az is hasonlóakat fog elsőre kérdezni.

Nem nagyon olvastam utána, de van olyan hogy családállítás, egyesek esküsznek rá

Aztán majd vagy lesz "normális énképed", vagy nem

Nem kevés pénz, de ez csak magánúton lehetséges , figyelembe véve a magyar egészségügyet

Nálam ez azért torzult kicsit, és azért is nehéz elengedni, mert mindig meg akartam felelni anyámnak, ki tudja, miért... Ő vissza is élt ezzel rendesen.

Mire rájöttem, hogy a legrosszabb döntéseimet ő sugallta, már nagyon törött voltam. Persze a végső rábólintás az én saram, ebből próbálok kimászni úgy két éve.

Nem tartom magam lelki sérültnek, bár az egyke mivoltom, apai szigorúság meg apai szeretethiány szerintem okozott némi deffektust. Szeretett ő, csak hülyén.

Ki lehet ebből lábalni, ilyen enyhe esetekben mint az enyém, nem kell szakember. Az ember saját magáért is felelős, nagyonis. Tegyen róla saját maga, hogy normális keretek, gondolatok között folyjék az élete.

Mindent meg nem is akarok korrigálni. Ha ilyen vagyok, hát ilyen és kész.

Gyógyítani mindenképp lehet, de érdemes szakembernél indítani. Ha nem is hoz ki a bajodból konkrétan, elindíthat egy másfajta gondolkozási folyamatot. Azután már könnyebb lesz akár egyedül is haladnod.

De ha úgy alakul, lehet akár sok alkalmas együttműködés is.

Én eleve nem nagyon mertem kérdezni.

Kiszolgáltatottnak éreztem magam, mert gyakran kinevettek, és hiába tudtam, hogy nincs igazuk, hisz értettem, láttam, hogyan "vicceltek meg", nem tudtam kiállni magamért. Vagy nem mertem, nem tudom. Nem voltak szavaim a nagy FELNŐTTEK ellen.

Apa nélküli családban nőttem, ez is hozzá tartozik. Legalább lett volna ellenvélemény - de nem volt. Rövid 3 éven át volt egy nevelőapám, de keveset volt otthon, és nem nagyon törte mgát, hogy megszeressem.