Hogy lehet helyesen kezelni és átvészelni azt, hogy mások kíváncsiskodnak, azzal foglalkoznak, hogy mikor mit csinálok? (beszélgetés)
Ha ennyire zavar a környezeted, költözz el és dolgozz.
Mi ezen olyan bonyolult?
Mit teszel azért, hogy kikerülj a környezetből, hogy elköltözhess - azon kívül, hogy a hoxán panaszkodsz?
Szerintem bolhából csinálsz elefántot. Mi foglalkozol azzal, hogy ki, mit gondol rólad? Hiszen azzal, hogy odafigyelsz ezekre te is épp olyanná válsz, mert te is másokkal foglalkozol.
"Itt nőttem fel, de soha nem kedveltem az itteni embereket."
"Az itteni emberekkel az a baj, hogy két témájuk van, a saját problémájuk, amik nem igazán érdekelnek,"
Egy egész falunyi ember nem felel meg neked? Nem lehet, hogy nem több százan mennek szembe a forgalommal, csak te egyedül?
Először talán magaddal kellene megbékélned, utána pedig az emberiséggel.
Manapság már nem olyanok a kapcsolatok se, mint régen.
Milyen végzettséged van?
:)
Legyen békesség!
Zsuzsanka43, Heartlessbitch
Én is szeretlek benneteket!!! ;)
„A stílus maga az ember.”
Ki írt előbb? Belekötsz az emberbe, aztán picsogsz, ha ugyanolyan kedvesen válaszol. :(
"A stílus maga az ember"
Köszönöm a gratulációdat, nem tévedtél! :)
Mindenhol vannak emberek és vannak köztük kíváncsi emberek, bárhol is laksz, élsz.
A legtöbbször ez nem a rosszindulat jele! Csak te látsz benne rosszat.
Nem veled vannak elfoglalva! Beszélgetnek, kérdeznek... és?.... ebben semmi rossz nincs! Az emberek nagy
része ilyen... szeretnek beszélgetni:)
Gondold végig... lehet, hogy nincs is bennük hiba? Te vagy túlzottan zárkózott.
Ne tulajdoníts neki jelentôséget. Nem érdekled ôket túlságosan, ez csak a termêszetes emberi kíváncsisàg, nem ràd van kiélezve.
De anyukádnak megmondhatod, hogy nem érdekel, ki mit kérdezett rólad.
Szia! Nem gondolom a leírtak alapján, hogy rosszindulatúak lennének a falubeliek. Ahol nem idegenek az emberek egymás számára - mint városon-, szokás érdeklődni: hogy van? Mit csinál? Jól megy a suli? Vannak barátaid? Nem hiszem, hogy a kapott infóval bármit kezdenének, megkapják és továbbmennek, 5 perc múlva már mástól kérdezgetnek. Ha nagyon zavar, dolgozz ki egy elfogadható mesét, de szerintem a valóság is teljesen megfelelő.
Ha érdeklődnek veled kapcsolatban, mai világban inkább pozitív dolog.
Van az a mondás, hogy saját falujában senki sem lehet próféta.
Egyszerű emberek között van egy egyetemet végzett. Valóban kilógsz a sorból, de erről te is tehetsz.
Beszélj velük, legyél kedves, ne csak köszönj, hanem válts velük pár szót. Te is a falusiak része vagy, olyan mint ők, de most több, diplomás. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne beszélj velük. Rögtön jobban megértenek, elfogadnak, ha kielégíted a kíváncsiságukat. Ne félj, utána már nem leszel "érdekes" nekik és békén hagynak.
Mellesleg dolgozol ? helyben, vagy ingázol ?
Tudod, ha éled a mindennapok életét, már nem is vagy érdekes. Valami miatt csak kíváncsiak rád, úgyhogy beszélj velük és megnyugodnak a kedélyek.
Anyud ismeri a fél falut és szeret pletyizni, ennyi.
Őt nem fogod tudni megváltoztatni.
És ne is láss bele rosszat.
Beszélget, vásárolgat, megkérdezik tőle, mi van a gyerekével, biztos ő is megkérdezi másoktól, mi van az ő gyerekükkel, büszkélkednek, sopánkodnak, az élet már csak ilyen.
Mások meg zárkózottabbak.
De látod, felismered a problémát, és innentől a kezedben van a sorsod, hogy merre irányítod.
Vagy érthetően kérni kell őket a segítségre, ha lehetőségük van rá, vagy magad boldogulni a nagyvárosban. Ez így patthelyzet és rád vár a megoldása.
Itt nőttem fel, de soha nem kedveltem az itteni embereket. Középsulis koromig muszáj volt kedves legyek mindenkivel, mert azt nevelték belém, hogy minden emberrel szemben nyíltnak kell lenni, de később jöttem rá, hogy nyugodtabb az életem nélkülük, ezért az utóbbi pár évben nem is nagyon kerestem a társaságukat. Elmentem egyetemre, ahol rájöttem, hogy nem is azt szeretném csinálni, aztán átiratkoztam. Akkor ez volt a téma. 3 évig ritkán voltam itthon s ezért nem is nagyon tudtam, hogy ki mikor mit beszél rólam, mert lefoglalt az hogy tanuljak, hogy továbbra is kapjam az ösztöndíjat.
Államvizsga után azon kaptam magam, hogy mindenki azt kérdezi, hogy sikerült, hova megyek tovább. Jópár ember azt a választ kapta, hogy nézelődöm s ami tetszik, arra jelentkezem. Egy idő után nem kérdeztek semmit. Viszont anyum elmondja nekik, amit én egyszer megemlítettem, s persze, hogy mindenkit minden kis terv érdekelne.