Hihetetlen... segítettek

A párommal mindketten rokkantnyugdíjasok vagyunk, már hosszú évek óta és nincs sok remény arra, hogy ez megváltozzon. Az anyagi állapotunk is ennek megfelelő. Vagyis kínosan kiszámított. Nincs megtakarításunk, ezért egy ilyen kerti bútor pótlására nem is gondolhattunk. Igen ám! De itt az oviszünet, több hétre jönnek az unokák. Akkor pedig ők szeretnék használni, így pedig - mint említettem - balesetveszélyes. Töprengtünk. Találgattuk, hogyan lehetne a dolgot olcsón, de jól megúszni.

Teltek-múltak a napok, egyszer csak támadt egy merész, de nem lehetetlen ötletem. Elmondtam a páromnak, aki rövid gondolkodás után javasolta, nézzünk körül az interneten, hol és ki gyártja a bútort. Találtunk rengeteget, de egyik sem olyat gyártott, mint a miénk. Eszünkbe jutott, az egyik nagyáruházban, ahol nézegettük az árát, hogy hol gyártják. Megtaláltuk a gyártó weboldalát. Bemutatkozás, képek, telefonszámok, stb. Képek között a kerti bútor, amit kerestünk. Telefon. Elmondtam nagyon röviden, hogy miről van szó, szeretnénk kicserélni ezt és ezt a részét a bútornak, megoldható lenne-e, hogy csak azt megvehessük tőlük. Az úr - a cég igazgatója volt, mint később kiderült - gondolkodás nélkül válaszolta: - Természetesen. - Megdöbbentem. Erre nem is számítottam. Aztán, amikor magamhoz tértem, félénken az ára után érdeklődtem. Hát, az ár, amit említett, a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalta. Mármint, hogy megfizethető volt számunkra. Egyetlen probléma adódott csupán. A cég cca 300 km-re van tőlünk... Amikor az úrnak elmeséltem, honnan telefonálok, rövid gondolkodás után felajánlotta, hogy kb. fele útig el tudják hozni, ahova hetente járnak. Ennek nagyon megörültem. Egyeztettünk, hogy felhív, amikor odaszállítják az árut, és elmondja, hol, kit keressünk. Könnyezve búcsúztam el az úrtól.

Örömünkbe némi üröm vegyült, mert kiderült, hogy fele út ide, fele út oda, onnan sem tudjuk hazaszállítani. A mi kis autónkba nem fér be, busz, vagy vonat pedig több átszállással, stb. jelentett volna csak megoldást. Tanakodtunk. Benzint számoltunk, megoldásokat kutattunk és vetettünk el, mire a párom agyából kipattant az isteni szikra. Kérdezzük meg az egyik csomagszállító céget. Végül is nem veszítünk semmit, ha tájékozódunk, mennyibe kerülne egy ilyen nagyságú áru ideszállítása. Második meglepetés: kevesebbe, mint ha autóval mennénk el a fele útig... Újra telefon, visszahívtam a céget, hogy megkérjem azt a kedves embert, hogy legyen szíves és adassa fel csomagként. Vele nem tudtam beszélni, de a hölgy, aki a segítségemre sietett, - az úr által mondott áron csodálkozott ugyan egy picit - de nagyon készséges volt és megegyeztünk, két nap múlva itt a bútor tartozéka....

Amikor letettem a telefont - természetesen hálásan megköszönve a segítséget -, sírtam örömömben. Nem gondoltuk volna, hogy ez az egész így, szinte két telefonnal elintéződik. És ide hozzák, házhoz.

Nagyon boldog vagyok, nem ilyeneket tapasztalok meg sajnos a hétköznapokban. Még egy ismerős sem mindig segítőkész, nem egy idegen, aki akkor hall a problémáról telefonon, egy vadidegentől, pár száz km távolságból.

2008.07.26.