Gyereked született... (beszélgetés)

valóban anyatipus vagyok...

Nálunk anya gyerekfejjel szült minket 18éves volt és nem is karta csak igy esett, nem tudott felnőni az anya szerephez, az öcséimet (mert van 2 is) én nagyon sok mindenben támogattam, hozzám fordultak tanácsért sokszor, és mai napig is engem keresnek meg ha vmi van...én jártam gyerekként a szülöi értekezleteikre is...

Anya közben vagy otthon volt vagy aerobikozni ment vagy a szomszédba volt a barátnőjénél...

azt hiszem gyerekkorom óta az anyaságra készülök/készültem, emlékszem az utóbbi időkben már egészen szomorú voltam és sirtam hogy mindjárt 25leszek és még mindig nincs akiért érdmes lenne élnem, küzdnem, aztán a párom ugy érezte hogy ez igazán boldoggá tenne, igy meglepett!

és elsőre sikerült, istenem hullottak a könnyeim!

Igen én tipikusan anyatipus vagyok és rettenetesen családcentrikus

igy is kell!

és ne feledd te is voltál gyerek...ha bármi baj adódik és nem tudsz mit kezdeni, csak gondolj bele ha a te anyukád igy tette volna vagy ugy akkor az neked milyen lett volna...és tudni fogod hogyan tovább!

persze az anyáknak mérlegelniük kell hiszen a felelösség + megvédeni a mi dolgunk a gyermekeinket!

de ne akadjunk ki csilicsáré dolgokon!

:D az biztos...tudnak alakitani, a megoldás mindenhez a türelem, kedvesség és a mosoly...ez nagyon fontos.

Világ életembe imádtam a gyerekeket és velük akartam foglalkozni is, szerintem a gyerekekkel mindaddig nincs gond illetve fatális gond amig a saját egyéniségüket nem akarják kialakitani, és ez után se a gyerekekkel van a gond hanem sokkal inkább a szülökkel akik nem látják hogy a gyerekük kezd felnőni...

amugy igen hatalmas tapasztalattal indultam, és sok helyeztből elsöre is ugy jöttem ki hogy a gyerekek akikre vigyáztam imádtak és a mai napig ragaszkodnak hozzám és jönnek is, természetesen szivesen is fogadom öket...

nem uralkodni kell rajtuk hanem mellettük lenni, és ne féljünk mi is ujra gyereknek lenni, hiszen csodálatos ez a kor, én imádom...sose fogok felnőnik :D

Mosogatás közbe amikor pocaklakó volt meg most is csak már a székébe de gyerekdalokat éneklek hangosan :D kit érdekel hogy ki hallja vagy ki nem :D..stb nagy gyerek vagyok és egyben anya

Azért óriási dolog hogy ilyen tapasztalat van a hátad mögött. Amúgy meg azt hiszem hogy olyan anyás típus is vagy és nem feszélyeznek a gyerekek, tudod kezelni a problémákat. Te már kvázi mindent láttál :-) gyerekfronton. Sajnos a többségünk nem ilyen.

Én azzal szoktam magam biztatni amikor úgy érzem a hullámok átcsapnak a fejem fölött, hogy ha a bölcsiben a gondozók elbírnak annyi gyerekkel akkor tán csak nekem is sikerül két gyereket lerendeznem :-))

alapjáraton higgadt egyéniség vagyok :D családi örökségem, felhuzni csak az emberi hülyeség tud de az kegyetlenül...

még csak most mult 5hónapos, de mielött ebböl bármit is levonnál...elötte bölcsibe dolgoztam 14gyerekkel és mellette 3gyerekre (egy kisfiu2éves kislány4éves együtt és külön egy kislány5éves, de rá 2éves korától vigyáztam)

szóval tapasztalatom van :D

Tudod érdekes amit irsz...

legtöben és legjobb esetben akik terveztek babát azok valahogy muszály hogy felkészüljenek az anyaságra...szerintem valamennyien készültünk rá, csak max eltért az az élettől.

nem hogy fel lehet e készülni rá, hanem fel kell!

A problémákra a megoldást természetesen a helyzet hozza...

Én gyermekvállalás elött már elkezdtem készülödni! kiolvastam minden terehsségi könyvet, a nevelési könyvekkel nem foglalkoztam öszintén szólva, mert szerintem nem lehet könyvből nevelni! de magával az anyasággal igen is foglalkoztam

És meg lehet nézni...nyugodt terhesség nyugodt baba= anya kipihent és mindennel meg tud birkózni! sokat jelent ez, de természetesen ennél hangsulyozom ez a mi esetünk! vannak nyugidt terhességekből aktivabb problémásabb gyerekek is, ehhez ugye nagyban hozzá járul a szülök temperamentuma hogy a gyermekük mit örököl!

Szerintem nem lehet előre felkészülni az anyaságra, minden gyermek és szülő más és más.

Az adott helyzetbőlkell megpróbálni kihozni a maximumot,megoldandó feladatok mindig is lesznek csak mindig más jellegűek.

Amit írtak a cikkben, hogy az anya elveszíti önmagát és az önbizalmát ezt én is ismerem. Az anyaság 24 órás feladat, mégis sokan nem gondolnak ebbe bele.

igen a dackorszakkal vigyázni kell!

okosnak kell lenni!

Én egyetlen könyvet sem olvastam szégyen vagy nem szégyen! ugy voltam vele ösztönösen kell cselekednem és azért mivel eddig 4éven keresztül gyerekekkel foglalkoztam nem volt új se a fürdetés se az etetés, mondjuk szoptatni most szoptatok elöször :D de ugy ment mintha világ életembe csak szoptattam volna...a kislányom sárgasági mutatója ennek köszönhetöen 0 volt amina dokinő erösen meg is lepödött!

Ha valakinek gondja baja van nyugodtan irhat nekem privibe szivesen segitek ha tudok!

Lényeg az hogy annak ellenére hogy ilyen jó a kislányom én is a legrosszabbra számitottam :D de igy már tök butaságnak tartom.

És elmondom a lányok és fiúk között addig a pillanatig nincs semmi különbség amig el nem kezdenek fejlődni ugy értem serdülni, amikor megmutatkozik hogy melyik nemhez tartoznak...

Igen szerencséd van.Az én fiam is ilyen volt,majdnem egy évig azt sem tudták a szomszédok hogy baba van a háznál.Akkor sírt mikor szurit kapott,akkor is pár másodpercig.Na de aztán fordult a kocka,a kis angyalkám megváltozott,hétről-hétre hisztisebb lett,nem aludta át az éjszakát,sőt már köztünk alszik.Idáig a kiságyában aludt.Akaratos,mindent Ő akar egyedül csinálni,és ha nem úgy van ahogy Ő akarja bizony hangot ad neki!

Pedig a hozzáálláson nem változtattunk semmit,sőt rendszerben nevelem,türelemmel.Mégis ez van.De nem bánom.Lehet hasznára lesz az akaratossága ha felnő,csak megfelelően használja.Egyébként azt hallottam hogy a lányok másabbak mint a fiúk.De erre is láttam már ellenpéldát

Hát ez érdekes...lehet korai ezt mondanom...de nekem a kisányom elött is Ő az Ő érkezése volt a cél, az anyaságra ugy érzem felkészültem és fel is lehet...

A kislányomnál a sirás akkor fordul elő ha szurit kap, mosolyogva ébred, rendszer van beállitva igy érzi magát biztonságba...egész nap a hangjával játszik, jelzi ha éhes, peluscsere kell vagy szomjas...és én ezeket ismerem...sirás??? majdnem hogy nem tudom mi az.

Szerencsés vagyok, persze lehet szakmai ártalom, csecsemő és kisgyermekgondozó nevelő

talán könnyebb dolgom van

Hát ez az!!!

Az anyaságra nem készít fel mi anyákat senki sem. Megprobáljuk ugy csinálni ahogy anyukántól láttunk.

A kilenc hónap alatt a boldog kismama eltervez mindent előre. Hogy mi mikor hogyan fog történi amikor meg lesz a kicsi baba. De amikor oda kerül a sor, hogy elő bújik a baba akkor minden megváltozik és az elgondolt terv és a tervezések elmúlnak. Minden a kicsi baba körül fog forogni.

A gyerek ahogy nől ugy tanul a szülőktől a szülők meg tanulnak a gyerektől.

Az első napok kicsit nehezek amig mi szülők megiserjünk a babánkat. De utána már minden megy, mint a karika csapás.

Nekünk a fiammal az első két hónap nagyon nehéz volt. Csak sírt és sírt. Mi meg nem tudtunk, hogy mit csináljunk vele. Nehéz volt nagyon. De már a második babánkal már sokkal könnyebb volt.

Jó volna, ha az anyaságot tanítanák az iskola padba.