Gondolkozom (beszélgetés)

En is belegondoltam kiskoromban es az borzasztott el leginkabb hogy mi lesz ha nem tudok gondolkodni...

Igyhat inkabb ma mar arra gondolok hogy minel tobb oromet es boldogsagot okozzak es kihasznaljam az idomet.

Szerintem egy egészséges felnőtt embernek tudnia kell használni gyermeteg lelkét,hitét,filozófiáját.

Én még tudok naív lenni élet-halál kérdésekben,és nekem szükségem is van rá hogy ne legyek depresszív,haldokló ember már most...

Hallottam erről a könyvről, de még nem olvastam.

Köszi hogy emlékeztettél rá, hogy el akartam olvasni...:-)))

Szepes Mária Vörös Oroszlánja világosan feszegeti a témát. Főhőse átéli a halál élményét, a fogantatását, méhen belüli létét, megszületik újra és újra, úgy, hogy emlékezik előző életeire, és mégsem változtat magán. Görcsösen ragaszkodik a régi formáihoz, gondolataihoz.

Pedig ki tudna szabadulni azokból a korlátokból, amiket lentebb Napsugi60 emleget. Hogy miért nem teszi? Ő sem tudja.

Érdekes könyv, mint ahogy Szepes Mária gondolkodásmódja is érdekes minden könyvében.

Na közben utánanéztem, és vmi Jung elméletre bukkantam, de nem erre gondolok. Még anno a tanáromtól tanultam a két külön kifejezést.höhö...lehet az egyik nem stimmel

visszamegyek az iskolapadba...

„Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő

a múltat és e bomlott éveken

virrasztó gondokat, hitet csalódást,

nem bírta más, csupán az értelem,

s az bírta volna még. De megszökött a test …”

/Radnóti Miklós/

'..., visszaadta drága lelkét Teremtőjének, …

… mert tudjuk, hogy nincs halál, az csak belépés egy másik létbe, átlépés az időtlenségbe.

… tudjuk Osho-ról, hogy „Sohasem született, Sohasem halt meg, Csak látogatást tett a Föld nevű bolygón."

… és tudjuk Szepes Máriától, az Ezotéria Nagyasszonyától, „… hogy valamennyien kolduló, végtelenből – végtelenbe tartó zarándokok vagyunk”.

… tudjuk, hogy nem a semmibe zuhan halálával, hanem „fölmegy az Atyához”,

Teste nem elporlik, hanem felmagasztosul, földi élete nem véget ér, hanem belényílik a mennybe.

… mert az élet nem kezdődik el a születéssel, és nem fejeződik be a halállal…

ezek mind kis epizódjai az örök vándorlásnak.

A halál nem az élet vége, csupán a tetőpontja.

Ő beteljesedett …'

„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit.”

/ János evan. 6. rész, 63. /

Az Úr hazahívta Őt, Fogadja kegyelettel.

* Tudjuk, hogy mostantól egy csillaggal több van fen az égen *

Höh.

Erről a témáról még nem tudok eleget. Mondom, egyelőre csak elképzeléseket akarok hallani.

Nem vagyok vallásos, de istenhívő vagyok. Tolsztoj mondja azt, hogy az ember két félből tevődik össze: az állati énből és az isteni énből. Az isteni én, ami nem hal meg, és örök, mondhatni halhatatlan. Ezért mondtam, hogy van halhatatlan lelkem...Ebben egészen biztos vagyok.

De persze ezt sem hiszem egy tökéletes résznek, szerintem ez az oldal is lehet ugyanolyan sértődékeny, az állati én inkább csak a nagyon ösztönös cselekedetekre irányul.

Szóval ami megmarad belőlem...egy kis hamu meg az örök lelkem(a latin is asszem megkülönbözteti az animust és az animat, a halhatatlan és a halandó lelket. Vagy fordítva? Sosem jegyeztem meg igazán.)

Leragadtatok annál a témánál, hogy jó-e az ha meghalunk és jó lenne -e örökké élni ,ill. meg marad-e az emlékünk az utókornak.

Persze ,ezek a témák is kimeríthetetlenek, de szerintem a cikk, ne csak erről szól.

Volt itt olyan hozzászóló, aki összevisszaságnak tartotta a cikket.

Szerintem ,nem az.Bár igaz, hogy több témát felvet, de nézzétek a címet!

A gondolatokról van szó.....

Hogy merünk-e gondolkodni.

Olyan témákról is ami talán irracionális.

Vajon felnőttként tudunk-e olyan szabadon élni, mint a gyerekek......

Képesek vagyunk-e elvonatkoztatni szokásoktól,hagyományoktól, attól a tudattól, hogy az élet véges.

Tudunk-e szabadon élni? Korlátok , falak nélkül.....

Ó, engem nagyon nehéz megsérteni. :)

Persze, hiszek benne és hiszek önmagamban, sőt, csak önmagamban hiszek. Hiszek abban, amit látok, érzek, tapasztalok. Viszont nem vagyok vallásos, és van még sok dolog, amiben nem hiszek. :)

És mi van a te kazettád másik oldalán? Erre nagyon kiváncsi vagyok. :) Eddig ugyanis csak cáfoltál. Saját vélemény? Olyan igazi "Binky"-s?

Ez az anyagi világ, az anyagban való gondolkodás.

És hol van a lélek?

Az elég érdekes, hogy te azért születsz, hogy meghalj. Ez azért durva.

Viszont az A.I. ban van valami érdekes a végén(ááá bár szörnyű a vége, pedig a filmet szeretem), mikor azok a helyes kis lények azt mondják, hogy minden élő ember egy lenyomatot hagyott magáról a térben és időben, és ezek megkereshetőek.

Érdekes meglátás volt és más szemszög. Ahogy a kósza rádióhullámok is vándorolnak, úgy lehetséges, hogy a mi szavaink és gondolataink is megőrződnek ilyenformán.

(És nem, a könyv nem a gondolat megörzője, mert egy olyan barbár világban élünk, ami könyveket éget.)

Én mindig azt hittem, hogy tudok repülni, csak szárnyak nélkül. Gyermekként annyiszor képzelegtem róla. Aztán felnőttként pedig sokat álmodtam még az egyetemi éveim alatt is ilyet. Egy éjszakát otthon töltöttem, mert hazamentem az albérletből. Azt álmodtam, hogy repülök a város felett, és látok egy rendezvényt, ahol voltak ismerősök. Másnap kiderült, tényleg volt valami rendezvény, pedig bétában nem is tudtam róla. :D

Bennem is ezek a kérdések vannak. Örülök, hogy írtál róla. Én hiszem azt, hogy csak az elménkbe építik bele mesterségesen a halált. Ajánlom a Perszonokrácia köteteket olvasásra. Abban nincs halál!

Nem neked szánt sértés, ne vedd magadra.

Az elcsépelt gondolat, hogy "örökké tovább élek a szeretteimben, meg a leszármazottaim génjében" nem tetszik, csupán ezt tartom nyálasnak, ezzel nem téged sértegetlek, aki hiszel benne. Én valahogy eredetibb gondolatot várok, mert ezt már elégszer hallottam. Nehéz úgy véleményt kialakítani, ha mindig csak a kazetta egyik oldalát hallgatod.

Köszönöm. Nem hiszem, hogy bármilyen nyálas dolgot írtam volna. Utálom a nyálas dolgokat egyébként. Ez az élet rendje. Az, hogy te szülsz-e gyereket vagy sem, a te döntésed lesz. Lehet, pont ezért fognak emlegetni. :)

Tudod, két és fél évet dolgoztam fekvő onkológiai osztályon, olyan emberek között (nemcsak idősek, hanem veled egykorúak is feküdtek ott), akik mindent megtettek azért, hogy ne felejtsék el őket. Amíg nem legyint meg úgy igazán "Őfensége" kaszája, csak "úgy" gondolkodik az ember a halálról, az elmenetelről, a "mileszmajdha..."-ról. De ha minden áldott nap látod, a közelében mozogsz, elköszönsz, majd másnap keresztet rajzolsz egy dosszié sarkába, teljesen átértékeled az élet és a halál fogalmát.

Nyálas? Bocs, de ez hülyeség... :)

Feltéve ha szülök gyereket.

Ez szép gondolat, de nekem kicsit nyálas. Engem nem mások érdekelnek, hanem az én halhatatlanságom.

Amúgy szép felirat, részvétem.

Sziasztok!

Nekem tetszik.Én reggelente pont így goldolkodok.

Vannak akik azt mondják;--meditálás.

De leírni,nem tudtam volna!

Azt hiszem,a cikknek az a lényege,hogy,basszus,tényleg nem szabad minden ajtót becsukni.

Az ötmillió Kis József lehet nem tett semmit, mint ahogy lehet, hogy te sem fogsz semmi érdemlegeset tenni az életedben, de ha a gyereked, unokád, dédunokád... stb. belenéz a tükörbe, egy darabkája te leszel Binky.

Édesapám 11 éve halt meg. A koszorú-szalagjára ezt a mondatot írtam: "Nem búcsúzunk, mert általunk és bennünk tovább élsz."

[link]

Israel "IZ" Kamakawiwo búcsúztatása és temetése.

Elgondolkodtató, nem?

Na és az ötmillió Kis József?

Gondolom ők nem tettek semmilyen legendásat x évvel ezelőtt.

Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol.

Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk.

És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösödni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk.

Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.

(Osho)