Gergő érkezése (beszélgetés)

Én sem siettem,a magzatvíz szivárgott fájás nem volt

a szülésznő azt mondta telefonba a baba sem siett még.Azt meg én is láttam a víz tiszta.Egy fürdő és pakolás belefért, csak azért siettem jobba mert a párom mentőt hívott volna :-)!Csak akkor ment el a víz amikor megvizsgáltak bent,én is hallottam vigyáztak ki ne csússzon valami közbe, talán a kezével segített a doki, amíg a víz elfolyt.És még utánna is 3 órát sétáltam fájás semmi nélkül bent.

Szia!

Sajnálom, hogy fájdalmas volt a burokrepesztés és a varrás!Nekem szerencsém volt, vagy a szülésznő volt figyelmes de a varrást nem éreztem, a pocim nyomták szüléskor és a lepénynél de azt sem éreztem , utánna is csak jeget tettek rá. a gátsebnél bevetettem a langyos zuhanyt!Szerintem ne gondolj császárra, ha már "megtanultál" simán szülni.Nálunk a császáros mamák nagyon szenvedtek, kellett nekik a segítség az mégis nagyobb vágás!Csak a kézzel tágítás fájt,azt már szülés előtt egy héttel is megpróbálta a dokim, mert már puha és 2 ujjnyira nyitva voltam, akkor csak kellemetlen volt, szüléskor meg a fájás alatt csinálták szinte mindegy is volt, bár örültem amikor mondta többször nem kell.De az volt a jó, hogy mindig figyelmeztettek kellemetlen esetleg fájdalmas lesz, és csomószor kértek bocsánatot érte,Nagyon jól esett, mert éreztem figyelnek rám.

Igazából nem az enyhe szivárgás veszélyes,mert aki magzatvízszivárgás miatt megy be,nem fog azonnal antibiotikumot kapni,24 óráig nem érdekel senkit a kórházban a baba védettsége,sőt sokszor el se hiszik,hogy tényleg szivárog v.mi,és hazaküldik.Az lehet veszélyes,ha hirtelen elönt a magzatvíz,mert ritkán,de előfordulhat,hogy a köldökzsinór egy részét magával sodorja,elzáródhat a zsinórban a keringés,és meghalhat a baba.

Nekem is több szülésem volt,többször volt burokrepesztés,abból csak egyszer fájt szörnyen,de rájöttem később,hogy azért,mert az orvos sietett,és kézzel tágított közben titokban,a beleegyezésem nélkül.Hát akkor én is zokogtam.Maga a vajúdás nem fájt annyira.

Meg császárom is volt,szerintem az volt a legszörnyűbb,mintha boncoltak volna,aztán meg a szörnyű hasi fájdalom,álmomban ne jöjjön elő!!!

Ja,és gratulálok ehhez a gyönyörű kisbabádhoz,ahhoz képest,hogy ekkora súllyal született,szépen megszülted!Az enyém elsőre csak 3860gr-os volt.

Ahogy telik az idő,halványul a fájdalom emléke!Ne gondokozz a császáron!Jó egészséget nektek!

KÖszi!

Egyik szülés könnyedebb a másik nehezebb... a lényeg hogy begyógyuljon a gát és ne zavarjon szexuális életben.... :) :)!!!!!

Nőként az a dolgunk, hogy szüljünk... és ezzel nem lehet vitatkozni... én sem bírom a fájdalmat...... de.... akkor vagyok igazán felnőttek ha szembesülők női énünk valódi értékével az anyasággal.

Enkenami!

Kívánom neked, hogy a következő szülésed kellemesebb legyen.

Én három lányt szültem, Bianka születése 8 óráig, Dorináé 5 óráig, Hanna születése alig 2 óráig tartott. Hanna most 9 hónapos, így nagyon friss emlék még. Reggel 9-kor még a férjemnek vittem a reggelit a mmunkahelyére, bevásároltam, nekiálltam a nagylányoknak reggelit készíteni. Egyszer csak azt éreztem, hogy valami csurog a lábamon. Elmentem wc-re és ott láttam, hogy nem magzatvíz hanem vér. Hívtam a dokit, ő mondta, hogí kocsival menjek a kórházba és siessek. A páromnak szóltam azonnal jöjjön, mert szülünk. Hozzáteszem 60 km-re lakunk a kórháztól, ideges nem voltam mert nem tudtam akkor, hogy komoly a helyzet. Már vártak a szülészeten, nővérek vetkőztettek le és azonnal a szülőágyra fektettek. Megvizsgált a doki és azonnal nekiálltak felkészíteni a császárra. Kiderült, hogy levált a méhlepény és a baba szívhangja nem jó. mindenbe beleegyeztem, csak a babának ne essen semmi baja. Negyed 11-kor még csak 3 cm-re voltam kitágulva, így nem igazán akartak várni velem. A műtét előtt még egyszer megvizsgált a doki , ez fél 11-kor volt akkor már hat centi volt. Rámnézett és azt mondta nincs idő a műtőbe menni rendesen szülünk. 11 óra 8 perckor Hanna baba a világra jött. Örülök, hogy simán sikerült szülnöm, ráadásul a doki odafigyelésének köszönhetően nem volt külső varratom.

A két nagy lánynál (15 és 12 évesek) nem volt lehetőség az apás szülésre, de Hanna már apa jelenlétébe jött a világra. A legcsodálatosabb dolog az életemben, hogy közösen élhettük át ezt a felemelő pillanatot.

Szerintem ne vegyél mindent támadásnak. Ha meg más országba szültél, mit csodálkozol, hogy itt Magyarországon (ahol másképp működik) felháborodnak az emeberek. Nem támadólag háborodott fel senki szerintem, hanem megsajnált mindenki, mert ilyen pocsék helyen szültél. Legalábbis az írásod azt bizonyítja, hogy az ottani rendszer kíméletlenebb, mint az itteni. (Persze itt is vannak helyek...)

Ők ott úgy csinálják, mi itt így. A lényeg, ha mondjuk ott szültél volna ahol én, sokkal szebb élményed lenne. Vagy rögtön vittel volna császárra...stb.

Igen, én is úgy tudom hogy magzatvíz folyásnál, sőt már szivárgásnál is be kell menni rögtön.

Azt nem értem hogy tehetik meg azt az orvosok hogy valaki kér fájdalomcsillapítót és nem adnak. Mindenkinek joga van hozzá hogy kapjon ha kér. Persze epidurált nem lehet bárhol bármikor, de kéjgázt vagy akármit igazán adhatnának. (Nem is nagyon tudom mik vannak még, én nem kértem. Bár ha lett volna még 2-3 olyan fájásom mint amik az utolsó fél órában voltak, akkor biztos kértem volna. Vagy elájultam volna. :s)

Gratulálok a babához!

Nekem már két gyermekem van a kislányom 2960 g -al született 4 óra alatt és majdnem 7 év után a kisfiam 3870g-al és 8 óra alatt!!! Mivel ekkora volt és nem nagyon akaródzott neki kibújni a doki a fejemnél állva gondolkodott ,hogy legyen e császár vagy sem!!De nem lett!!Kicsit összekaptuk magunkat és másik doki segítségével sikerült megszülni!!De hozzátette a doki hogy a magasságom(152cm) és hasonló méreteimből kifolyólag ez nekem egy óriási baba volt!!Ezért volt nehéz megszülnöm!!

Tehát valószínű ez volt nálad is!! Nagyon nagy volt a baba!!

Még egyszer gratulálok!!

Sziasztok, szerintem is jó, hogy ilyen történeteket is olvashatunk, szülés előtt senki nem tudja elképzelni, hogy milyen lehet és saját tapasztalat alapján még az első után sem leszünk sokkal okosabbak, mert a következő lehet,hogy egész más lesz. 10 évig küzdöttünk mire végre összejött a várva-várt baba. Probléma-mentes terhesség után egy 41 heti szokásos vizsgálaton kérdezte az orvos, hogy jól vagyok-e mert teljesen ki vagyok tágulva és jó lesz ha elindulok a szülőszobára, mert mindjárt kibújik a gyerek. Fájásom egyáltalán nem volt. A szülőszobán burokrepesztés - észre sem vettem -, beöntésre nem volt idő, azt mondták jön a baba és adnak egy kis oxitocint. Azonnal falatkapargatós tolófájásaim lettek, de a baba nem mozdult. Már nem volt fájásszünet, ez kb 1 óráig tartott, ott azt hittem ez a vég. Akkor azt mondták béna vagyok, kicsi a baba csak rosszul nyomok. 4-en rámugrottak és a baba szívhangja leesett kritikusra. Rohantunk a műtőbe és altatás, császár. Bence fiam 4,5 kg-val született, 10-10 Aphgarral. Ugy gondolom nem rajtuk mult,hogy egészséges lett, 6 órával műtét után zuhany,séta.

A második babámnál előzmény ugyanaz - csak az orvos és kórház más - fájás nem volt, rutinvizsgálat, szülőszoba. egy órán belül megszületett, normál uton, gond nélkül. 3,2 kg-val.

Én lehet gyáva vagyok, de ezek után főleg nem merném bevállalni az otthonszülést, mert az elsőt fizikai adottságaim -medencém nem tudott ugy kitágulni hogy egy hatalmas gyerek kiférjen rajta.

Sziasztok,

olvasva a hozzászólásokat: nem azért irtam le a történetemet, hogy felhivjam a figyelmet arra, hogy milyen nem jó kórházi körülmények között szülni és hogy mennyire figyelmetlenek az egészségügyi dolgozók. Mert az esetemben ez NEM IGY VOLT!

Sőt!!! Nekem a szülésznő, az orvosom és később a nővérek is nagyon sokat segitettek. Ha nem lettek volna végig mellettem, akkor ez még sokkal rosszabb is lehetett volna. Massziroztak, vizet hoztak, csak hogy a páromnak ne kelljen mellőlem mozdulnia, minden kérdésemre kedvesen válaszoltak. (Bár lehet, hogy a hosszan gyógyuló gátsebről tehet az orvos is)

Egyszerűen csak arra szerettem volna felhivni a figyelmet, hogy még akkor is lehet nagyon kemény és kellemetlen emlék egy szülés, ha a körülmények a lehetőségekhez képest nagyon jók voltak.

Sziasztok!

Az én szülésem sem volt egy leányálom, de túl éltem!

Borzalmasan fájt, vannak olyan pillanatok amire nem is elékszem, mert abszolút nem voltam magamnál és üvöltöttem, mint egy őrült! Nekem nagyon jó orvosom volt szerencsére és ez sokat segített! A végét epidurálissal fejeztem be, hála istennek, nem tudom mi lett volna ha nem kapok érzéstelenítőt, lehet, hogy ott pusztultam volna meg!

Nekem a gátsebbel semmi gondom nem volt, szerencsére! Nagyon szépen rendbe jött! Másnap már törökülésbe ültem az ágyon és ez nem vicc, a doki teljesen meg volt tőle lepve!

Nekem felszívódós varrataim voltak, de tényleg nagyon szépen gyógyult!

Sajnálom azokat akiknek nem sikerül a szülést egy-két óra alatt befejzni, áttudom érezni a helyzetetét! Én okt.2-án este 10 fele kerültem be a kórházba és másnap 19:14-kor lett meg a törpillám! Nálam az volt a baj, hogy nem tágultam semmit, oxitocin mellett sem! Amit megkaptam az epidurálist, minden frankó lett és egy órán belül megvolt a kisasszony! Hát én sem mostanában tervezem a kistesót, sok-sok idő kell mire kicsit, "felejtek" bár nem tudom, hogy sikerül-e valaha!

Mikor én az első babánál kérdeztem, kaphatok-e fájdalomcsillapítót, mert nem bírom, mert nagyon ki voltam már (kb15-16 óra vajúdásnál után volt ez, és még alig tágultam), azt mondták: NEM! a 21. órára lett meg a fiam (indítás, oxitocin,, gátmetszés,repedés, szakadás...volt ott minden. )

Másodszorra is indítani kellett(szintén az idő előtti burokrepedés miatt),de itt már tudtam mire számíthatok és csak 8 órát voltam szülőszobán! Szerencsére a varratok ellenére, én már aznap jöttem, mentem, ültem...2 óra múlva egyedül mentem zuhizni...

csak ezért kérdeztem, a gátsebes zuhanyzás, ok, csak a császárosra voltam kíváncsi

ennyire hülye azért nem vagyok, bármennyire is butának tűnt a kérdés, csak abban a kórházban ahol szültem más a gyakorlat, ezért voltam kíváncsi