Fontos a külső (beszélgetés)

Nekik is fontos volt a külső!

Remélem én is ilyen sikeres leszek, mint ők:

[link]

Annyira fontos a külső, amennyiben az a te önbizalmadat, és a jó közérzetedet biztosítja.

Ha ennél többet foglalkozol a külsőddel, az már nem az igazi.

Én kb. 2 éve kóstoltam először az up date ebédet és akkor nekem sem jött be, mert egyrészt nem volt finom, ráadásul olyan kevés volt, hogy 2 óra múlva a tapétát leettem volna a falról! Aztán váltottak most más konyha csinálja (tudod a reklám.. inkább nem írom, hogy ki) és nagyon meg vagyok vele elégedve! Nekem kimondottan ízlik és tisztességes adagot adnak! Többször is előfordult már, hogy alig bírtam megenni! Nem érzek mellék ízt sem. Ráadásul még változatos is. Szeptember óta eszem ebédre és nem sűrűn fordult elő, hogy valamit többször ettem, kivéve a kedvenceimet. Arról nem tudok még nyilatkozni, hogy mennyire hatásos vagy nem, mert én ebben az időszakban hízni szoktam, ugyanis nyáron jóval kevesebbet eszem, részben direkt, részben meg mert nem nagyon kívánom az ételt. Szeptember-októberre viszont ez megbosszulja magát, mert olyan szinten ürült ki a szervezetemből minden, hogy elmúlik a meleg és amikor visszatér az étvágyam szinte reggeltől estig eszem. És mindent! Most sem volt másképp, pont ma mértem meg magam, mert elkezdtem edzeni és mivel ismét telítődött a szervezetem már nem zabálok. Szóval 4-5 kiló jött rám. Ezt úgy tervezem, hogy az up date és a mozgás kombinációjával 2-3 hét alatt leadom. Ha sikerül, akkor személyesen is igazolni tudom a hatást.

Ja ez a külső, de 2 hónapja voltam egy egészségnapon ahol megmérték többek között a koleszterin szintemet is és kicsit soknak találták. Nem eszem zsíros ételeket, mert nem szeretem, viszont a tésztákért és a jófajta édességekért élek-halok! Szóval januárban ismét megméretem és ha ez is normális értékű lesz akkor e-téren is igazolhatom a hatékonyságot.

nekem az a bajom ezzel az egésszel hogy iszonyatosan utálom az íztelen kajákat...:( Lehet hogy az övék nem az, de kóstoltam már és nem ízlett.

Pedig nem eszek se sósan, se édesen, se fűszeresen a gyomrom miatt.

Viszont kifejezetten utálom ha egy kajának nincsen íze mert akkor hozzá se tudok nyúlni kb.

Egyébként én nem fogyózom :D Sok helyre írtam már, inkább mozgok többet, de nem látom értelmét fogyózni. Persze megértelek téged is. Igaz hogy az emberek nagy része nem azért kövér mert beteg, hanem mert egészségtelenül eszik. Néha igazságtalannak érzem az életet, mert változatosan eszem, zöldséggel gyümölccsel mégis ilyen vagyok, hát kérem ezt vagy elfogadom vagy nem, az alaki részt igen, az egészségi részt nem, tehát teszek magamért :)

Szia,

Persze tudom, hogy nem olyan egyszerű, ezért sem írtam erről az oldalról a cikkemben. Nem vagyok orvos, sem beteg szerencsére ezért tapasztalatom sincs. Ezek hiánya miatt úgy gondoltam nem lenne bölcs dolog belemennem ebbe a témába. Valaki hiányolta a cikkemből ezt a "betegség dolgot" és arra válaszoltam ilyen egyszerűen mondván, hogy az egy másik téma..... Ami pedig a túlhajszoltságot illeti, tudom miről beszélsz, továbbá a sz.r egészségügyi ellátásunkkal, rendszerünkkel is óriási gondok vannak, de pont ezért kell odafigyelni magunkra, hogy ne legyen rájuk szükségünk!

Szia! Jó lett a cikk, egyetértek vele én is, de!

"A másik meg az, hogy ha valaki betegségtől hízik annak ki kellene magát vizsgáltatnia, mert ha meggyógyul a súlya is helyreáll nem?" -ez nagyon le van egyszerűsítve mint az 1x1.

Én nem vagyok különösebben kövér, van ugyan túlsúlyom, de nem vészes, könnyen leküzdöm ha éppen rászánom magam (nem fogom a pajzsmirigy alulműködésemre). Mert nem mindig érzek magamban elég motivációt a mozgásra, pl. mostanában a hideg, szürke, komor időben bizony kevésbé veszem a fáradtságot, mint nyáron....

Na de visszakanyarodnék a betegség részhez. Szóval nem annyi, hogy elmegy valaki a dokihoz, és hopp már tudjuk is mi a baj. Ez lehet nagyon összetett, orvostól orvosig járva, idő és pénz rabló is. Én a minap vártam az Országos Kardiológiai Intézetben 5 órát(!!!!) a soromra, míg foglalkoztak velem. Ez egy nap szabi lenne, és még vizsgálatok sora következik. Én könnyen vagyok, olyan helyen dolgozom, ahol a helyettesítésem megoldott, nem kell sem szabit, sem betegszabit kivennem. De nem mindenki teheti ezt meg. Ha meg gyorsítani akarja a folyamatot, mehet maszekhoz, ami ugye tudjuk, hogy sok pénz.

Iskolában dolgozom, látom a "gyerekeim" szülein, hogy hajtanak, dolgoznak, hogy meglegyen minden a családnak. És egyre többet kell dolgozniuk, ha egyáltalán van munka...Fáradtak, hajszoltak, idejük, pénzük sincs némelyiknek orvoshoz menni. Elhiszem, hogy nehéz így még a fogyókúrára akár gondolni is. Arról nem is beszélve, hogy sokan a legolcsóbb, legrosszabb minőségű élelmiszert kénytelenek megvenni, ami szintén nem segít...

Nem menteni akarom őket, de átérzem, pedig saját gyermekem sincs. Csodálom őket ahogy kitartanak ebben a válságos időszakban.

Nanana...

azért ezzel a kijelentéseddel vigyázz. Nálam a porckopás az nem csak úgy eltűnő dolog, szerintem sokaknál nem az, nem csak egy nátha szerű gond..

Igen én tehetek róla, túl sokat gyalogoltam annak idején, de muszáj az muszáj. Nem vágok be napi két tábla csokit, és nem eszek zsírtól csöpögő kajákat, mégsem vagyok sovány. annak aki akármit ehet ez ilyen egyszerűnek tűnik, de korántsem az. Bár én nem rinyálok, hanem odafigyelek a testem jelzéseire, ugyanis jelez! Nem tetszését nyilvánítja ki, ha esetleg olyant kóstolok meg ami neki megterhelő, és olyakor hiába is kívánom azt a kaját, leteszem a villát és otthagyom.

Szia tejbegríz!

Jaj, de nagyon jó lett ez a cikk! :) Kimondottan tetszik a megközelítésed. Valahogy én is hasonlóképpen gondolom: ha valakinek fontos a külső, az részletesen és objektíven vizsgálja meg a saját életvitelét és úgy segítsen magán. Sok a "csodadiéta". Pedig már jó régen megmondták: "A csodák ideje lejárt." :)

Szia,

Nem véletlen hagytam ki a betegséget! Mindig vannak kivételek! De elhiheted, hogy nem a beteg emberek alkotják a kövérek többségét! Nem hiszem, hogy ítélkeztem volna, mert személy szerint nincs bajom a kövérekkel, nem én cipelem a túlsúlyt. Bajom akkor van amikor siránkozik, meg irigykedik a soványakra de abba nem gondol bele, hogy a sovány nem eszik meg naponta 2 tábla csokit, meg zsírtól csöpögő 3 személyre való ebédet és napi 1 órát sportol stb... A másik meg az, hogy ha valaki betegségtől hízik annak ki kellene magát vizsgáltatnia, mert ha meggyógyul a súlya is helyreáll nem?

Szia,

Nem mondok ellent, mert nem 100kg-ról 70kg-ra való fogyásról beszélek, hanem arról, hogy az egykoron 50-52kg súlyomra csak ily módon tudnék visszaállni,(a mostani 55-56-ról ami a 167cm-hez szerintem ideális) mivel egy bizonyos kor után megváltozik ez ember struktúrája és az ideális testsúlyt sem véletlenül számítják a korhoz....

Minnél idősebb valaki annál lassabb lesz az anyagcseréje + a hormonok is másképpen működnek, ezt ellensúlyozandó a kevesebb étkezés és a több mozgás. Persze minden lehetséges, de kérdés, hogy milyen áron, vagy egyáltalán szükséges -e. Az én esetemben nem látom értelmét 50-52kg-ra fogyni...

Sziasztok! Én hiányoltam a cikkból azt a részt, ahol az ember lánya/fia betegségtől hízik el, vagy éppen fogy le. Két véglet. Ne ítélj, hogy ne ítéltess!!!

Saját vélemény: 46 kg-mal lettem várandós, elsőnél cukor jött elő, diétáztam de csak szaladtak fel a kg-ok. Ennek ellenére 6 hónap alatt 53 kg-ra visszafogytam.

Másodiknál is volt gond, de nem a cukorral, hanem a kicsivel és 2 hónapig feküdni kellett, híztam 20 kg-t. Sebaj, lefogytam aztán a stressztől és lettem újból 53 kg.

Jött a harmadik és az első 6 hónapban 4 kg-val lettem nehezebb. Utána viszont feljött 16 kg a vizesedéssel együtt. Nem ettem többet, 2 kicsi mellett jöttem-mentem és mégis. Azóta a kicsi 3 évét tölti és rajtam van 10 kg. Nem megy le.

Dolgozom 1 éve, tanfolyamra járok, külön órákra hordom őket, 3 felé rohanok, nem eszem fehér kenyeret, sem zsemlét, csak sovány húsokat, felvágottat fogyasztok, reggel bőségesen, tízóraizok is, ebédelek mérsékelt adagot, uzsonnázom, este 6 után nem eszem és ezek nem mennek le. Tornáztam is, de csak 5 perces tornákra volt időm, emelett lótok-futok-tekerek egész nap. 6 hónapig dohányoztam is, hogy majd elveszi az étvágyam...hát nem így lett, 1 dkg sem fogytam.

Mára elfogadtam magam ilyennek. 160 cm vagyok, így bizony a 63 kg sok. Kell valakinek 10 kg? :)

Istenem, leány koromban örökké keseregtem, olyan vékony voltam, hogy nem vettem fel szoknyát, hogy ne csúfoljanak. Hízni akartam örökké, már-már betegesen csontos voltam és azóta meg...

A hormonok rengeteget számítanak. Nekem a kislánynál bolygatott meg nagyon. Még agykontrolloztam is, hogy fogyjak.

Én nem tehetem meg, hogy koplalok, akkor lemennének a kg-k, csak erőm nem lenne a naphoz, meg a 3 gyerekhez, ugyanis a cukortól összeesnék.

Nők vagyunk, viseljük emelt fővel el azt is, h nem modell alkatúak. :)

"csak koplalással és rengeteg mozgással lennék képes lefogyni..."

ezzel nem mondasz ellent saját magadnak?

én már 20 évesen sem ettem azt és annyit, amit és amennyit megkívántam.

Szia,

Attól függ, hogy mit próbáltál és utána miért híztál vissza. Mert ha egy-egy diéta után ugyanúgy étkezel mint előtte akkor természetes, hogy visszahízol. Akkor ha valaki úgy kezd el hízni, hogy az addigi szokásain semmit sem változtat akkor érdemes egy vizsgálat, hogy nem-e valami betegség esetleg a pajzsmirigy rossz működése miatt indult hízásnak. Azt csak Te tudhatod, hogy melyik variáció vonatkozhat rád.

Ajánlom az up date módszert, sokaknak bevált! Nem kell nagyon fanatikusnak lenni, elég annyi is ha kiiktatod a fehérlisztet (ebből készült dolgok) és a cukrot. Plusz ha a kódokra is figyelsz az külön jó! Megehetsz szinte mindent, csak nem mindegy, hogy mikor és mennyit. A másik dolog, hogy ha állandóan ezen "görcsölsz" megeshet, hogy nem fogysz, ezért ne méregesd magad, ne ez legyen a szemed előtt, hogy fogytam, nem fogytam stb.... ne foglalkozz ezzel, csináld a dolgaidat, étkezz az up date szerint ha tudsz mozogj és előbb utóbb, tuti elindul a fogyás!

én tudom magamról, hogy nem vagyok tökéletes, hogy kicsit meghíztam az utóbbi hónapokba.... 63kg voltam 9hónappal ezelőtt, és most 78 vok....

probálok fogyni de nem megy....párszol sikerült már de mindig visszajöttek....és néha kicsit kétségbe is esek ez miatt...

Nem arra gondoltam, amikor a szerelmi bánat miatt becsokizik valaki - persze, ilyen sok van - , hanem amikor valami miatt kövéren érzi magát biztonságban. Van sok példa rá jól beleástam magam a témába, mert érint:)))

Viszont tényleg nagyon jó a cikked, szóval ha már a háttér feltárva, akkor csak az ott írtakat szem előtt tartva sikereket lehet elérni.

na ez látod tényleg teljesen igaz.

Nekem elhiheted, iszonyat rossz mikor nemtudok felmenni lihegés nélkül a dombon, vagy ez fáj az fáj, és belegondoltam őszintén: nem akarok meghalni fiatalon, de ha nem teszek érte hogy újra egészséges legyek akkor bizony eláshatom magamat.. na ez marha jó ösztönző erő számomra, nem is kell több :)

Köszönöm, nagyon aranyos vagy! :-)

Persze mindenkinek más az anyagcseréje, másképpen reagálunk ételekre stb... de azt azért mindenki tudja, hogy mi az egészséges és mi nem az. És nem is kell egy életen át lemondani az "egészségtelen" kajákról, csak mértékkel kell fogyasztani őket.

ja-ja, a tábla csoki meg a lelki baj, nagyon ismerős.

Csak azért nem vagyok kövér, mert általában pozitívan látom a dolgokat...

Sziasztok,

Köszönöm a hozzászólásokat! :-)

Arianne igazad van, mint mindenben itt is vannak kivételek pl. a hormonzavar, pajzsmirigy meg egyéb betegségek erre valóban nem tértem ki így is jó hosszúra sikeredett az irományom.... Először a betegséget kell gyógyítani és ha sikerül akkor mehet a többi dolog.

Panna, ami a túlsúlyt illeti azt arra értettem, hogy én is el tudtam hízni és ki tudja ha akkor nem törekszem arra, hogy minnél előbb leadjam a plusz kilókat lehet, hogy még több rakódott volna rám és onnan sokkal nehezebb az út visszafelé.

Szoktam olvasni a Norbi féle sikertörténeteket és ott is látom, hogy mennyit küzdenek egyes emberek amíg eljutnak a kívánt súlyig, DE többen vannak azok akik 20 kilótól szabadultak meg, mint azok akik 40-50 kilótól! Időben kell elkezdeni, mert később sokkal nehezebb! És a lelki okok! Valóban az is számít azzal is úgyan úgy kell eljárni mint egy betegséggel szemben. De itt is van kivétel, mert a leki ok általában önmagában nem hízlal, sokkal inkább a tábla csokik amit lelki bánatra hivatkozva megeszik az ember......

De természetesen nem vagyunk egyformák!

Az én véleményem viszont az, hogy egy ember életében az akaraterő, a kitartás az egyik leg meghatározóbb tényező az élet szinte minden területén.