Felébredtem és felkeltem! (beszélgetős fórum)

Inkább eszek mindent (mások szerint) kis mennyiségben, mint lemondjak sok ételről, csakhogy zabálhassak. Soha nem voltam 80-90kg, de sokkoló azokat a képeket is nézni, amin 68-69kg voltam. Akkor is ugyanazt ettem, mint most csak 3-szor annyit. Fogyóztam párszor, elhagytam a kenyeret és édeséget. Majd szépen visszajöttek a kilók, mert nem bírtam ki, hogy ne egyem.

Csak az segített, hogy csökkentettem a bevitt étel mennyiségén, így eszek mindent (fehérlisztet és cukrot is), kivéve gyümölcsöt, mert azt nem szeretem. Nem éhezek, hozzászoktam ehhez a mennyiséghez, kalóriában pedig megvan a napi 2000kcal. Nem tartom egészségesnek, amit fogyasztok, de nem vagyok elhízott és jól érzem magam a bőrömben.

Szia!

Ehhez az utolsó részhez annyi a hozzáfűzni valóm, hogy aki kalóriát számol, közel sem biztos, hogy mindent eszik.

Ennyire nem kellene általánosítani.

Július óta figyelem, számolom (a ch bevitelt is). Így kiderült, hogy túl keveset ettem, ezért állt meg akkor a fogyás ill lassult az üteme.

Nem eszem pld. krumplit, fehér rizst, fehér lisztet, cukrot, mézet, zsíros húst, felvágottakat, konzerveket, gyorskajákat. Eszem viszont módjával délelőtt gyümölcsöt.

Csak ezzel fogytam azóta 14kgt.

Lehet, de az is lehet, hogy nem. Tegye a szívére a kezét minden kalóriaszámolós, hogy így csinálja! Nem hinném. 3 rántott hús helyett megeszik egyet, de attól még a panír panír marad azon az egyen is. Egy tábla csoki helyett megeszik felet, de a csoki is csoki marad. Lehet, hogy úgy indul neki, de nem hiszem, hogy nincsenek olyen napok, amikor is azzal a címszóval, hogy belefér, mert a vacsiból lecsippent majd pár kalóriát, betömi a csokit és társait. Persze mindez működhet, nem egy esetről hallottam már, akár itt is...

Számomra az egészséges, diétás táplálkozás azt jelenti, hogy húst eszek, sok zöldséget, valamennyi gyümölcsöt, kefirt, túrót, sajtot... ezekből pedig annyit, amennyit megkívánok, vagy majdnem annyit. És szerintem látványosabban, gyorsabban megy le, mint a döcögősebb módszerrel. Nálam voltak stagnálások, nem is kevés, amikor belépett a képbe a sok gyümölcs, a méz vagy zabpehely...de ez megint CSAK én vagyok, az ÉN tapasztalatom.

Próbáltam a koplalós verziót régebben, úgy öt éve, az bejött. De nagyon-nagyon nem egészséges. Később már a mértékletes, változatos, normális étkezést preferáltam, de ott meg zavart, hogy nagyon lassan megy a fogyás. Konkrétan egy hónap alatt 7 kiló, aztán a maradék 7 hónapban csak 4. Ez nekem nagyon kevés, még akkor is, ha mások ezt ideálisnak tartják. Egyébként nálam az is baj lehet, hogy a pajzsmirigyem nincs toppon, és nem is mozogtam.

Ha újrakezdhetném, és meglenne a kellő motiváció, és az a bizonyos kattanás, ami mindent felülír, akkor biztosan egy szigorúbb módszert választanék. Az állandó visszaesőknek is ezt tudom javasolni, hisz akkor gyorsabban, látványosabban tud fogyni, és úgy érzi, nem hiába van az egész. A mézezéssel, tk liszttel meg 1000 és egy évig nyomathatja, ha fel nem adja az ötödik napon, amire megvan az esély, ha már előtte feladta vagy százszor. Nem hiába kövér: zugevő, kényszerevő, passzióból evő, mint én. Ha nincs egy erős kontroll, gyorsan megszalad a mézescsupor, és mindennapivá válik a zabsüti, a tk kenyér, mert leheeet azt, és azon kapja majd magát, hogy megint zabál, csak éppen nem fehér kenyeret, hanem barnát.

Igazából ez nálam szintén tapasztalat. Szigorú kezdés után úgy érzem, belefér a répamuffin zabliszttel és társai... Nos, nem, sajnos nem. Megáll vagy lelassul a fogyás. Egészséges, ez tény, de nem szolgálja a testsúlycsökkenést olyan mértékben, mint kellene. Minden szervezet más, ez tény, úgyhogy az én példám nem mindenki példája, viszont nem kevés tapasztalattal a hátam mögött azt mondhatom, hogy akinek nagy súlyfeleslege van, és úgy érzi, elszánt, az picit drasztikusabban csapjon bele. Gyorsan és szépen látszani fog az eredmény, ami még tovább motiválja. Ezek után ráér majd beleférezni. A meg-megbukók nagy csapdája az idő. Nem látják úgy a változást, de a kis szenvedést is szenvedésként fogják fel, hisz bár esznek répamuffint, de az mégsem nutellás muffin, és a szenvedés mértékével nem nő egyenes arányosságban a leadott kilók száma.

Ha tiszta lappal kezdhetném, és úgy érezném, hogy megjött a kattanás, lelkileg helyén vagyok, és kellő motivációval rendelkezem, azaz: minden vágyam az, hogy sovány legyek, és ezért hajalndó vagyok bármit megtenni, akkor egy Dukan-Atkins-Update valamit csinálnék, míg valahogy ki nem nézek, és utána szinten tartás címszó alatt jöhet a méz, tk liszt és társai. Bár nálam az is lehet, hogy nem működne, mert iszonyúan könnyen hízok.

Igen sajnos ebben igazad van , akinek picit is gondja van az inzulinnal, lehet hogy lemegy egy pár kg de utána ott fog topogni mert az IR nem engedi fogyni.

Ilyenkor jön az hogy szigorú CH fehérje zsír és kalória számolás, mozgáson változtatás stb.... tényleg nem könnyű én is ezt élem át. És még nagyon hosszú út van előttem.

Szerintem már az elhatározás egy jó dolog! Menet közben úgyis fogod érezni, hogy mi az ami használ, min kell még változtatni. Én szurkolok! :)

A hozzászólásokhoz annyit: ha már a cikk írója vette a bátorságot, és leírta a céljait, és az odavezető utat, nem bántani kellene, és kiforgatni a szavait. Nem akarok senkit sem megbántani, de szerintem amikor azt írta, hogy pl. a cukrot lecseréli mézre, ő sem arra gondolt, hogy most 2 kanállal fogja lapátolni befelé.. Hogy belefér-e egy diétába/életmód váltásba a méz, gyümölcs, teljes kiőrlésű liszt, stb..? Nem vagyunk egyformák. Van akinek belefér, van akinek meg nem. Meg kell találni mindenkinek a saját útját. És a cikkírója is keresi. Azt már tudja, hogy az ételmegvonás és az olyan kevés kalóriabevitel nem vezet semmihez.Az is lehet, hogy se kedve, se energiája, se hite nincs komolyabban belemélyedni ezekbe a témákba. És az, hogy a kalóriaszámolás nem működik, csak a ch számolás.. Lehet. De puszta matek az egész. Ha kevesebbet eszel, mint amennyire a szervezetednek szüksége lenne, akkor fogysz. Szerintem. Én szurkolok!

az elhatározás szép és jó.

a többi részt meg talán jobb lenne átgondolni, és felhasználni a több évtizedes dietetikai tapasztalatokat, talán úgy könnyebb lenne, mint ismét magán kikísérletezni, amit már mindenki tud.

persze jó a saját tapasztalat, csak az a baj, hogy egy-két hónapnyi kudarc és kísérletezés után pont ugyanúgy fogja ezt is abbahagyni, mint az eddig leírt, kissé szerencsétlen módszereket.

Nekem 3 hónapig meg sem mozdult a sulyom, akkor még csak próbálgattam a diétát (nem a legszigorúbban csak olyat amit tudok tartnani).

Közben kivizsgálás Nálam is. 4. ik hónapban lement 5 kg és azóta még 16 kilótól sikerült megszabadulnom.

Tudom hogy egész életemben majd hasonlóan kell étkeznem, tehát igyekszem hogy ez legyen az alap és a mindennapjaim része.

Fogyni fog, de a fogyás nagyon hamar megáll, elveszik a motiváció, és borul minden. Szintén tapasztalat. Annak sincs értelme, hogy megy a jojó, és nekiáll mindig hónapokra, aztán feladja, majd kezdi elölről. Lassan úgy vagyok vele, hogy egy viszonylag szigorú diétával belecsapni a lovak közé, gyorsabb fogyás, aztán mehet a "beleférezés", a szinten tartás.

Mondok egy példát. Van egy barátnőm, pont ez a mindig is duci volt fajta, sok-sok fölös kilóval. Egyszer próbálkozott diétázni, teljes kiőrlésű kenyér, méz, ez-az-amaz. Eredmény: döcögés, valamilyen szintű szenvedés, mert csak nem ette, amit akart volna, 3 hónap alatt 5 kiló mínusz. Végkifejlet: vissza a régi életmódhoz.

Tavaly mi történt? Elhatározta magát, hogy ennyi, és nem tovább. Felkeresett egy dokit, kivizsgálás, szigorú diéta. Eredmény: 25 kiló mínusz pár hónap alatt. Szenvedés, de volt miért, volt eredmény, motiváció.

A cal számolás csak a nagyon elszántaknak ajánlatos szerintem, akik képesek hónapokig, évekig várni a sikert, s tudják, hogy nem adják fel 8 hónap után. Bár szerintem ők mindent esznek, amit én nem is tartok okos dolognak fogyási szakaszban, meg úgy általában sem.

egyáltalán nem írtál hülyeséget.

sok sikert.

a kalóriaszámlálást el lehet felejteni.

És ehhez annyit fűznék még hozzá, hogy tavaly januárban 7! kilót fogytam úgy, hogy nem számoltam kalóriát, annyit ettem, amennyit akartam, mindenféle "egészségtelen" ételt: kolbászt, szalonnát, disznóhúst, sonkát... és nem, nem fért bele a liszt, tészta, méz, mert amint "belefért", s jöttek a jobbnál jobb gyümölcsök, stagnálni kezdtem. Egészséges ételeket ettem, de nem szolgálták a fogyásomat. A kettő nem ugyanaz.

Ezt nem bántásképpen írom, csak vannak nők, akik azt mondják, mindig is kövérek voltak, a levegőtől is híztak, nem tudnak lefogyni. Valószínűleg a cikkíró is ez a kategória. Le lehet fogyni. Mindenki le tud fogyni. Más kérdés, hogy meddig tart, mennyire nehéz, mennyire egészséges a módszer. Azt tapasztalom, hogy az ilyen nőknek nagyon-nagyon oda kell figyelni az evésre, egész életükben. Tudom magamról.

Szerintem meg nagyon is értettem a lényeget, amit nehéz volt kihámozni ebből a cikkből, hisz csapong a koplalástól a kalóriaszámolásig, az egészségestől a diétásig. A fogalmakat nem kellene keverni. Mi a cél? Az egészséges táplálkozás vagy a fogyás? Hoztam példának a mézet, nagyon egészséges, de hízlal. Azt mondja, neki belefér. Ugyanmár!!! Itt panaszkodik, hogy egész életében kövér volt, és nem tud lefogyni, mert összevissza koplal, aztán meg téves eszméket követ, mint az, hogy neki belefér a liszt, méz, egyéb hízlaló ételek. Ezek után nem kell csodálkozni, ha megáll a fogyás. Már csak magamról tudom, ha picit több gyümölcsöt eszek, pl. szőlőt, banánt, dinnyét, akkor nem fogyok, mert rengeteg benne a szénhidrát.

Megíródik egy ilyen cikk. Nagy elhatározások, egy csomó kudarc, eredmény eddig semmi, közhelyek, és nekem ez belefér frázisok. Nem, nem fér bele, ahogy az említett ábra mutatja.

Igazából nekem teljesen mindegy, ki és mivel, hogyan fogyózik, él, diétázik, vagy vált életmódot, de ha nincs tisztában azzal, hogy a méz hízlal, a liszt hízlal, a gyümölcsök is voltaképpen, és mindenre azt mondja, hogy neki belefér, ergo nála működik, holott nagyon nem, akkor tényleg nem kell utólag csodálkozni, sírni-ríni, hogy nem megy, inkább tanulni kellene a hibákból, nem újra elkövetni.

Nekem is vannak hibák az életmódomban, de legalább tudom, hogy mit rontok el, ha elrontom azt, és ha úgy látom jónak, akkor változtatok, ha meg nem, akkor nem írok cikket, hanem inkább szégyellem a képemet.

Látom, hogy fejben már minden megvan, most már csak meg kell valósitani.

Szép, összefogott irás, sok sikert a tervedhez.

pont a kalóriaszámláláshoz kell türelem, s a lángost biztos hogy nem az lapátolja be aki előtte kiszámolta mennyi fér bele egy napba ....

A cikkiró is épp azt irta, hogy nem lesz napi tábla csoki, s a cukrot felcseréli esetleg a mézzrl. Lapátoládról és zabálásról csak te irsz....olvasd el szerintem mégeygszer, mert nem értetted a lényeget

Lehet, hogy igazad van. Tudom, a méz, liszt is szénhidrát és sok kalória, de nekem ez is belefér.

De hangsúlyozom: itt CSAK egészségességről írtam, nem fogyókúráról.

Most, hogy fogyózok 1500 kcal-t eszek, és azért annyira nem cseszek ki magammal, hogy 3 táblacsokit eszek egy nap. Amíg le nem fogyok addig a húst simán sütve, zöldségekkel eszem, sok gyümölcsöt (persze ebben is van ch), és kevés sütit, tésztát, meg ilyesmit....tudom, egyáltalán nem kellene, de nagyon édesszájú vagyok, és így az elején még megengedem magamnak, de majd erről is szeretnék leszokni,

1500 kalóriába egyébként 200 ch-t ír a kalóriabázis, tehát végülis nem sok, és arra figyelek, ha lehet, hogy ne érjem ezt el. Tehát végül is én is számolom a ch-t, de nagyobb hangsúlyt fektetek a kalóriákra.

Remélem érthető... amúgy eddig 152 g ch volt a legtöbb. :)

Ha ilyen kevés kalóriát fogyasztottál hosszú időn kereszül azzal a szervezetednek a lehető legtöbbet ártottad. Keresztkérdés: mesiddel mi újság?

Csak azért mert ha tényleg ennyire keveset eszel és a mesid sincs rendbe akkor elsőkörben irány egy jó endokrinológus.

Én évekig nem tudtam lefogyni, mindenhol csak azt mondták egyek kevesebbet, hát nagyon nem jött be a dolog. Aztán volt egy kattanás, kivizsgáltattam magam rendesen.

A hangsúly a megflelő összetételen van, a szervezet számára ugyanúgy fontos a szénhidrát, minta fehérje.

Említed a lisztet. Nos, attól, hogy bio, vagy természetes alapanyag, még nem fogja a fogyásodat szolgálni. A méz is az, de ha lapátolod befelé, akkor tuti nem fogsz lefogyni, lehet bármennyire is egészséges.

A fogyás nem attól függ, hogy miben hiszel: kalóriaszámolás, ch számolás stb. A fogyás tényeken alapul. Lehet, hogy kalóriaszámolással is le lehet fogyni, de szerintem lassabban és megerőltetőbben, mint ch számolással. Ha nem eszel kenyeret, lisztet, tésztát, cukrot és egyéb szemetet, akkor nem fog a tested állandóan könyörögni utánuk, hogy még, még, még kér. Lehet, hogy egy nagy tábla csokival beviszed a megengedett kalóriát, de az tömény szénhidrát...és mást utána már nem nagyon ehetsz, míg én a napi pl. 150 gramm ch-hoz annyit zabálhatok, amennyit csak akarok húsokból, zöldségekből, s mégis fogyni fogok, viszont nem fogom kívánni annyira a szemét kaját, ami végig az inzulinoddal szórakozik. Ez a különbség.

Ezért tartom hülyeségnek a 90 napost is. Most mondok egy csúnyát: a cal számolós szerintem azoknak való, akiknek nincs kedvük, türelmük, pénzük stb. külön gondot fordítani arra, hogy mi legyen az ebéd pl. Hanem sütnek a családnak lángost, akkor belapátolnak belőle annyit, amennyi belefér, oszt jónapot. Nem állnak neki maguknak külön húst, köretet stb. csinálni, pedig sokkal egészségesebb. Te pedig azt többször hangsúlyoztad, hogy az egészség nagyon fontos... akkor ezek szerint a cal számolás mellett csak be kéne vetni a ch számolást is, mert a lángos, fánk, fehér kenyér minden, csak nem az.

Nagyon jó és nagyon igaz kis írás! Csatlakozom!

Én 3 éve tettem le a cukrot,fehér lisztet és azóta teljesen ki cserélődtem. Csupán ennyitől. Igaz húst eszem néha, de csakis háztájit. A zöldséget piacon vagy zöldségesnél veszem. A kölest, hajdinát beiktattam az életembe, mart nagyon finom nem csak fantasztikusan egészséges. Futok mindennap én is. Leadtam 10 kilót, de 5 még van rajtam. Mindenkinek sok sikert!