Ez már sok, sokk......... (beszélgetés)

Köszi a meghívást... :-))

Ne aggódj, mindegyikünk szokott ilyen helyzetben lenni, még azok is, akik tökéletes anyáknak tartják magukat...

Az elmúlt években volt nekem is, hogy sokszor a "Dunának mentem volna", de nem tettem, túl lettem a válságon, és mindent rózsaszínben láttam utána.

Kitartás, lesz majd jobb, hidd el, még nevetni is fogsz rajta...

Kedves első hozzászóló!

Te nem vagy rossz anya a tények, amit leírtál ez gyerekekként változik, mert ők sem egyformák, azt mondják, ha csendben van akkor biztosan beteg. Kérlek őrizd meg a türelmedet és adjon neked a jó isten sok erőt egészséget hozzá és főképpen kitartást. Ha a lakás kacagástól és zajtól hangos akkor biztosan tudod, hogy egészségesek. Ezek az időszakok, mivel kicsik több odafigyelést igényelnek figyelj majd elmúlik ez a korszak lesz másféle probléma velük, de ne az italba fojtsd a bánatodat, mert az nem megoldás. Te is tudod, amit látnak ők is azt fogják követni, mert a rossz dolgokat könnyebben eltanulják, mint a jót.

Kíván neked sok szerencsét szívélyes üdv.Ágnes

Mondjon bárki bármit, szerintem SZUPER VAGY! Nincs miért szégyenkezned!

Vannak ilyen napok, fel a fejjel. :)

Egyet ne felejts, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond! Lesz még idő, amikor visszasírod, hogy "csak" a ruhákat pakolták szét. Persze ezzel nem elkeseríteni szeretnélek.

Ja tényleg két felest szégyenlenem kellene. Ettől leszek nyilván alkesz. Két feles kétévente egyszer amikor kibukok.

Lehet köpködni, de nekem ma ez kellett. Két felestől jobban éreztem magam.

(Ennyit egy év alatt sem iszom máskor)

Kielőtt szégyenkezel? önmagad elött-szégyenkezhetsz is a pia miatt. Ahol kisgyerekek vannak-ott nincs pia.

A reggelitöbbszörös együttébredés is elfog múlni..

Holnap reggel, meg én bizti korábban kelnék fel-a helyedben.

És most megint szégyenkezzek?

Basszus, holnap reggel én fogom kapni a kávét az ágyba. Na mondjuk ma este (két fél pálinka után)kiteszek magamért, ha nem avatkoznak közbe a gyerekek éjszaka. (szinte minden reggel arra ébredünk, hogy négyen-öten fekszünk az ágyban, holott soha nem engedünk egy gyereket sem az ágyunkban elaludni, csak ha betegek voltak, de éjszaka valahogy mindig odakúsznak)

Fel a fejjel:) mindenkinek lehetnek rosszabb napjai.

Kukázd az italt, ki a nyugibógyóval, menj feküdj le, és holnap reggel mindent összerámolsz, míg alszanak.

Egy jó kis reggelit ha tálalsz a férjednek, a mai kupit elfogja tudni felejteni. Meleg kakaó/kávé, kalács és te:)Hát nem jobb igy zárni egy rumlis napot?

Ezt nem érheted.

Ő nem azért dolgozik kint a mínuszos műhelyében, mert nem akar segíteni nekem. Ő azért dolgozik ott, hogy nekünk jobb legyen. Sokat hoz a konyhára. (közben Ő lemarad az első lépésekről, az első szavakról, lemarad mindenről) A szíve szakad meg, hogy apa helyett tatát mondott miden gyereke először, mert tényleg többet látták a nagyapjukat.

És ezért érzem magam szarul, hogy ő ha engem ma ilyen szarul lát itt van velünk, megcsinál mindent, holnap meg akár egész éjszaka dolgozik, nem alszik, reggel dolgozni megy.

Én meg panaszkodok???????

Szerintem megkérheted - ha már ilyen rendes - hogy ilyenkor figyeljen rájuk kicsit. Nem esik ki olyan sok idő az otthoni munkából.

Megértelek, de ne legyél elkeseredve és ne gyilkold magad semmivel sem. Inkább kérj egy szabadnapot és menj el kikapcsolódni.

Nálunk ezzel sincs gond, tényleg nincs, apa mindent megcsinál, mos, mosogat, fürdet, játszik a gyerekkel.

Csak éppen most sokat kell a munka után is itthon dolgoznia, a plusz pénzért.

És ez így rendben is van.

Az a szégyen, hogy Ő pl. napi 18 órát dolgozik egyetlen panasz nélkül, mert tényleg nem panaszkodik, én meg itthon vagyok egész nap, van dolgom, de nem bírok a gyerekekkel.

(Ezt a férjem soha nem mondaná nekem, ő csak segít szó nélkül, ha tud. ) Ezt én érzem, hogy nem tudok megbrkózni a feladattal.

szerintem igen. Igyunk együtt. Meghívlak egy jó kis házipálinkára, na csak egy félre (apukám főzte, én még nem is kóstoltam, de biztos hatna)

Ennyire tehetetlennek még soha nem éreztem magam, pedig már 12 éve anya vagyok.

Teljesen megértelek, van így az ember. Jó, ha kiadod magadból és nem befelé fordulsz ezekkel a gondolatokkal. Én is szoktam úgy érezni magam, ahogy te.

Azt mondják, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, ez valószínűleg így is van. Az én gyerekeim még nincsenek 2 évesek (ikrek), de ahogy elmúltak 1 évesek, onnantól kemény perceket szereznek nekem.

Aki azt mondja, hogy a gyereknevelés csupa mámor és móka, kacagás, hát téved, vagy kötélből vannak az idegei. Sajnos tényleg van olyan pillanat, amikor nem vigasztal, hogy "de legalább egészségesek!". Muszáj kiereszteni a gőzt. Ha jólesik igyál valamit, vagy ha teheted, mozogj kicsit, az nagyon jól levezeti a stresszt. A mai napom után én is mindjárt felülök a szobabicajra.:)

Mennyi idős a 2 kicsi? Rá tudtad venni őket az összepakolásra?

Ez egy múló,átmeneti állapot!Ezért nem szabad magad

lapátra tenned!Amikor felmegy a pumpa,hagyj ott csapot-papot és sétálj amíg le nem nyugszol.

Az alkohol egyenes út a süllyesztőbe,a gyógyszer csak alkalmi megoldás".Ez nem kudarc,milliók életében vannak ilyenek,és még sokkal rosszabbak.

Ne add fel!

Szerintem örülj, hogy nem nyafogtak a nyakadon és tudtál haladni a naggyal. A nehéz időszakok elmúlnak. Persze kimerülten nem jó elpakolni, amit már egyszer elpakoltál... Mikor én arra kényszerültem, hogy otthon hagyjam a két nagyot pár éve nyáron, akkor én is ordítottam volna legszívesebben, ahogy kinézett a ház. De azzal nyugtattam magam, hogy élnek, semmi bajuk és ez volt a lényeg...

Találj ki valamit szerintem is, hogy lefoglald őket...

Sok sikert!

Én úgy szoktam a naggyal tanulni, amikor a kicsi alszik.

Kettő és négy évesek, bekapcsoltam én a kedvenc filmjüket, de mire végeztem a naggyal a lecke kijavításában, (nem is tanultam vele igazán, mint kellene) már romokban hevert az egész ház.

Ott, akkor legszívesebben leittam volna magam a sárga földig,hogy ne kelljen sem gondolkodnom, sem kiabálnom velük.

És mégis inkább kiabáltam, egy két éves himlőssel, és egy négy éves infuenzás lázassal, akik csak lefoglalták magukat.

Ó,előbb-utóbb mindannyiunkat utólér ez :DDD, én állítólag kibontottam a pelusomat és a saját kakimat kentem végig a falon, anyukám legnagyobb örömére, azt se tudta, hol fogjon meg...

elég ott a homeopátiás bogyó is níugtatónak, ha nagyon ki vagy akadva

Gelsemium ch 30

és soha-soha ne csináljanak veled ennél nagyobb disznóságot!!! :)

:-)

pont ma indítottam én is hasonló fórumot (Nem tökéletes szülők fóruma) várunk, ha gondolod

tuti front van....

örülök neki, hogy ilyen szerencsés vagy...

Ez most így kicsit nehezebb, de ennek is vége lesz, amit csak lehet a gyerekek is elvégezhetnek...

Ha ez megnyugtat, van nálunk is ilyen. A nagyomtól a hajam égnek áll, ugyanúgy vagyok vele, mint te a kamaszoddal... :-O

Ráadásul felvételi előtt állunk, vagyis már csak várjuk az eredményt...

A kicsi lányom meg ma nekiállt (6éves) "vágdosni", míg én a naggyal bajlódtam. Először csak papírlapot, aztán egy zsepit, majd 1 konyharuhát cakkozott ki, végül levágott a hosszú, befont copfjából egy kb 10cm-s darabot... :-O

Egyébként születése óta növesztjük a haját, harcolunk 1-1 igazításkor, most meg saját magát nyirbálta... :-((

Igyunk együtt, vagy mi legyen???

Egyik se jó, mert agyilag zokni leszel...

felejtsd el, hülyeség.

a két kicsit le kell foglalni vmivel, mikor tanulsz a kiskamasszal. mesét nézzenek mondjuk.

nem tudom mekkorák, én is tanulok a nagyobbikkal és a kicsi már közel 3 éves le tudom foglalni addig, kap ő is tavalyi tankönyveket és írogat bele.

és nem vallottál kudarcot!

A gyereknevelés egyáltalán nem egyszerű dolog, jó lenne ha tanulni lehetne...

be lehetne vezetni a középiskolákban...

de erre nincs egy olyan könyv sem, ami minden gyerekre alkalmas lenne...

Még mielőtt valaki a férjemet hozná fel. Vele nincs semmi gond. Megcsinál mindent, nagyon sokat levesz a vállamról, de pont most abban az időszakban van, hogy a munkahelyén kívül is sok a munkája itthon. És itthon azért dolgozik, hogy nekünk jobb legyen.

Ha nem ennyire hajtós időszaka van, átvállal mindent, a fürdetést, fektetést, mesemondást mindent. Most ezt nem tudja, én meg egyedül nem bírom.

Nyugi, egyikre sincs szükséged...

Csak jól beállított szabályokra...