Érezted már azt, hogy jó lenne ha mindennek vége lenne, veled csak rossz történik és sosem lesz vége...? (beszélgetés)

Az nem kifejezés...

VAnnak emberek, Akiknek MINDEN(!!!!) az ölébe potyog anélkül, hogy a kisujját is mozdítaná, egy életen át,

...és vannak, Akiktől egy életen át elvesz mindent a sors, és ha belepusztulnak sem kapnak állást, stb..., hiába tanultak annyit, és hiáb küzdenek, hiába másszák meg a bürokratikus falakat kitartással, mégsem akar sikerülni semmi....

Már többször hallottam róla itt a fórumon is, nem olvastam még. Így pontosan azt sem tudom mit találok benne, de a pozitív gondolkodás tényleg segít.

:)

A pozitv gondolkodas segit.

Olvasd el a "Titok" c. könyvet, ami nem regen magyarul is megjelent.

Nagyon ajanlom!

EN is rengetegszer ereztem ezt.de foleg akkor kezdtem el ezt erezni, amikor apukam meghalt.Akkor valami nagyon megfordult bennem, nem tudom megmagyarazni..

CSak tudom, hogy rengeteget gondolkozom es gondolkoztam azon, hogy vajon az elet mindig ilyen nehez, es rossz volt, ennyi problemaval, csak nem vettem eszre, mert apuek ott alltak mogottem, mellettem mindig, vagy tul eretlen voltam, hogy felfogjam a dolgokat, vagy pedig egyszeruen tenyleg az utobbi idoben indult meg ennyi minden rossz...

Sokszor erzem en is ugy, hogy jo lenne ha mindennek vege lenne, de akkor mindig a szeretteim jutnak eszembe, hogy mennyire szenvedtunk, es szenvedunk, hogy aput elveszitettuk, es hogy mekkora fajdalom lenne nekik, ha engem is elveszitenenk, bar en hiszem azt, hogy < ott > mar jobb helyen leszunk, es nem kell szenvednunk..

Es ezzel is nyugtatom magam, amikor apukam eszembe jut, hogy o mar ott nem szenved..Itt meg mindenaldott nap az elet produkal valamilyen akadalyt, vagy gatat, es tenyleg az enmbernek sokszor elfogy az ereje, meg az utobbi idoben az van az eszemben, hogy tenyleg szar ez az elet...Addig amig a gyerekeink ott vannak, ok minden, aztan elmennek, a szulok egyedul maradnak, ne adj Isten valamelyikouk meghal...Es tok egyedul marad..PErsze a gyerekek meglatogatjak amikor tudjak, de az mar olyan mas...

Latom szegeny anyun, ugy orul amikor elmegyek hozzza, de elrohan az ido, aztan en eljovok haza, es neki megint csak a magany marad...Dehat ez az elet rendje...

De most ilyen rossz kedvem is van, lehet azert irtam ilyen negativan..Ne haragudjatok

Én valahogy sose vágyakoztam a másikra, amit nem választottam, amikor lehetőségem lett volna rá. Azt már megtanultam, hogy semmi sem történik hiába. Lehet, hogy abban a pillanatban pont ott kellett lennem. csak azt akartam volna mondani, hogy ha valakinek valami baja van, azzal kell foglalkozni, a megoldáson gondolkodni, vagy épp a tanulságától bölcsebbé válni, és nem azon, hogy a világ másik felében milyen nyomor van.

Csak sajnos addig még nem jutottam el, hogy úgy lássam a dolgokat, mintha az már az enyém lenne. Pedig ez egy nagyon jó dolog lehet.

:) mondjuk látnám azt a bizonyos 5 számot :)

Ez a baj, hogy csak elolvastad..

Azokkal foglalkozol, akik hasonlóan látják a dolgokat, mint te.

Így örökké a mélyben ragadsz..