Önismeret, mint mindennek kezdete... (beszélgetős fórum)

Miért van az, hogy túl értékelnek az emberek első látásra? Többet néznek ki belőlem? Aztán kiderül, hogy átlagos vagyok. Már nagyon unom. Szerintem soha senki nem üti meg a mércét amit velem szembe állítanak, de nekem tudni kell mindent. Ha meg nem megy akkor elfordúlnak az emberek tőlem. De az írreálisak az elvárások.

Egy példa . Beiratkoztam német nyelvtanfolyamra. tanár szerint már volt három óra, de behoztató. Kérdésére elmondtam, hogy már tanultam németet a suliba, az már tizen pár éve volt. Most pár hete elkezdtem a neten nézegetni a német nyelvtant.

Akkor már át se kell ismételni szerinte az anyagot, mert megy. Tiltakozásom ellenére belement,hogy a pár óta anyagát vegyük át,hogy ne legyek lemaradva. Elő óra, kikérdezett. táblázat formájában tudom is a nyelvtant. Második óra. Hát akkor beszélgessünk. Bemutatkozás, étterembe rendelés, szálódai szobafoglalás, persze mindent németül. ( a második órán. ) Be is vallotta, hogy ezek közül, még pár dolgot nem is vettek a csoporttal. ( De engem már kikérdez! :D)

De még mindig a haben, sein igékkel se értettem mikor melyiket használjuk. A le ragozásuk nem azt jeleni, hogy használni tudom őket! szerinte igen. Akkor kiabálva megjegyezte, hogy akkor kirak a csoportból!!!!!!!!!

Sok hasonló dolog történik velem. Csak annyit kértem volna, hogy nekem is járjon annyi mint a másiknak.

Nem tudhatjuk, hogymi rejtőzik a másik ember szívében.

Még azt sem tudhatjuk, mi rejtőzik a saját szívünkben...

Az egyszerű dolgok a legfontosabbak az életben...

Szia!

Sikerült megoldanod az életed? Csak azért, mert nekem is hasonló gondjaim voltak, "beszélgethetnénk" róla, hogy mások is véleményt mondhassanak, hiszen így tudunk egymástól tanulni.... :)

Sikerült hideg fejjel átgondolnom valamit.

Érzések nélkül. Nem figyelembe venni azokat. Nem mondtam fel, viszont ideges vagyok nagyon. Nem kicsit. Viszont az egyetlen dolog amit másképpen tehetek az életben az, hogy elnyomom azt a gondolkodásmódot, ami eddig futott. Másban nem látok lehetőséget. Szívem szerint úgy felmondtam volna a francba, hogy csak úgy nyekken, viszont gondolkoznom kell néha. És igazán nehezemre esik. Csakis azért, mert baromira más hatása alá tudok kerülni.

De csináljuk az ellenkezőjét. Meglátjuk.

Ez persze csak időhúzás. De meglátjuk.

Még nem tudom, hogy az önismeret arra lesz elegendő, hogy minden működjön..vagy arra, hogy időnként azt érezzük: megalázkodunk.

Bizonyos dolgokban képes vagyok dönteni, de akik fontosak nekem valamiért nem tudják ezt elfogadni, és ez nagyon bánt.

Választ és visszaigazolást várok az élettől arra, hogy mi az a határ bizonyos témákban amire azt mondom: nincs tovább.

Nap mint nap igazolódni látszik, úgy érzem megfeszülök és így sem haladok. Senki elé nem tesznek semmit ingyen, de ha az alkalmazkodás érzése helyett más uralkodik el rajtam: megalázkodás akkor azt mondom nem.

Nem akarom.

És ez teljesen nyilvánvaló mindenkinek.

Hát szerintem mindenki beleesik ebbe a hibába...:)

Nyugi én is tudnék mesélni a baromságaimról:)

Azt hiszem igazad van!:)))) Köszi.

A túlzásokról pedig én is tudnék mesélni elég sokat, akár magamat tekintem, akár valamelyik exemet nézem:))))

Hát valami olyasmi:)

Csak tudod, hogy mindenhez két ember kell. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy Te rontottad el, sőt!

Én azt gondolom, hogy ez a lányoknál is előfordul. Nekem volt már ilyen, hogy nagyon odavoltam valakiért majd amikor neki is fontos lettem akkor már nem érdekelt. Na jó azt hozá kell tegyem, hogy ő durva túlzásokba esett. Már csak kb térden nem csúszott.

Én azt gondolom, hogy mindenkinek jön egy olyan valaki az életében amikor ez teljesen egyértelmű, hogy fontosak vagytok egymás számára és ettől egyikőtök sem hülyül meg:)

De tudod hogy van ez:

"A jó tulajdonságokat szeretjük, a rosszakba pedig szerelmesek vagyunk."

:))))

dede

eded

dede

:)

:)))

LOL

Nem prédikálok :)...

Hát ha O osztja... hm, mondom majd átolvasom :).

Jaj, tudod, hogy mindenbe ellenálhatatlan ingerem van belebeszélni, eddig ezt a topikot ugyan néha láttam, de nem néztem meg.

Jaj nektek :D

Noh, ide nem írok, vagy mégis?

Sok dolgot vágtam a héten a fejemhez, de én mégsem érzem úgy, hogy ismerne az a valaki aki mondta, vagy nem dühében tette. Na de majd átolvasom ezt a topikot is és beleszólok :D