Mi a magyarázat arra, amikor egy ateista azt mondja hogy nem számít a földi öröm, csak a megtartózkodással van értelme mindennek? (beszélgetés)
"boldogtalannak mutatja magát"
Van, akinek olyan az arcberendéze. :D
Lehet hogy igazad van. Akkor előfordulhat hogy csak boldogtalannak mutatja magát hogy nehogy irigyeljék.
Az ateista nem hisz semmilyen istenben, vagy túlvilágban. Ennyi. Egyébként miből gondolod, hogy boldogtalan, aki nem pörög, nem csapja szét magát stb.? Szerintem fordítva van.
Homokszem csúszott a gépezetbe🤔😵💫⁉️
Az ateista éppenhogy nem von meg magától semmit. Miért tenné? Hiszen nem hisz a túlvilágban.
A hívők is tudják, hogy nem visznek magukkal semmit csak érzéseket.
Hát ha arról szól hogy csak itt a földön tudunk élni, de vonjunk meg magunktól addig is mindent, akkor nem, nem értem.
Lehet, hogy introvertált, legrosszabb esetben depressziós.
Hogyhogy mit remél aki hem hisz?
Az ateizmus nem arról szól, hogy élvezi valaki, hogy nincs isten.
Arról szól, hogy nem látja bizonyítottnak egy felsőbb entitás létét, nem is keresi a bizonyítékokat.
A jóság, a szeretet önmaguk jutalmai. Itt és most.
Az ember a jót reméli.
Mert nem találkoztam ilyen beállítottságú emberrel. De beleszólni nem akarnék a magánéletébe, mert ő se szólt soha az enyémbe, csak megérteni akarom a dolgokat más szemszögből.
Egyébként miért ne kaszinózhatna egy nő? Állítólag némelyik nagyon tud játszani.
Nem rosszindulatból, de miért érdekel ennyire az élete? Tetszik neked?
A volt főnöknőm. Pont ezért nem kérdeztem rá, mert csak hallgatóztam. Nem nekem mondta. Hogy jövök én ahhoz hogy ezt feszegessem?
Nem férfiról beszélünk? :D Pedig úgy tűnt. Vagyis a berúgásból, kaszinózásból gondoltam. Ki neked ez a nő?
Az hisz abba hogy jutalma lesz halála után? Aki nem hisz, az mit remél? Szobrot állítanak neki ha meghalt? Mit tud ő abból élvezni ha szerinte nincs Isten? Mit remél? Nem rosszindulatból tényleg
A férjének nem áll fel maximum, de nem is ez a lényeg. Mert azelőtt is ilyen volt, azok szerint akik 20 éve ismerték. Hanem a többi. Miért nem jár közösségbe? Miért nem utazgat? Nem érzi jól magát otthon, ő mondta, és az arcára volt írva hogy nem boldog. Pedig ott a férje, ott a lánya, de biztos én látom rosszul.
Igen, ezek is nagyon fontosak.
Hiába hajbókol valaki a templomban, ha közben gonoszak a szándékai.
Abszolút nem függ össze a kettő.
Aki szerint van túlvilág az üldögélhet a négy fal között?
Szerintem a boldogság nem életszakaszokhoz köthető, mint szokták mondani "boldog gyermekkor".
Akkor boldog az ember, ha hosszantartóan a belső békéjét, nyugalmát, egyensúlyát megtalálja. Szeret és a szerettei viszont szeretik.
A mindennapos felvetődő problémákat más platformokon kell kezelni. (pl. anyagiak) Nem szabad, hogy az emberi kapcsolatainkba, érzéseinkbe ez befolyásoljon bennünket.
Nem lep meg, hogy 62 évesen nem él szexuális életet (nem áll fel). Így könnyű kibírni. :D Nem mártír, hanem belefáradt az életbe, nyugalmat akar.
Hát ha szerinte nincs túlvilág, akkor minek üldögél a 4 fal között az unalomba?
Ezek miért ellentmondás számodra?
Egy önmagát ateistának valló embernek miért kéne a felsoroltakat művelni?
Hát az öröm az lehet pillanatnyi apróság ami jó, a boldogság szót én általában akkor használom ha egy életszakaszra gondolok, hogy itt ettől eddig többségében boldog vagy boldogtalan voltam, nyilván ott sem minden nap, csak átlagba többet. De ezt én hosszú hónapos vagy éves időszakra értem. Hogy ő hogy érti az más kérdés, de nyilván az örömök vezetnek el a boldogsághoz vagy a hirtelen csoda, nem pedig az önérzet. De az én vagyok. Akkor ő vélhetőlen nem ilyen.
Hasonlóan gondolom, csak az együttérzést és a jószándékot említeném, mint olyan érzés és szándék amivel az emberek felé fordulunk.
Nem pont így az biztos. Egyszer mondta magáról hogy ő ateista, és pár hónap múlva említette azt hogy ő sose hangoskodik, sose szokott berúgni, nem él szexuális életet akár hónapokig, nem jár kaszinóba, nem akar soha sztár lenni, vagy kitűnni bármibe, nem is kirándul, semmilyen távoli kalandot nem tervez. Hát én meg ugye tudtam hogy mit mondott hónapokkal előbb, és hiába telt el annyi idő, ugyanaz az ember ült velem szembe. Arra gondoltam hogy talán csak szimplán mártír, vagy a múltba elkövetett valamit amiért bűntudata van és így bűnteti magát, vagy csak büszkeségből felvág ezzel hogy ő ezt így kibírja és közbe nem is igaz. Mindenképp ilyenekre akarok gondolni és nem pedig arra hogy 62 évesen nem volt semmi elképzelése az életről.
"büszkeség és a fegyelem az út az örömhöz"
Örömhöz? Szerintem az öröm az egy elég gyakori dolog az életben. Már aki tudja értékelni és örülni az apró, mindennapi dolgokat. (napfelkelte, nyári zápor, vakító hóborította táj)
A büszkeség szerintem arra jó, hogy távoltartsa az illetőtől az embereket.
A fegyelem? Inkább a szorgalomra, a következetes megvalósításra gondolnék itt.
"örömhöz, nem pedig a boldogság"
Kettő közül mi a cél? Boldog akar lenni vagy örülni?
Van itt egy kis fogalomzavar - szerintem.
Sok apró öröm vezethet el addig, hogy az ember boldognak érzi magát.
Szerintem rosszul emlékszel. Nem hiszem, hogy így fogalmazott, mert így értelmetlen.
Mentálisan rendben van az illető?
Nincs rá magyarázat, mert nincs értelme .
További ajánlott fórumok: