Elfelejtett találkozás.... (beszélgetés)
Mennyi az a sokáig? Miért hagytad, hogy ezt csinálja veled?
Volt egy barátnőm, akinek szokása volt a fél - 1 óra késés. Ha éppen nem volt kedve nem is jött el, mikor megbeszéltük. Sokáig csinálhatta velem, de egyszer meguntam. Nem kellett volna annyiszor megbocsájtani neki.
Ilyen már velem is előfordult. Volt időpontom hivatalos helyre és elfelejtettem. Egy héttel később jutott eszembe.
Légy tekintettel mindenkire🙂🙂🙂🙂
Ezt egy nagyon jó elv. Én már az első perctől kezdve így csinálom. Vannak ilyen emberek, én sem értem mi hasznuk van belőle. Ne légy tekintettel senkire.
Az nem véletlen történt úgy.
Azt hiszed már nem tettem meg!
Ez csak a nőknél van így. A pasik röviden elmondják a lényeget és csá.
Ezt a jelenséget be kell tervezni az életünkbe, mert már ez így megy. Tisztelet a kivételnek. Már nem helyeznek hangsúlyt ilyesmire az emberek.
Tudom idő...meg minden, de most ez így megy.
Ez könnyen megoldható. Elköszönsz és leteszed a telefont. Van egy ismerősöm, aki felhív, mikor már harmadjára-negyedjére kezd bele ugyanabba a témába, abban a pillanatban leállítom. ˇBocs, már ezt most mondod harmadjára, nem szeretném, ha elismételnéd." Volt mikor megharagudott és egy darabig nem hívott. Tudni kell nemet mondani.
Mint pl. azok, akikkel nem lehet befejezni a telefonálást, már százszor elköszöntél de még mindig van valami mondanivalójuk. Ez nagyon fárasztó és unalmas tud lenni.
A megtakarított idő sokkal hosszabb, mint ahogy azok képzelik, akik csak fecsérelni tudják.
Ha szeretünk nem mérlegelünk, csak tesszük amit kell, úgy ahogy érezzük.
Velem már előfordult ilyen.
Egyetértek. Nem okoz számomra gondot, hogy felhívjam az embereket és megkérdezzem hogy vannak. Aki nem hívtak, őket felhívtam én.
egyik karácsonykor fölhívtam azt a nőt,akivel a kórházban voltam.nagyon meghatódott,sírt is.pedig hát,én az ateista,ő az örökké imádkozó.de azért összebarátkoztunk.azt kéne keresni,ami összeköt,nem azt ami elválaszt.
Várj reám, s én eljövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Várj reám, s megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!
Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.
Konsztantyin Szimonov
Karácsonykor olyanok is felhívtak, akikre nem számítottam, de volt olyan akiről azt hittem, hogy felhív, de nem tette meg.
Nekem már erre nincs időm. Már csak azokkal vagyok, akiket szeretek.
Tiszteletre méltó, hogy ki merted mondani. Nekem is van ilyen, de én mindig azt mondom, hogy kibirom azt az egy napot. Pedig szorongok a társaságában, nem érzem vele jól magam.
Jól tetted! Ha nem kedveled, nem kell jópofizni. Boldog karácsonyt!
Azt mondtam egy rokonomnak, hogy ne jöjjön hozzám karácsonyra. Megkönnyebbültem mikor ezt a mondatot kimondtam. Nagyon jól telik a karácsonyom, mert csak olyan emberek vannak körülöttem, akiket igazán szeretek.
Már hogyne lennének! Jelmondatom: Na ezt megúsztam!
Én hiszek az őrangyalokban. Valaminek lennie kell. Olyan jó hinni, hogy sosem vagyok egyedül.
Szerintem meg vannak véletlenek, de ezen nem szeretnék vitatkozni. Néha egy baleset elkerülése csupán egy véletlenen múlik. Persze, ilyenkor jön az, hogy az őrangyalod vigyázz rád.
Szeszélyes dolog az idő.
Úgy tűnik, mintha állandó, egyenletes tempóban haladna, pedig valójában kanyarog, ugrál a víz alatti kövek között, megpihen csendes mélyedésekben, megposhad a pocsolyákban és a hegyekből vad vízesésekbe veti le magát.
Néha pedig mintha nem engedelmeskedne a természet törvényének, és hátrafelé haladna a kezdetet keresve.
Nincsenek véletlenek. Utak vannak, amelyeket bejárunk, ki így, ki úgy. Az utak az univerzumon keresztül-kasul léteznek, tér és idő nélkül.
Pont ezt írtam egy másik fórumon.
További ajánlott fórumok: