Életed legnehezebb döntése (beszélgetés)

Azt hiszem, tudom miről beszélsz. Az én kiskutyám is mindig a kapuban vár. Egyem a szívét, imádom! :)

Mi történt a kutyáddal?

Bele nem őrültem, csak hetekig kezdett el folyni a könnyem, amikor a portámhoz közelítve tudtam: nem fog vidáman üdvözölni.

A cicával kapcsolatban már minden nap rettegek, amikor a hívásomra nem jön elő. Eddig mindig előkerült legkésőbb másnapra. Van egy másik cicám is, de ő máshogy egyéniség, mint Mamcic, aki egészen biztosan hiányozni fog neki is. Remélem, sok év múlva!

Sajnàlom. 😢 Nekem ő az első kutyàm, és az egyetlen is marad. Hogyan tudtad feldolgozni? Nem őrültél bele? 😢

A cica is fàjós. Az utolsó macskuszom óta nem volt cicàm. Hetekig sîrtam utàna. Meghalt.

Én ezen már túl vagyok, és tartom is magamat hozzá: soha, soha többet nem kell kutya.

De mi lesz, ha a 16 éves cicám az égi vadászmezőn fogja hajkurászni az egereket, madarakat...???

Talán már senki nem téved ide a hozzászólók közül,de azért elmondom:

nagyon szimpatikus volt ez a fórum.Olyan igazi beszélgetős,normális hangvételű,ahol a topik indító végig válaszolgatott,kérdezett és érdekelte a többiek hozzászólása.Hiszen ezért indította:))

Nem olvasok természetesen minden fórumot,de eddig kevés ilyennel találkoztam:)))

A kislányod tényleg nagyon édi :) Ma is megnéztem már a képeteket, tehetnél még fel :)

Egyéb: Nem irigyellek egy cseppet sem, nem lehetett egyszerű.. Értem én, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, de azt nem, hogy ő miért nem zárta le azt a kapcsolatát/házasságát, ahol nem érezte már jól magát..ez így annyira nem korrekt:(

Szia megint :)

Valóban érdekesek az autisták, de számomra csak annyira, mint a többi beteg..Saját tapasztalatom azt mutataja, ha elfogadod a betegségével együtt, akkor kezelni is tudod. Persze nem egyszerű velük, de rosszabb lenne nélkülük :)

Mit szeretnél tudni róla? Befejezte a 8 osztályt, szakmát tanult, és pincérként dolgozik. Vele, és velük kapcsolatban csak annyit, tényleg sajátos kis világuk van, amelyet nem lehetetlen megnyitni..sok-sok szeretet, és türelem.

Tanulási szempontból könnyebb volt nálunk az autista fiúcskával, mint a down-szindrómás kislányokkal. Természetüket tekintve pedig az egy fiú kiteszi a két lányt :)

Bocs, de tegnap nem tudtam írni.

Először is köszönöm a lányommal kapcsolatos hozzászólásod.

A nős férfinak én is nemet mondtam, mert én sem tartom helyesnek. Aztán egész este bőgtem és egy szemet nem aludtam.És ez volt egész hétvégén.

Hétfőn úgy mentem dolgozni, mint egy zombi. A férfi is így nézett ki. Ő sem aludt. Akkor változtattam meg a válaszom.

A döntésem az is nagyban befolyásolta, hogy a házasságukat ismertem. Nem volt jó. Előttem és utánam is voltak nők a férfi életében. Hogy mégis miért nem váltak el nem tudom. Az egész családdal (feleség, gyerekek) elég jó viszonyban voltam. Tudták ki vagyok. A mai napig beszélő viszonyban vagyunk. Lehet, hogy nyitott házasságban élnek?!

Én nem tudtam megbocsátani neki, amit a felesége igen. Ezért hat évig éltünk se veled se nélküled kapcsolatban. Amikor jó volt, akkor viszont nagyon jó. Nagyon megviselt.

Utólag megbántam a dolgot. Próbálok csak a szép részére emlékezni.

1. Mestervizsgázzak, vagy egyetemre menjek?

Azóta mindkettő megvan.

2. Építkezzek vagy ne?

Építkeztem, most fizetem a svájcifrank kölcsönt, viszont van egy szép házam.

3. Megvegyem-e az üzletrészt?

Nem vettem meg, most verem a fejem a falba.

Látom, már elköszöntél...

Még csak annyit szeretnék mondani/írni, hogy az autizmust azért emeltem ki, mert ezeket a különös zseniket nevelö szülök sokszor nagyon szenvednek attól, hogy gyermeküktöl nemigen érkezik pozitív érzelem irányukba; ezek a gyerekek gyakran kiborulnak pusztán egy érintéstöl is. Kemény lehet velük élni, de csodálom is öket épp a másságukért.

Mesélnél az általad említett autista családtagról?

Jó éjt!