Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi volt életed legnehezebb időszaka? fórum

Mi volt életed legnehezebb időszaka? (beszélgetős fórum)


1 2 3
66. grizus
2014. jan. 18. 01:56
Több is volt. Nagyon nehéz volt a pánikbeteg korszakom, de az is, amikor egy reménytelen szerelem miatt teljesen kifordultam önmagamból, végül kórházban kötöttem ki.
2014. jan. 16. 07:14
Mikor kiderült hogy a 8 éves fiamnak rosszindulatú daganata van.
2013. dec. 26. 12:40
felvételi a suliba
2013. dec. 26. 12:38
gyerekkorom
2013. ápr. 24. 14:28
a munkanélküli időszakom.
2013. ápr. 24. 08:51
amikor tudtam el kell hagynom szeretett hazamat parom miatt.
2013. ápr. 23. 16:38

Most van.És még nem tudom,hogy túlélem-e.

Hm...vajon az a rohadt idő lesz a gyorsabb,vagy én?

De soha nem bocsátok meg annak,aki ilyen helyzetbe bezárt.Az első alkalommal megetetem vele.Csak jutnék már ki innen.Végre már.

59. bárányka (válaszként erre: 57. - Felhőjáró)
2013. ápr. 16. 08:37
Igen," amit megtudsz változtatni, változtasd meg, amit nem, azt tűrd el" de néha olyan nehéz!!:(
2013. ápr. 16. 08:23
amikor elvégeztem a sulit, aztán még egy sulit, utána még egyet, munka meg még mindig nem volt sehol
57. felhőjáró (válaszként erre: 2. - 35ff99b5cc)
2013. ápr. 16. 08:19
Azt tanították nekem, hogy amit nem tudok megoldani vagy nem tudok rajta változtatni azt egyszerűen fogadjam el.Hát nem könnyű, de kívánok neked sok erőt és kitartás.
56. csengu
2013. márc. 24. 18:20

Most élem az egyiket.... :(

De már volt 11-13 éve is :(

2013. márc. 24. 18:17
Melyik nem?
54. bárányka (válaszként erre: 53. - Riann)
2013. márc. 24. 18:12

Akkor ez Neked nehéz!

Leirod, mi a gond? Ha akarod priviben.....

53. Riann
2013. márc. 24. 13:45
Most ami már 2 éve tart:-((
52. lizi13
2013. márc. 13. 10:49
Mikor megtudtam hogy a férjem megcsalt,már két éve de még mindig nagyon fáj,együtt vagyunk és mindent megtesz hogy jóvátegye,de nekem nagyon nehéz azért is mert a családból is csak két ember tud róla és most jó lesik ki írni magamból.Nem panaszkodni akarok csak ki adni a gondolataimat kicsit.Van két gyerekünk.Sokszor gyötörnek még kétségek de igyekszem nem kimutatni a gondokat,soha nem gondoltam hogy valaha megcsalt nő leszek.
51. Csiby
2013. márc. 9. 19:59
Mikor pánikbeteg lettem.
2013. márc. 9. 19:29
Még tart...
2013. márc. 9. 19:26

Kivánom, hogy igy legyen!

Akarsz róla beszélni?

2013. márc. 9. 19:24
Most élem a legnehezebbet.Remélem már nem tart soká!
2013. márc. 9. 19:11
Ez nagyon szomoru!:(:(
46. sylvo (válaszként erre: 28. - Ittmost)
2013. márc. 9. 18:51
Semmi gond, nyugodtan kérdezhetsz. Az érzéseimen már megtanultam uralkodni, csak a tényt nem tudom feldolgozni. A búcsúlevelet soha nem láttam. A temetésen lett felolvasva, és akkoriban semmit sem észleltem az egészből, csak azt, hogy eltemetünk egy olyan személyt, aki életem legfontosabb pillére volt. A levelet azóta sem láttam.
45. ittmost (válaszként erre: 44. - A2571c53fb)
2013. márc. 9. 07:22

Nincs mit:)

Nem a megoldás megtalálása volt a gond.

Szerintem a legtöbben,akinek hasonló problémája van:érzik,tudják,hogy meg kéne mondani mindenkinek,hogy mi az ábra,és nem egyedül vinni..csak nem merik(merjük),mert félünk,hogy az ember,vagy a kapcsolat nem bírja ki.

Nekem is nagyon pocsékul kellett már lennem ahhoz,hogy"bevállaljam",hogy akár az összes fontos emberem megsértődik,és egyszerre mondják azt,hogy na akkor helló.

44. a2571c53fb (válaszként erre: 43. - Ittmost)
2013. márc. 7. 13:50

Igen! Sokszor a legegyszűbb megoldást találjuk meg legnehezebben.


Köszönöm és további szép napot neked!

43. ittmost (válaszként erre: 42. - A2571c53fb)
2013. márc. 6. 18:48

Maradt még,de már nem visel meg,mert tudom,hogy a maradék feszültséget álmodom ki.És minden álom után az egyre egészségesebb lelkiállapot felé tartok.

Írtam:úgy raktam le a batyut,hogy mindenkinek megmondtam,hogy mivel bántott meg,és okozott fájdalmat nekem.

Korában csináltam azt,hogy kerestem egy számomra elfogadható mentséget mindenki hülyeségére,és azt hittem,ezzel el van fogadva bennem,és lehet továbbmenni.de valójában a lelkem legmélye tiltakozott,és ugyan nem gondoltam rá,de rémálmokban rendszeresen előjöttek.Ebből tudtam,h nem szabadultam meg tőlük :nincs az letéve,csak elsuvasztottam a hátsó fiókba.

42. a2571c53fb (válaszként erre: 40. - Ittmost)
2013. márc. 6. 15:54

Akkor gratula!:-)) Mostanra már a rémálmok is elmúltak, túljutottál rajta?


"Batyut" hogy lehet lerakni?? Mostantól nem viszed és kész, nem foglkozol vele többet és nem is gondolsz arra?

41. ittmost (válaszként erre: 33. - Nyunya38)
2013. márc. 6. 15:47
Próbáld meg a pszichológust vagy kineziológust!
40. ittmost (válaszként erre: 35. - A2571c53fb)
2013. márc. 6. 15:45

Pár éven belül,elhúzódóan.Pszichológushoz járok,és kiöntöttem magamból mindent,ami fájt.

Az okozta ezt az érzést,hogy túl sok mindent akartam jónak látni,ami nem volt az,mentségeket kerestem mindenkinek a szar viselkedésére,és nagy kínlódva találtam is,aztán elfogadtattam magammal. Túl sok volt ebből,és egy nagy disszonancia alakult ki bennem.A pszichológussal visszakerestük,h valójában mit éreztem,gondoltam a dolgokról,emberekről,és mindenkinek el is mondtam,akivel problémám volt.Leraktam a batyut:)

39. Veronika27 (válaszként erre: 37. - Blueeye)
2013. márc. 6. 15:17

Juj, ezt átérzem totál!

Mi is ugyanebben voltunk, mikor kiköltöztem, anyóséknál egy szobában laktunk, havonta 30 ezerért vásároltunk be kaját, de az nekik kevés volt :/ Apósom kikötötte, hogy este 8-ig le kell fürdenünk, mert őt zavarja a bojler kattogása a tv nézésben! Anyósom fél év után kijelentette, hogy ő ugyan nem főz többé! Aztán felváltva főztünk, de mindenki magának..Nekünk is kocsihitelünk volt, de 8 hónap után inkább eljöttünk albérletbe. Itt meg egyedül vagyok egész nap, de legalább nyugi van és nincsenek megkötések.

Szerintem ha neked nem jó, mindenféleképp beszélj a pároddal, hogy mielőbb menjetek el onnan. Ha meg nem akar, akkor gondolkozz el, hogy tényleg téged akar-e, vagy inkább a családját...

38. Veronika27 (válaszként erre: 31. - Fidus)
2013. márc. 6. 15:13
Köszönöm!
2013. márc. 6. 14:22

Az egyik legnehezebb időszak 5 éves koromban volt amikor a szüleim állandóan veszekedtek. Aztán elváltak... Túléltem.. úgy érzem kihevertem 30 éves koromra...


Most is egy nehéz időszakon megyek keresztül. Ugyanis 6 éve lakunk párom szüleinél, amit én már nagyon nehezen viselek. A párom jól el van. Miért is ne lenne, hisz ha nem én akkor az anyja megcsinál bármit neki. :/ Én költöznék, de ő nem akar, mert van egy kocsihitelünk, ami még egy évig tart. Ő csak akkor akar költözni, ha lejár a kocsihitel... de időközbe vett egy motort félig megtakarított pénzből, félig hitelből... Szóval szerintem futotta volna az albérletre, csak nem akart elszakadni anyuci kényelmes szoknyája mellől...


Hát mindenkinek más a problémája...

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook