Mennyire szoktál az életedben jó döntéseket hozni? (beszélgetés)

"miért van meg bennem a hibázás, mint opció lehetősége?"

Talán azért, mert ember vagy?

Attól függ, mit nevezünk jó döntésnek, és mit rossznak.

Aki arra használja a rossz döntéseit, hogy abból tanuljon, fejlődjön, tudatosabbá váljon, akkor ebből a szempontból lényegében a rossz döntéseket mondhatja jónak, mert az viszi előre a saját emberi fejlődését.

Ez esetben a jó döntések, amelyek minden téren már rögtön tökéletesek, nem haszontalanok ugyan, de szinte lényegtelennek tűnnek.

Viszont azok sem feleslegesek, mert azokból már a korábban megszerzett tapasztalatot vehetjük elő, ha valami új dologgal, feladattal találkozunk.

Éppen ezért én tudom, hogy nem vagyok tökéletes, ezért nem ostorozom magam, ha valamit elrontok, körbe nézem, megnézem, hol, mit rontottam el. Majd legközelebb jobban odafigyelek. Amit pedig már tudok, azt mint ugródeszkát lehet használni a következő tanulási folyamathoz.

Köszönöm a válaszokat, neked is Matrica :) Arra akartam utalni, hogy oké hogy hibázunk, de lehetnek végzetes hibák is az életben.

De megfigyelhető, hogy van olyan ember, aki hibát hibára halmoz. Van, aki meg szinte sosem hibázik. Ez genetika kérdése? Vagy esetleg intelligenciáé?

Időpazarlás is azon agyalni, hogy mit rontottunk el, mert úgysem lehet visszamenni megváltoztatni. De én is ezt szoktam, hogy elhatározom hogy ez van, így döntöttem, akkor jónak láttam és kész :)))

1-2 szélsőséges eset nyilván van, amikor az ember tényleg úgy elcseszi az életét hogy nem lehet helyrehozni. Mondjuk ha meggyilkol valakit és életfogytigot kap, vagy mittudomén. De még a böriben is van aki a lehetőségekhez mérten teljes életet él, vagy hajléktalanoknak is sikerülhet talpra állni, az ember iszonyú kitartó és alkalmazkodóképes tud lenni.

Ezért nem szoktam rossz döntéseket hozni. Mindig jó, mert elhatározom, hogy később nem fogom megbánni és az úgy is van. :)

Döntök, kész, jó lesz. Rágódásról leszoktam. Nem idegelem magam.

Oké, akkor legyél tökéletes, ha az úgy neked jobb.

Megint rádszántam az életemből fél órát, de mintha nem jönne át semmi abból, amit írtam, sem abból, amit mások írtak.

Na, EZ ROSSZ DÖNTÉS VOLT egyértelműen.

Hozhatnám példának a sakkot. Egy adott játékfelállásban mondjuk X játékos több helyes lépést tehet meg, ugyanakkor ha matematikailag elemeznék a lépések esetleges várható kimenetelét, akkor kiderülne, hogy bár lehet több jó lépés is van, de igazából 1 van, ami a legjobb, legideálisabb.

Egyébként a játék vége felé, amikor már nagyobb a tét és kevesebb a bábu, általában szűkül a választható lépési kombinációk köre.

Túlbonyolítod a dolgokat.

Vegyünk egy példát: egy kapcsolatban vagy 20 éve, ami szar (bántalmaznak stb), de ha szakítasz, nem tudod, hogy hova menj lakni, hogyan tovább. Akkor mi a jó döntés? Elsőre mind a 2 opció rossz döntés. A maradás 100%-ban rossz, mert az esélyt sem adod meg magadnak a jobb életre. Az otthagyás rizikós döntés, de ott legalább 50-50% az esély. Az életben sokszor kockázatot kell vállalni, aztán hogy milyen lesz a végkimenetel, az majd csak a végén derül ki.

Miért kellene mindig jó döntést hozni? Ilyen nincs.

Sokszor az ember a meghozott döntését tartja a jó döntésnek egy adott pillanatban, helyzetben és majd csak idővel derül ki, hogy valóban az volt-e.

Számomra talán nem is az a fő kérdés, hogy miért hibázom. Hanem hogy miért van meg bennem a hibázás, mint opció lehetősége?

Totál indokolatlan, ha én veszek egy számítógépet, azt akarom, hogy 100%-osan működjön és ne legyenek rajta vírusok. Ha vírusokat akarok látni, akkor elmegyek a kórházba....

'...helyzetben-legyen munkahelyi szituáció, vagy társas helyzetekben-jó döntést hozzon és kihozza egy helyzetből a maximumot, a 100%-ot?'

Ezalatt mit értesz pontosan?

A rossz döntések hozzátartoznak az élethez. Ez nem akkora tragédia.

Minél idősebb az ember, egyre tapasztaltabb és megfontoltabb, nem sértettségből dönt.

Inkább jó, vagy inkább rossz döntéseket hozol? Mi kell ahhoz, hogy valaki mindig minden helyzetben-legyen munkahelyi szituáció, vagy társas helyzetekben-jó döntést hozzon és kihozza egy helyzetből a maximumot, a 100%-ot?

A jó döntések meghozatalának képessége az genetika, vagy nevelés kérdése? Lehet a vérébe van valakinek ez? Tökéletes ember sosem hibázik.

Én magamat tuti egy tökéletes robotnak programoznám be és minden hibakódot, hibázási lehetőséget kiiktatnék magamból,illetve minden negatív tulajdonságot kitépnék magamból, mint a gyomnövényt a kertből.

Vagy beprogramoznám, hogy minden rossz döntésem meghozatalakor megráz az áram, vagy bekapcsol az önmegsemmisítés funkció és 1 percen belül felrobbanok és bumm. Volt robot-nincs robot.