El tudnátok képzelni egy enyhén mozgáskorlátozottal egy kapcsolatot? (beszélgetés)

azert erdekes ez, mert ugy latszik, ha valaki oszinte egy mozgasserulttel, az eleve bantasnak veszi. mikozben aki irja a velemenyet, egyenrangu felkent kezeli

azert hulyeseg ilyen kerdest feltenni, mint ami a forumtema, mert lehetne az is a kerdes: el tudnatok kepzelni egy fiatalabb/idosebb/gyerekes/alacsonyabb/sokallatos stb. szemellyel egy kapcsolatot? ugyanugy lennenek, akik azt irnak, nem, vagy azt, hogy persze, miert ne, vagy pont olyan parom van

Igen, bárki olvashatja. De azt még mindig nem értem, miért olvas el valaki egy fórumot, amiben olvashat olyat, ami őt sérti, bántja - már a címből is kiderült, hogy itt vélmemények fognak elhangzani, pozítívak, negatívak, egyaránt.

Azt meg főleg nem, miért kell leidiótázni azt, aki nemleges választ adott.

Szerintem mindenki tisztában van vele, hogy épp ő pár ember szemében nem a megfelelő társ. Ki a mozgássérültsége miatt, ki másért.

Mindenkinek van olyan tulajdonsága, amiért valakinek nem jön be.

Senki nem állította, hogy nem lehet.

A kérdés az volt, hogy aki válaszol, az választana-e mozgássérült társat.

Ebben mi a sértő?

Ez tök igaz! Olvashat itt mindenki, jómagam hallássérült vagyok.

Tudja meg mindenki, hogy a mozgássérült embernek is lehet/van társas kapcsolata valakivel/valakikkel! Miért ne éljenek teljes életet! Sőt! Ha ezzel szeretnének kilépni a szülői házból (ha van hova), csak rajta, ismerkedjenek, barátkozzanak, legyen hosszú szerelmi kapcsolatuk!!!! És állapottól függően akar egészséges gyerek is születhet!

Miért ne?!

Siman! Családunkban van ilyen! boldogságban élnek kis babával,teljes értékű emberként él

Mert ugye az is! Es megteremtett ugyanúgy mindent a családjának Mintha nem lenne

Mozgáskorlátozott!

A helyzet az, pilula 9, hogy a teljesen egészséges embereknek is nagyon nehéz a pártalálás. Én most a Cronoson és a Párom.hu-n vagyok fenn, sajna, nagyon nehéz, mert a férfiak nagy része még bemutatkozó adatlapot sem tölt ki. Van, aki fényképet sem tesz fel, de rám ír. Ha megírom neki, hogy legalább emailben küldjön egy képet, mert látatlanba nem ismerkedem, akkor nem küld. Van, aki azt hiszi, hogy ha én Budapesten élek, akkor majd Nyíregyházára fogok társkapcsolat címén járni, az ország sok részéből írnak, csak nem tudom minek, hiszen nincs időm távkapcsolatokra.

Szóval baromi nehéz a társkeresés és minden életkorban. A nőknek is nehéz (a férfiak is panaszkodnak), de a férfiaknak is.

A MEOSZ honlapján kifejezetten van társkereső oldal! Vannak enyhén mozgássérültek és vannak kerekesszékesek is.

Nem is értem, ha sántítasz, azt miért kell szégyelleni és miért gondolod azt, ha mondjuk online társkeresőre regisztrált és az arcod, alakod, tulajdonságaid, paramétereid megtetszenek egy férfinak, hogy nem fogadna el a sántítás miatt. Nem szabad így hozzáállni.

Én egyszer rákérdeztem a vakok szervezetére, hogy ha a MEOSZ weboldalán van társkereső, akkor ők miért nem csinálnak ilyet és azt válaszolták, hogy a mai világban ők nem vállalják ezt fel, mert a látó emberek is becsapják egymást, nehogy azt higgyem, hogy a vakok nem teszik meg.

Na hát, meg is döbbentem.

Amit itt nyelv nyújtogatva leírsz, és amit 9. hsz.-ben leírsz idézem

"Ők meg felteszik a kérdést, hogy tudna-e együttélni ilyen idiótákkal??????”

köszönőviszonyban sincs egymással. Sajnálom, hogy nem ment át a lényeg.

Pont Te vagy az, aki nem fogadsz el őszinte véleményt, mondjuk ledegradálod azokat a beteg, vagy fogyatékkel élőket akiknek nem sikerül az önálló vállalkozás, mert bezzeg neked igen. Phúúú

Pont olyan ember vagyok aki nem szól meg senkit, mert dagadt, sovány, fehér,fekete, másvallású, más a szexuális irányultsága, bármilyen fogyatékkal él stb. Nem érdekel, ki milyen nevet ad a gyerekének, nem csámcsogok rajta. Itt sem azt írtam le a véleményemben, hogy kizárt dolog számomra, hogy fogyatékos párom legyen. Hogy nem ilyenről álmodik az ember, gondolom ettől még nem fogyatékos agyilag. Ez egy vélemény és nem csámcsogás, kibeszélés. Aztán az élet meg hozhat olyan helyzetet, hogy változhat a vélemény.

Mindenki arra ugrik, ami éppen foglalkoztatja, bántja. Tényleg sajnálom, hogy ezt magadra vetted.

szoval szerinted az lenne az elfogadhato, ha mindenki udvariasan hazudozna, mert nehogy belegazoljon valaki lelkebe

szerintem egeszseges emberek kozul senki nem keresne direktbe mozgasserult tarsat. peldaul ha neten ismerkedik, sok kudarc erheti. az elet azonban olyan, hogy megismersz valakit, mindegy, hogy milyen, vagy alakul szimpatia, vonzalom, szerelem, vagy nem

Felén lakott egy kerekesszékes srác, aki nagyon helyes volt.. Akkor elgondolkoztam ezen a kérdésen, viszont ő nem akart semmit, úgyhogy nem volt módom kipróbálni...

A barátnőm meg egyszer össze is jött egy baleseti sérült sráccal, pedig ő se gondolta volna, hogy ilyen lehet. Ráadásul ő egészségügyis, és ott ismerte meg. A szerelemig el lehet jutni.. Ott viszont valóban a srác önbizalomhiánya volt a gond. Viszont ő friss baleseti sérült volt, tehát ott még nem telt el elég idő a feldolgozáshoz..

Ehhez képest a férjem enyhén autista, hát nem egyszerű.. Sok kicsi idióta nehézség.. Ehhez képest egy kerekesszék nem lenne akkor akadály.

Egy kerekesszékkel lehet együtt futni, kondizni járni, stb.. Annál sokkal nagyobb akadály, ha valaki nem akar menni.

Szerintem ez pont olyan kérdés, amit az élet dönt el, és ha valaki nagyon bejön, akkor az ember elfelejti a "fogyatékosságot". Eladdig meg mindegy, mit gondolunk, vagy vélünk..

Én bevallom, hogy új kapcsolatban nem. Bár függ nagyban a mértékétől.

A mostani párom nem hagynám el, ha történne valami.

De én is viszonylag aktív életet élek, egyszer próbálkoztam egy fél szemére nem látó sráccal, és hiába tudta a lelkem, h gonosz vagyok, és haragudtam is magamra, de nem működött a kapcsolat. Én akkor még elég aktívan bulizni és szórakozni vágytam a barátokkal, de ő nem érezte jól/biztonságban magát a sötétebb helyeken. Szintén túráztunk is rengeteget a baráti társasággal, ahova szintén nem szeretett volna eljönni.

És igazából így nem azért mentünk szét, mert nem látott, hanem azért, mert őt zavarta, hogy én aktív életet élek, amihez nem tud csatlakozni, engem meg szintén zavart, hogy nem szerettem volna mindig otthon ülni :(

Én is mozgáskorlátozott vagyok,mégsem találom sértőnek a kérdést.

A fórumindítónak a válaszom,igen lehet együtt élni velünk.Megfelelő érettség,nevelés és felfogás kérdése.Ha nem fogadnak el olyannak amilyen vagy,az nem a te bajod.

Ha igazán szeret a párod,akkor nem érdekli mások véleménye.

Úristen, nagyon nem vagy kibékülve M?agaddal.

Akkor nem lehetne kiírni a babákról fórumot, mert sérti a gyermekre vágyakozókat, nem lehetne fogyástörténeteket, mert mit szólnak a ducik, sérti őket, hogy bezzeg ők nem.

Nem írhatja ke valaki, hogy vett egy lakást, mert a másik meg nem tud egy normális kaját tenni az asztalra.

Na, a Te gondolkodásod az igazán kirekesztő. ILyennel semmiképpen nem ismerkednék az tuti,