Egyedül hagyni egy gyereket az autóban?! (beszélgetés)

Ami még nekem érdekes megfigyelésem, hogy egy gyerek egyedül jobban megbízható, mint több gyerek egyszerre. Mert ha bandában vannak, akkor több bolond ötletük támad és ráviszik egymást minden hülyeségre. Másnak is van ilyen észrevétele vagy ez csak az én három lurkómra jellemző vajon?

Aztán meg persze mindegyik azt mondja, hogy a másik kettő találta ki és kizárólag ők csinálták a rosszaságot... Bár az elsőszülöttem háromévesen váltig bizonygatta egyszer, hogy nem ő, hanem a játék macija volt a tettes...

Nos, mondok nektek valamit. Fura az emberi emlékezet. Közel harminc évvel ezelött szültem. A férjem reggel hatkor elment dolgozni, délután négykor jött haza. Ő SOSEM vásárolt. Mellettünk volt a piac 3 házzal odébb.

A mai napig azon gondolkodom, hogy hogy volt, mikor reggel kimentem kenyérért-tejért. Mert a kicsi jó alvó volt, emlékszem reggel 9-10-ig aludt. Valahogy nem emlékszem, hogy naponta felkaptam volna, öltöztettem volna, hogy megyünk kenyérért.

ugyanígy a kisteherautó akkor is megcsúszhatott volna, amikor pont előtte haladtok át az úton, akár még zebrán is...

de hangsúlyozom, nem helyes otthagyni egy kicsi gyereket, sosem tenném... de pláne NEM út szélén. nagyobbat is csak kjelölt parkoló helyen!!!

Mielőtt elmesélem, ami eszembe jutott a téma kapcsán,leszögezem, h az én szüleimmel felelitlenebb szülőket nehézkes lenne felmutatni, arrol mar nem is beszelve, hogy agresszívak is voltak, de most nem ez a lényeg.

Én sokszor voltam otthonhagyve egyedül, legalább 4 éves koromtól, elotte meg a 9-10 éves nővéremmel, valamint az autóban is rendszeresen kint hagytak. Egy ízben a 15. kerületi temető előtt parkolt le anyám, es Isten annak jelekeppen, h a jövőben meg tervei vannak velem, ugy rendezte, h valami furcsa es szokatlan módon kiszallhattam én is az autóból anyuval es a nővéremmel. Mire visszamentünk az autóhoz, a mi kis fehér Zastavank mar a jobb oldalán feküdt,az arokba tolva, bal oldalán egy kisteherautoval :)A kisteherautit vezeto bacsi ugyanis megcsuszott az uton es telibe kapta.

Elbúcsúztunk tőle, mert totalkaros lett.(Mmint a kocsink) H velem mi lett vna, ha akkor benne ülök, abba anyám ott es akkor egy pillanatra elhulve gondolt bele, de hosszú távon nem változtatta meg a gyermekgondozas felelissegerol kialakult (vagy inkabb ki nem alakult) kepet. Na, mindegy, élek... :)

értem én... csak arra akartam rávilágítani, hogy ha egy gyerek elég érett ahhoz, hogy 5 percre otthon hagyja az ember, akkor azt a gyereket ennyi időre egy autóban is egyedül lehet hagyni... nem babáról beszélünk... babát soha, semmi esetre sem... sem otthon, sem autóban.

de ugye a topik címében gyerek van, nem pedig baba vagy csecsemő.

Sziasztok! 5 és fél éves a kisfiam, falun élünk, rokonok nincsenek a közelben. A férjem munkabeosztásából adódóan nagyon sokat vagyunk ketten. Egész pici korától arra tanítom, ha valamiért egyedül kell hagynom pár percre, akkor hogy lehet biztonságban. Hozzáteszem, amikor mi gyerekek voltunk a bátyámmal, a mi szüleink is egész nap dolgoztak, és egész kiskorunktól kezdve voltunk otthon egyedül: nem nyithattunk senkinek ajtót, nem nyúlhattunk, késhez, ollóhoz, gáztűzhelyhez (gyufa nem is volt elől) stb. és soha nem volt semmi baj.

Egyébként a cikkel 100 %-ban egyetértek, szeretném leszögezni.

De mindentől függetlenül is igaz, hogy ma a gyerekekek élhetetlennek, tehetetlennek, széltől is óvva nevelik őket, (hozzáteszem, semmiben ellent nem mondva nekik, nehogy a kis lelkük sérüljön)... és az eredményt azt hiszem láthatjuk magunk körül. Amikor 4 éves volt a fiam, már volt hogy egyedül hagytam otthon 5 percre úgy, hogy mesét kapcsoltam neki, adtam neki inni mielőtt indultam, pisilt stb., konyha, fürdőszoba be volt zárva, betakartam az ágyon, és megbeszéltük hogy pár perc múlva jövök (boltba szaladtam át), és addig az ágyon marad. Eleinte nem mentem ilyenkor el, meggyőződtem róla hogy érti, mennyire fontos hogy a szabályt betartsa. Hozzáteszem ez az egész tovább tartott, mintha átvittem volna a boltba, én ezt azért tettem, hogy a maga szintén, a maga korának megfelőlen kezdje tanulni az önállóságot, hogy amit megígér, megteszi stb. Ma ugyanígy otthon hagyom pár percekre, konyha még mindig bezárva, a lakásban már szabadon mozoghat és pontosan érti, tudja, milyen veszélynek van kitéve, ha a szabályokat áthágja, tudja, hogy a szabályok őt védik. Oviba menet hagytam már úgy a kocsiban, hogy leparkoltam a bolt előtt és beszaladtam gyümölcsért (heti egyszer gyümölcsnap van az oviban).... de ezen most elgondolkoztam amit mondtatok, hogy én is rosszul lehettem volna stb.... szóval ezzel tényleg vigyázni kell.

DE: akkor is nagyon fontos, hogy a gyerek ahogy egyre idősebb, évről évre megtanuljon magára vigyázni, és ne azért ne csináljon felelőtlenséget, bajt, mert ott állok és fogom a kezét! Bocs az off-ért, mert nem ez volt az eredeti téma, csak a kommenteket olvasva tartottam ezt fontosnak elmondani.

És végül mi lett veletek a sok gyógyszer után?

Nálunk a gyufázásnak a Trabantban (amit később amúgy elloptak egy parkolóból) az lett a következménye, hogy olyan fejmosást kaptunk a szüleinktől, hogy mi történhetett volna, hogy azóta nem tudok/merek gyufát gyújtani. Ahogy a kezembe veszem a gyufásdobozt meg a gyufát, elkezd reszketni mindkét kezem és nem tudom végighúzni az oldalán a gyufát... Érdekes, nem? Pedig vagy 20 évvel ezelőtt volt.

Jah más téma: nemrég láttunk egy autót menet közben a párhuzamos sávban. Apuka és anyuka elöl cigiztek, az egészen pici baba pedig hátul szívta a füstöt. Hát ez sem sokkal jobb az autóban egyedül hagyásnál... vagy amikor a mindenórás terhes nő szívja a szülészet előtt a cigit.. nah elkanyarodtam a témától.

Szóval ne hagyjuk egyedül a gyereket az autóban. Az ördög nem alszik. És jobb félni, mint megijedni! Történni mindig történhet valami, akkor is, ha mellette vagyunk. De ha egyedül hagynám őket és akkor történne valami, sosem tudnám magamnak megbocsátani. Mint pl amikor Portugáliában ellopták a szállodai szobából azt az angol kislányt, aki azóta sem lett meg. Vagy amikor közeli ismerőseinknél a szomszéd bácsi, aki évek óta vigyázott a három gyerekre, megerőszakolta a tízéves nagylányt.

Olyan hamar elszalad az a néhány év, amíg kicsik a gyerekek, és ezalatt igenis az a dolgunk, hogy mellettük legyünk és vigyázzunk rájuk.

Ez bizony így van. Nem is értem,hogy apuék miért nem gyanakodtak a nagy egyetértést hallván.Már az is gyanus lehetett volna,hogy a nővérem eljátszik velem.

Ha az enyémek vannak csöndben én szintén utánuk nézek. Zsivajnál mindig tudom, hogy mit játszanak, mi következik.

Volt már olyan autó, ami hirtelen kigyulladt, valami műszaki gond miatt, minden előzmény nélkül. Alig tudott kimenekülni a család. És ha akkor történik, mikor a gyerek benne van? Szerintem jobb a legrosszabb eshetőségre gondolni, és ahhoz igazítani az otthagyás-dolgot.

Nem autó, de volt olyan, amikor az anyuka átszaladt a szomszédba a szüleihez negyedórára, a három kisgyerek édesdeden aludt. Viszont be volt kapcsolva a hősugárzó, rövidzárlatos lett és kigyulladt a ház. Hiába pár percre szaladt át és csak a szomszédba, mindhárom gyerek meghalt füstmérgezésben.

És oké, hogy az ember nem hagy hősugárzót bekapcsolva, ha elmegy, de ezer olyan dolog történhet, amire nem is gondol. Autóval kapcsolatban is.

A férjem még engem sem hagy szivesen hagy egyedül az autóban.

Nem az egyedülhagyással van a baj, hanem az autó témájával.

Az autó egyrészt egy műszaki kütyü, benzinnel, gyújtással, meg kerekekkel. Nem tudom emlékeztek-e arra az esetre, amikor a két gyerek belefulladt a vízbe, mert a kompnál belegurult az autó... Szóval bizony a legképtelenebb dolgok is megesnek. Még akkor is, ha a gyerek nem is csinált rosszat.

Az, hogy még csinálhat is esetleg rosszat, az egy dolog, tehát abból is adódhat baj, hogy bizony rossz. Neked egyébként, ha jól tudom messze még a 6 évestől a gyereked. Ne a mi generációnkból indulj ki, a mai 6-7 éveseknek nagy a szájuk, de még iszonyat babák.. Ez kortünet, nem sok köze van a neveléshez.

A harmadik faktor meg a bűnözés, akár az autó, de szélsőséges esetben a gyerekrablás. Sokszor a férjem még engem se hagy szivesen ott az autóban. (Bár nem valószínű, hogy engem féltene jobban az autónál, én csak növelem az esélyét a lopásnak, mert miattam nyitva kell hagyni a kocsit)

Ugyanis nemhogy a gyereket nem zárnám be, de én magam se birom, ha be vagyok egy kis helyre zárva.

Végül komoly faktor a bezártságból adódó bajok, mint a túlmelegedés, a levegő elfogyása. Az ugyanis nem egyik pillanatról a másikra történik, tehát nem lehet rá reagálni, mert éppen az benne a veszélyes, hogy amire észrevennéd, már be is alszol...

Persze, hogy történhet bármikor baj, de az autó egy erős egyvelege a rossz lehetőségeknek, ezért más, mint a szoba.

Bár hozzáteszem, én fürdeni se megyek el, ha kell, akkor három napig sem.. Bár ez már inkább arra az időszakra igaz, amikor több gyerek van, és legfőképpen egymástól féltem őket.. És párszor már bebizonyosodott, hogy nem irreálisan..