Hány évesen engedtétek a gyereketeket egyedül hazajárni a suliból? (beszélgetés)

Én már 1.nap után az osztalytarsaimmal mentem suliban 3-4-en mindig voltunk 8év 90%-ában minimum.

A mostani gyerekek3t meg 8éven át hozzák-viszik a suliból.

Amit szánalmasnak tartok.

Ez nem olyan egyszerű!

Attól függ hol laktok, milyen forgalmas az út milyen hosszú, hány kereszteződésen kell átmenni, esetleg lámpa nélkül...

Majd az élet úgyis megoldja ezt.:).

Ne adj isten hirtelen belekerül egy razosabb helyzetbe és nem lesz senki ott, aki segítsen. Majd akkor felnő.

Tipikus helikopter nagyszülők, tökéletes helikopter szülőket neveltek.

5 évesen jártam haza egyedül az oviból, mentem boltba, postára. Igaz egy a 90' évek elején 1000 létszámú falun. Más idők voltak, mint most, kevesebb volt a forgalom is, és nem jampizott sok fiatal mint most.

3 gyermekem van, 2 sni-s. A 2 nagyot, hiába 8 és 5 évesek, nem lehet egyedül elengedni még.

Borzalmasan figyelmetlenek, még a ház elé az utcára sem lehet felügyelet nélkül kiengedni biciklizni vagy rollerezni.

Pedig igyekszünk önállóra nevelni őket.

A méreg az élet megrontója és csúnyává is teszi az embert.

Engedd el. Csak neked lesz rossz ha forrongsz rajta.

Helyes. Engedni kell őket,mert ha nem tapasztalnak,akkor a későbbiekben nehezebben fog menni.

Én azt vallom,hogy a saját félelmeimet nem fogom átragasztani a gyerekemre☝️ igen,vannak veszélyek a világban, de nem lehet folyton félelemben élni.

Ugyan nekem saját gyerek vonatkozásában nincs tapasztalatom, de engem is foglalkoztat ez a téma, amiatt, amit látok magam körül.

Engem nem kísérgettek az iskolába/ból soha. Igaz, 9 éves koromig nagyon közel laktunk az iskolához. Azután jóval messzebbre költöztünk, de akkor is egyedül jöttem-mentem.

Manapság pedig azt látom, hogy általános felsős korú gyerekeket simán kísérgetnek a szüleik itt, a kisvárosban is. Nálunk is van a családban erre példa.

Első osztályos koromtól kezdve faluról jártam, busszal. Ikertestvérem van, vele együtt keltünk, mentünk és jött az idősebb testvérünk is.

Reggel kikísértek minket a buszmegállóba, a busz az iskolánál állt meg. Délután a tanárok kisértek ki minket, otthon pedig vártak a szüleink a megállóban.

Ilyen körülmények között én is el mernék engedni akár egy alsós gyereket is. Fővárosban egyedül, BKV-val már kevésbé.

Annyira más már minden, mint a 90-es években. Szerintem én is 3-os voltam, amikor már egyedül mentem haza, előtte az oviban felszedtem a tesómat, és hazamentünk.

Még mi nem tartunk itt, de jelenleg ezt nem tudom elképzelni a gyerekeimről. 1000x több autó van, sokkal figyelmetlenebbek/lesz.romabbak az emberek...

Legutóbb busszal jöttem haza egy péntek este, hát őszintén, én sem voltam odáig az állapotoktól, sem a buszpályaudvaron, se a buszon...

Szerintem ez nagyban függ, hogy hol lakik az ember. Nem mindegy, hogy egy kis faluban jársz vagy nagyobb városban. Nem mindegy, hogy 2 utcára van a suli vagy a város másik felén.

Van egy egészséges féltés, meg a túlzás. Az ismerősöd túlzásba esik, de az se normális, aki kb lecarja merre jár a gyerek és nem gondol arra, hogy lehetnek olyan emberek, akik nem feltétlen jót akarnak. Ha a gyerek már egyedül jár, meg kell vele beszélni, hogy mire figyeljen, mit tegyen, tudod a sablonok, hogy nem szállunk be senki kocsijába, nem kísérjünk sehová ideget, akkor sem ha édességet vagy kisállatot ígér! ha idegen akar tőlünk valamit integessen valakinek és mondja, hogy anyu vagy apu mindjárt megyek vagy valami hasonló. Azért a ami világban fel kell készíteni a gyereket, de búra alatt sem szabad lennie.

Ebben azért van némi irigység, mintha ez az egész nem a gyerek elengedéséről szólna, és arról, hogy mit mond...

Engem sosem érdekelt, hogy valaki ki mit mond, de persze van mellettem egy férfi, gondolom nálad nincs, ha mindent egyedül csinálsz.

Szerintem csak örülj, hogy mindent meg tudsz csinálni, ne másokkal foglalkozz...