Egy mosoly

Egyik nap, egy férfi megállított az utcán. Segítséget kért tőlem a tájékozódásban. Minden szokásosan zajlott, elmagyaráztam neki, hogy juthat el oda, ahová menni szeretne. Elköszöntem.

Már éppen tovább indultam volna, amikor hirtelen utánam szólt, hogy újból megállítson.

- Kérhetnék még valamit?- hangzott el a kérdés.

Visszafordultam hozzá, bólintottam, majd megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne.

- Egy mosolyt. - mondta.

Ekkor rámosolyogtam, és nem csak azért, mert megkért. Nem, ez egy szívből jövő mosoly volt.

Elment.

Ez elgondolkodtatott. A mai rohanó világban, alig figyelünk egymásra. Előítéleteket támasztunk mindenkivel szemben. Mert mi is jut rögtön az ember eszébe, ha valamit kérnek tőle? Biztos szívességet szeretne, pénzt, egy szál cigit, vagy hogy vigyem el valahová, esetleg rám akar nyomulni.

Persze, erre is van példa bőven, ami miatt pont ezek a gondolatok fordulnak meg a fejünkben először.

Gyanakvó szemekkel vizslatunk minden idegent, mintha egyformák lennének. Pedig nem azok.

Kevesebb előítélettel kéne fordulnunk a másikhoz, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy azt kéri tőlünk, amire számítunk.

Egy mosoly nem kerül semmibe, de annál többet jelent, mindkét fél számára. És ezzel a kis kéréssel, én is kaptam tőle valamit. Mert ez az ismeretlen férfi, engem biztosan megtanított egy nagyon fontos dologra. Arra, hogy mielőtt ítélkeznék, várjam meg a választ.