Egy anyának mindig kell, hogy türelme legyen a gyerekkel foglalkozni? (beszélgetés)

Ó én nagyon türelmes vagyok. És mikor elgurul a gyógyszerem, akkor utána más azt mondja, hogy neki már réges-régen elege lett.

Volt egy kolléganőm, akit én tanítottam be. Egy igazán buta, értetlen, alkalmatlan. És ő maga azt mondta, hogy köszöni a türelmem, mert mások nem így oktatták mint én, hanem robbantak.

Szóval köszi!

Igazi jó anyának tudlak elképzelni, kötélidegekkel, ha még nem ment az agyadra a szomszéd anyuka és gyerek, nem szóltál rá, hogy köszönöd, nem szeretnéd csak őket hallgatni naponta a kertben.

Komolyan gratulálok a türelmedhez!!

Mindenki a maga módján jó anya, ideális esetben, nem szélsőséges esetekre gondolok.

A szomszédod kissé harsány, hangos, pörgős, ő így jó. Te más vagy, te úgy leszel jó anyja a saját gyerekednek.

Nincs szorosan, szigorú szabályokhoz kötve, hogy ki a jó anya, a saját gyerekednek pont te vagy az. ☝️🩵

Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek is mások. Egy kisgyerek pedig nem retardált, leköti őt a normális hangnem is. Ők a szeretetet, a játékot, a foglalkozást, olykor a fegyelmezést és elsősorban téged igényelnek.

Számomra is mindig idegen volt az állandó gügyögés. Nem is tudok mások gyerekével mit kezdeni. Ennek ellenére szeretnék sajátot, rengeteget jelentenem nekem, és hát majdcsak lesz hamarosan. :)

Ha ez a vágyad, akkor kívánom, hogy alakuljon úgy az életed, hogy anya lehess. A többin meg ne rágódj. Ezzel kapcsolatban nem létezik verseny. Maximum olyan, amit mi nők állítunk fel egymásnak.

Vannak emberek, akik ilyen módon próbálják mások figyelmét magukra terelni. Mással nem tudják.

A gyermek idővel másd mintákat is lát.

Hát szerintem ennek semmi köze a "jó anyasághoz".

26 éves a fiam, kimondottan nem szeretem a gyerekeket, persze kivéve az enyémet, nem voltam ilyen a gyerekkel, és ettől még jó anyának tartanak, és tartom magamat is...

Ahogy mi, szülők, a gyerekek is különbözőek!

Vannak halkak és hangosak. És vannak akik el tudják foglalni magukat és vannak akik nem!

De foglalkozni velük, tanítani őket, mindannyijukat kell!

Rendszeresen - de nem 24 órában!

Dráma királynő...

A fele sem igaz a műsorának.

Én is csendes vagyok, a gyerekem is az volt világ életében. Játék közben se ordibált. Igaz, ő nagyon okos volt már kicsinek is, most 47 évesen is azzal foglalkozik amit 2 és fél éves korában elkezdett. Csak valamivel komolyabban. Hobbija, és meg is él belőle.

Ha nem vagy hangoskodó és a gyereked apja is normális hangon kommunikál, biztos hogy a gyereked se se lesz ordibálós, üvöltözős.

Azt mondja magáról, hogy ő temperamentumos, meg magas a vérmérséklete. És sosem fogja magát vissza.

Egy példa: nem régen lett elaltatva a kutyájuk. Azt mesélte, ő örjöngött, ráborult a kutyára, nem fogta magát vissza a doki előtt. Amikor az enyém lett elaltatva, csendben sírtam.

Nekem is az jutott eszembe, hogy produkáltatja a gyereket.

Emlékszem egy esetre, sétahajóztunk, az utasok között volt több német család, és egy magyar. A német gyerekek nyugodtan nézelődtek, megbeszélték a szüleikkel a látottakat. Eközben a magyar kisfiút a nagymamája körbe-körbe kergette a fedélzeten, a gyerek visongva nevetett - nem is kárhoztatom ezért, de a felmenőit igen -, ami igazán remek volt azon a visszhangos helyen...

Nekem azóta az ilyen feltűnően hangos vidámság gyanús... :)

Nem biztos, hogy ő csinálja jól. Szerintem egy gyereket nem kéne napi 24 órában szórakoztatni. Egyedül is kéne boldogulnia kicsit.

Lehet, hogy te pont jól fogod csinálni. Ne add fel! Sikerülni fog.