Csak Veled! (beszélgetés)

Ha több éve vagytok együtt és 40 felé jártok, akkor a gyerek/nem gyerek lehet válóok. :(

Ha azt mondja a férjed, hogy nem akar, te meg elfogadod, akkor benned megmarad a tüske, örök életre, és persze öreg korodra meg ottmarad az üres lakás... na meg azért majd egyszercsak egy kutya vagy macska :) - és amikor más unokázik, te gyűlölni fogod a férjed és magadat... Avagy nem, de azért egy kicsit biztosan keserű lesz...

A te biológiai órád hamarosan lejár, a férjedé még 20 évig NEM! Ezt is érdemes latba venni, hogy 5-10 év múlva, ha esetleg mégis akar családot, akkor az nem veled lesz neki! Neked meg ugye nem lesz...

Szóval, ha ennyi év után, még mindig nagyon szeretitek egymást és jól megvagytok, akkor valahogy ezeket kellene vele megbeszélni: -hogy te szeretnél egy gyermeket, szeretnél unokákat, őt is szeretnéd nem csak férj szerepben látni, hanem a gyereknevelésben is társként, apaként, és hogy ha biológiai-egészségi akadálya nincs, akkor NEKED viszont IDŐbeli akadálya pár év múlva már lesz, tehát MOSTanában, avagy soha. De ha szeret, akkor ezen el kell gondolkoznia. Egy gyerek felnevelése, ellátása amúgy is főleg női feladat a mai magyarországon és a mostani családminta szerint. Talán ő pont azért ódzkodik apává válni, mert náluk lelépett/meghalt az apa és neki mint nagyobb testvérnek kellett túl hamar átvennie az anyja mellett az apaszerepet vagy annak egy kis részét. Azonban erről TE NEM TEHETSZ, emiatt nem téged kellene büntetni és nem téged kellene arra kényszerteni, hogy az ő családjában lévő múltbéli problémák miatt legyél te családtalan, gyerektelen...

Ha ő semmiképp nem akar, akkor még mindig ott van az a lehetőség is, hogy te viszont igen, és ebben a kérdésben - hogy te gyermeket szeretnél, te döntesz. Lehet, hogy akkor nem tőle. Lehet, hogy akkor egyedülálló anyaként... Ezt neked kell átgondolnod és eldöntened.

A kutyák, macskák 15 évig élnek max. Egy gyermek "örökéletű" és a teremtés csodája. A szülők által létreölelt csoda. És persze ez a természet rendje is.

Örökli a fele- feleteket :), aranyos, okos, tanulandó :), izgága, felfedező, mindig új meglepetéssel teli... :)

:)

Szóval pozitív dolgokkal, lehet hogy csak el lehet róla gondolkodtatni.

Igen, van jogod kérni, hogy legyen apa. Viszont neki joga van megtagadni és neked nincs jogod akarata ellenére is azzá tenni.

Szomorú helyet, remélem, sikerült konszenzusra jutni.

A helyzeted (40 felé jársz) azt gondolom megadja a választ: csak vele.

Ha most, egy általad kívánt gyerek miatt kiugrasz a házasságodból, akkor h.... vagy.

Volt elég időd megbarátkozni azzal, hogy nem akar gyereket. Miért nem gondolkoztál előbb, amikor még talán lett volna esélyed ugyanilyen jó házasságba szülni?

Mindenkinek mindenhez van joga. "Csak" megegyezés kérdése.

Este elég nyúvasztott vagyok a melótól, és a háztartást sem végzi el helyettem senki, azért nem lógok a neten.

Most itt vagyok. Megköszönöm a hozzászólásokat. Mindet.

sindelne elég közel volt az igazsághoz, épp csak már a negyven felé járok. Regin_a viszont nagyon jól átlátta, mi a gondom.

Szerelem-szeretet van, sok éve már. Ennyi év után a megszokás is természetes. Nekem igen. A férjemnek is.

Túlontúl fiatalon, kamaszkorban kellett gondoskodnia a kistestvéréről. Mindenről lemaradt, ami másnak természetes volt. Pótolni is akar, de a mivel kamaszként lett "apa", nem a családalapítás gondolatát-érzetét váltotta ki belőle, hanem a gyerek iránti ellenállást.

Komolyan ugranom kéne ebből a házasságból, csak mert Ő nem akar gyermeket? Az ő múltjával? Félelmeivel?

A kérdés akkor is ugyanaz. Van jpogom kérni, hogy váljon apává? Van joga kérni, ne legyek anya? Mindezt úgy, hogy csak ebben nem eyezünk, csak ez az, amiben nem értünk egyet.

Valaki azt írta itt, hogy csak a fájdalmam akartam kiírni magamból. Igaza volt.

A hétvégénk viszont olyan volt mint, régen. És beszélgettünk. Megígértük egymásnak, hogy újra és újra átgondoljuk, és megbeszéljük. Bárhogy is döntsünk, a házasságunk nem fog emiatt felbomlani. És ma már sokkal nyugodtabb vagyok, mondhatnám optimista, a végeredmény kimenetelétől függetlenül.

Nem tettem fel még kérdést. Ha mégis megesne, bizonyára próbálnék naponta benézni, fent van már a kérdésem? Írtak rá valamit is??

Mit tudok abból " magamévá tenni ". Mivel értek egyet, vagy igaz " ezt se " írtam le mi hogyan is van.

Így olyan mintha a " háta mögött " kibeszélnénk.

Fogadd el-nem vagy csúnya, rossz, elviselhetet

len-csak.....

De kerek itt mindenkinek a házassága és de határozott mindenki!

A szokásos "rugd ki és kezdj új életet"

Hiányos a leirás tényleg, de én egész mást érzek belőle mint megunást

Megunás az ha vágyik a megszokott mozdulatokra, arra hogy minden mozdulatbol előre tudja hogy fog reagálni a másik?

Természetesen egy új kapcsolatban az a szép hogy nem tudni hogy fog reagálni a másik

Adott barátnő mellett voltak "futottak még" kapcsolataim

Pár óra után, vagy reggel, alig vártam hogy húzzon már el/vagy éppen én mentem volna már/, akármilyen jó, akármilyen izgató is volt a csaj.

A nem megunt, de megszokott kapcsolatomban pont az a szép hogy tudom mit fog mozdulni szólni a másik.

Nagyon jól le lehet mérni milyen egy kapcsolat azon, hogy mi történik szex után.

A szokásos mozdulatok, átölelések, "gügyögések", cirógatások stb.

Ha ez nincs, az csak egy kóbor numera, bármilyen kellemes is.

Ezekre vágyik visszagondolva a poszt-toló véleményem szerint

Zavaros egy részen a leirás

Akkor is ott érezzük a másikat, ha éppen a távolban van

Ha valakit szeretünk, igy is van. Ez se a megunást a kiüresedést jelenti

A "nézem a hátát, nem szólok hozzá, duzzogok, magamban sirdogálok",

"Nem hívsz, én sem hívlak, dacos vagyok,"

A legrosszabb viselkedés

Valami okos mondta "ne aludj el haraggal"

Nem más ez a cikk, mint össze-durcáskodtak a gyerek kérdésen és a srác hosszabb időre melózni megy de ott a kibeszéletlen feszültség köztük

Emberi játszmák cimmel volt valami könyv , de akár Popper Péter vagy Tari Ananmária is szépen elmondja ezeket a játszmákat és hogy alakulnak át az évek alatt

Tessék meghallgatni egy kiüresedett válófélben levő házasságrol ezt a nótát

[link]

aki meg hangzás után nem érti

forditsa le magának innen

[link]

Pontosan ere gondoltam én is.

Nekem is az jön le,hogy ezt a párt főleg a megszokás tartja össze.Akkor szokott az lenni,hogy igazából nem nagyon beszélgetnek,,csak állnak egymás mellett,és úgy érzik,a másik érti őket.

Ezzel együtt talán a párkapcsolatok legnehezebb próbatétele,ha az egyik akar gyereket,a másik meg nem.És már jócskán benne vanank a kapcsolatban.

F:Csak Veled!

V:Mekkora marhaság ilyet elhatározni!Pff...Nem tudom megérteni.

Stucking egy ilyenbe se oké,de hogy valaki önként szögelje be magát...Hát biztos.

Egyetértek.

Rengetegen vannak, akiknek fontosabb a megszokás, a langyos vízben tapicskolás, mint hogy bátran kilépjenek egy kapcsolatból, s adjanak maguknak (s talán a másiknak is) esélyt egy jobb párkapcsolatra.

Bizonyos fokig megértem őket.

Volt olyan korszakom, amikor gondolkodás nélkül kiléptem a számomra nem megfelelő kapcsolatból, s nem érdekelt, mi lesz utána, találok-e magam mellé valakit. Ma már nem biztos, hogy olyan könnyedén váltanék.

Nahát, ez ritkán fordul elő ;o))

Belőlem abszolút hiányzik a mártírfaktor. A 6 éves gyerekemtől sem fogadom el, hogy nem vállalja a felelősséget azért, amit csinál.

Szirintem egyszerű a képlet:

Adott egy pár, akik eddig nagyon jól megvoltak együtt (talán most a 20-as éveik közepén, végefelé járhatnak). A lány biolgóiai órája elkezdett veszettül ketyegni, gyereket akar. A pasi ettől megriad, a felelősségtől, az egész gyermekvállalási mizériától. Emiatt sokat veszekszenek és emiatt eltávolodtak egymástól.

A lány úgy érzi nem akar még éveket elvesztegetni egy olyan fickóra aki most nem akar még gyereket, talán majd egyszer, de nem most. A lány úgy érzi, hogy vár még vár, az évek csak tellnek ő meg kifut az időből aztén gyerek meg sehol. Ezért vívódik magában, hogy inkább keres egy olyan partnert aki szintén családot akar alapítani, ha nem is azonnal de 1-2 éven belül. Persze a jelenlegi párját szereti nagyon, legszívesebben neki szülni, de a pasi hárít és nem akar a témáról már beszélni sem. Frusztrált minkettő fél.

A lány nagy dilemmában van:mondjon le a saját álmáról, egy kisbabáról a párja kedvéért (egy nőtől ezt elvárni ha már ketyek az a bizonyos óra óriási dolog...) vagy ráeröltetni a pasit a gyerekvállalásra, aztán vagy jól sül el és ha meglátja a pasi a saját gyermekét akkor elolvad és mintaapa lesz, vagy rosszul sül el és akkor oda a családi boldogság, oda minden.

Igaz erről van szó?

Talán úgy akar gyereket, hogy a pasi nem akarja?

Hát ez baj! Olyan embertől aki nem akarja viszont nem szabad gyereket szülni. Mert neki is kell a beleegyezése, hogy felelősséget vállal e egy életen át?

Gyerekkel megfogni pasit már 100 éve se lehetett.

Én nem értem, ennek a sztorinak se eleje, se közepe, se vége.

Szerintem az élet ennél sokkal egyszerűbb: ha valami bánt, mondd el, ha kérdésed van, tedd fel, ha valaki hiányzik, hívd fel. A folytonos nyekergés nem segít. A szerelem nem szenvedés, a kapcsolat, ami csak szenvedést okoz, az nem szerelem.

Ha a hátának sírsz éjszakánként, aztán befelé, amikor együtt vagytok, semmi sem fog változni. Ha nem működik, engedd el, hogy máshol megtaláld a boldogságot. Vagy barátkozz a gondolattal, hogy így éled le az életed.