Mindig azt mondják, hogy mernünk kell valóra váltani az álmainkat. Épp csak nem merünk nekivágni... Veled volt ilyen? (beszélgetés)

Szoktassa magát az ember gondolatban ahhoz,hogy a hideg vizet is ki lehet bírni egy darabig.csak nem ülni kell benne,hanem tapicskolni,akkor felmelegszel..de jó sánta hasonlat lett.

Szóval próbáld magad elképzelni egyedül,legyen egy B terved:arra,ha az egyik kapcsolatból kimész,a másik meg nem jön össze.Ha ez a terv összeállt,és látod,hogy képes vagy megcsinálni,akkor könynebb lesz kiugrani ebből.

Hallottam róla... de énekelni nem hallottam. :)) Normális esetben az ember ismeri magát, az értékeit... azt amiben jó, amiben több, és megtalálja az utat, amit jó bejárnia... általában szülői segítséggel. Ha nem azt nézzük, hogy mi a menő szakma éppen, vagy mi az amiben tántalán még el lehet helyezkedni, hanem szemügyre vesszük a gyerekünk értékeit, és aszerint segítjük... akkor még álmodni is tud, és dolgozni is érte... talán... :)

Én is folyamatosan álmodom, és dolgozom érte, deeeeeeeeeeeee soha nem mertem nagyot álmodni... csak kicsi célokat, és azokat mindig el is értem.,.. és ez így van, ... aki mer nagyot álmodni, az a nagy célját fogja elérni. :)

Okosan is kell csinálni, reális, megvalósítható célokat kitűzni, ésszerű kockázatokat vállalni.

A bátorság önmagában kevés.

Aki nem meri, annak lehet nem is való.

Viszont aki mer az nyer.

Csak az a kérdésem hogy ezt hogy lehet meglépni, amikor az ember hajlamos benn ülni ugyanabban a (langyos)

vìzben...

Persze, az érzések... De ha az ember ezen gondolkozik, akkor nagy szerelem nincs.

Szerintem elsősorban ez is "csak" egy döntés, mint minden az életben. Nem?