Csak két kérdés (beszélgetés)
Nekem nem annyira, de sajnos belementem. Nekem a barátság attól barátság,hogy ott töltődök fel, ott nincsenek rossz dolgok. De az érzelem eléggé rabszolga dolog, és butaságokra indítja az embert, nem szabad rá hallgatni. Persze tudom, hogy valakinek ez a domináns, de az nem az én emberem.
Nem tudjuk, mivel bántjátok/ bántottátok egymást...
Így nehéz bármit mondani. Barátságnál sok minden belefér és megengedett.
Mit, mit... Jó lenne ha szív nélküli fejem és az agy nélküli szívem összhangban lenne már végre. Nem illünk össze, felesleges szenvedést okozunk egymásnak.
Ha Te így érzed, nem fontos már Neked és látszólag eldöntötted, akkor mi a kérdés? Mit görcsölsz még rajta?
Sok kapcsolat ment már a kukába, akár 20 év után is. Nincs értelme.
Figyelj, a válasz baromi egyszerű. Akit mélyen megaláztak és porba döntöttek, az nem támad fel, hogy újra kapcsolatot építsen.
Maximális egyetértésem. Különös tekintettel az utolsó mondatodra.
Igen, erre kéne több pénzt költeni, vagy csak a szabályozáson változtatni. A párom most tart ott, hogy kéne mellé még egy ember, annyi a munka. Viszont a járulékokat még nem tudná az új ember kitermelni. Úgyhogy marad az, hogy ő rohangál mint pók a falon, de nem tud senkit alkalmazni.
Igen, valóban így van. A közmunka program helyett erre kéne fordítaniuk a pénzt, hogy támogassák a nőket és a nyugdíj előtt állókat.
(Bár én már őszintén örülnék egy férfinak a munkahelyemen!!!!!!!! :))) )
Igen, valószínű. Én arra gondoltam, hogy a munkáltató addig nem fogja a hátrányosabb helyzetű munkavállalót alkalmazni, amíg neki ez nem érdeke. Azt fogja felvenni, aki számára hasznosabb. Amíg pl. neki többe kerül egy nő, aki elmegy szülési szabadságra, táppénzre, addig a férfiakat fogja előnyben részasíteni, pusztán anyagi okokból.
Sorry, akkor biztos elbeszélünk egymás mellett...
Ez sok helyen így van, csak én nem erről beszéltem :)
Akár állami, akár magáncégről beszélünk, mindkét helyen ugyanannyira jellemző az ismeretségi alapon történő foglalkoztatás. Személyes tapasztalat pl. egy ismerősöm munkatársa már évek óta egy magáncégnél dolgozik (főnökség ismerőse ugye), számos kárt okozott már a cégnek (ügyfelek panaszkodnak rá, hagyják el a vállalatot a hülyeségei miatt) és még mindig ott dolgozik. Ha hibázik, akkor a többiek vannak leszidva, hogy miért nem figyelnek rá jobban... A többiek meg kidolgozzák a belüket is.
Állami szektorban (legalábbis a saját munkahelyemen) azt tapasztalom, hogy senkit nem érdekel ki hogyan dolgozik, az a lényeg, hogy kinek a nyelve lóg egész nap a főnök valagában.
Normális magáncég nem ismeretségi alapon alkalmaz, hanem az a szempont, hogy neki megéri-e. Ha nem éri meg nem fog felvenni. A cég a profitból él, ez az elsődleges szempont.
A sógor-komaság más kérdés, etikátlan, ebben egyetértünk.
Bocs, hogy beleszólok, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Soha nem felülről kell várni a megoldást, hanem mi magunk kell, hogy változtassunk a dolgokon. Az állam semmin nem fog segíteni, és nem is érdekli, hogy ki kit fog alkalmazni. Igenis a munkáltató tud változtatni ezen. Hol van előírva, hogy embertelennek kell lennie?
(Állami szektorban pláne! nem nézik hogy ki kinek a fia borja, van-e családja...stb.)
Tudom, de ez így újabb problémákat szül.
Lehetne, de eszükbe se jut. A cégektől meg nem várható el, hogy saját maguknak hátrányosan járjanak el. Ezért nem vesznek fel szívesen kisebb cégek "szülőképes korú" nőket.
Igen, az anyák számára. És ez jó dolog. Lehetne még mit szabályozni.
Például a szabályozás megváltoztatásával, hogy a munkaadónak érdeke legyen a részmunkaidős foglalkoztatás.
Láttam már munkahelyen esélyegyenlőségi tervet, pl. idősebbek részére. Mit adhat az állam, ha valaki a munkahelyen háttérbe szorul? Persze segíthet szakma elvégzésében, de szerintem ez azért kevés, de van akinek biztos segítség.
Ezt az államnak kellene elősegíteni, nem a munkáltatónak. A pozitív diszkrimináció nem igazán működik a munkahelyeken, ott a teljesítmény a fontos. talán állami szektorban lehetséges.
Figyelj, lehet hogy eredmény nélkül kapsz tőlem egy csokitortát meg egy pezsgőt.
Legyen neked igazad, de most úgy érzem nem nekem kell lépnem és nagyon nehéz lenne újjá építeni. Persze nincs lehetetlen.
Egy szóval sem mondtam, hogy nem azt nézi/ nézze. De lehetne több emberség a világon annál, ami van.
Létezik olyan, hogy esélyegyenlőség, pozitív diszkrimináció, csak nem minden főnököt tanítottak meg rá. Meg ha mindenki csinálná, akkor az egyedül élők előbb-utóbb hátrányos helyzetbe lennének és perifériára szorulnának. Valami arany egyensúly kéne. a kérdés bonyolult.
A munkáltatónak miért kellene figyelembe venni a családi állapotot? Ő a saját érdekét nézi, törvényesen nem is veheti figyelembe. ha megteszi, akkor is a saját szemszögéből nézi.
hát csak nem fog 5 évnyi kapcsolat csak úgy a kukába menni :)
Ez a tapasztalat. Közmunkásként alkalmaznak, tudom miről beszélek. :( Pénzügyön dolgozom a hivatalban saját munkakörrel stb... De azt mondják nekünk mindegy, hogyan vagyunk felvéve. Nos nem!
Aki meg valakinek a valakije azonnal szerződést kap és 1-2 éven belül köztisztviselő. Közülük mondta az egyik nem rég, hogy ennyi pénzért nem dolgozik. Nekik lehet ilyet, nekünk nem.
"Sz.r a helyzet, tök a tromf."
Ha lesz más, elhúzom a csíkot.
:) Sajnos ez csak az én véleményem. Egyébként a munkáltató szemszögéből gondolkodtam. És ahogy már írták, az sem lenne elhagyagolható, hogy ki milyen családi háttérrel rendelkezik. Ahol már gyerek van, természetes, hogy preferálni kellene. Sajnos sok helyre csak kapcsolatok révén juthat be az ember lánya / fia. Mindannyian tudnánk számtalan példát erre. Egy ideális világban egyenlőség uralkodna. De a miénk nem az. Sőt.
További ajánlott fórumok: