Barátság... avagy lelkem másik fele kerestetik (beszélgetés)

Nagyon hasonló cipőben jártam én is.

Én nem külföldre mentem ,hanem két gyönyörű kislányt szültem és valahogy elmaradtak a barátok még az is ,aki a legjobb volt(3 évvel idősebb fia van)és mondta anno ,hogy így érez,még depressziós is lett.

De nem szólt,mert én suliba jártam,pedig kerestem.

Én is szeretnék egy olyan embert,aki komolyan megkérdezi ,hogy vagy és nem csak magáról beszél.

Keress ,amikor nem is várnám az ilyen ember nagy kincs.

Persze megvan mindenkinek a maga élete és nem lehet zaklatni,de a kölcsönös egymás iránti érdeklődés mindenkinek jólesik.

" Néha már-már azt hiszed, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és ez a fájdalom ezerszer rosszabb,mint az előtte sajgó űr."

(Lucy Mend Mongomery)

Sajnos ezt többször át kell élnünk az életben :(

Sajnálom, hogy az illető, aki ezt írta, töröltette magát. Akartam volna írni neki, hogy pont ugyanígy érzek, azzal a kivétellel, hogy én már nem hiszek abban, hogy a jó elnyeri a jutalmát, a rossz meg a büntetését.

lilibe hozzászólásához meg: Bizony, az igaz barát egy kincs. Az a szomorú egyébként, hogy az emberek ezt gyakran képesek elfelejteni.

+ Sajnos én csak a 4 fal között vagyok, mert most is elviselhetetlenül fáj a kis lelkem és nem tudok mit csinálni [hát igen. csúnya idegösszeroppanás].

Nekem az a barát, akivel egy hullámhosszon vagyok, megértjük egymást és egymással kölcsönösen fejlődünk, leszünk jobb emberek.

Igaz barátja az embernek szerintem az életben csak egy-kettő lehet.

Nem kell keresni feltétlen, ha az ember nem csak a 4 fal között van, akkor talán talál egyet, de nagyon nagy szerencse kell hozzá. Az igaz barát egy kincs.

Nagyon tetszett a cikk és nagyon igaz rám is!

Elmesélem az én rövid kis "barátságos" történetemet! Most vagyok 24 éves. Míg iskolába jártam , addig nem volt semmi gond a barátokkal, sok barátom volt, köztük 2 lány, akiket a legjobb barátaimnak hittem. Ők már általános iskola óta a legjobb barátnőim voltak. Sülve-főve együtt, ahogy az szokás...Aztán egyik barátnőm életébe új pasi jött, egyre kevesebbet találkoztunk, főleg akkor mikor mondjuk vásárolni akart menni és nem volt neki kivel...akkor mindig felhívott, de amúgy egyre kevesebbet ért rá! A másik lány pedig új baráti társaságot verbuvált magának a főiskolai körből, szóval vele is egyre kevesebbet találkoztam. Én dolgoztam, a párommal voltam , ők is el voltak foglalva minden mással, csak a barátságunkkal nem. Később 2 évre Angliába költöztem a párommal, ott próbáltunk szerencsét. Hívogattam kiutazásunk előtt a drága jó barátnőimet, de egyik sem volt képes még csak annyira sem,hogy vegyék a fáradtságot és időt szakítsanak rám,hogy legalább elköszönjünk egymástól!!!! Itt döntöttem el,hogy ha ennyire nem kellek nekik, akkor én minek fussak utánuk?

Azóta hazaköltöztünk...de mondanom sem kell,hogy ők a 2 év alatt, amíg külföldön éltünk egyszer sem kerestek!!!

Azóta is próbálkozok és próbálkoztam barátokra szert tenni, de az a baj,hogy én is csak azt veszem észre,hogy az érdek kapcsolatok mennek! Neked mid van, ami nekem nincs? Vagy neked szebb a hajad, cukibb a kutyád, ti már összeköltöztetek a pároddal! Milyen telód van...stb.!

Vagy a másik,hogy van olyan ismerősöm is, aki úgy gondolja,hogy az a barátság,hogy ő zúdítja rám folyamatosan a nyűgjeit,hogy neki mennyi baja van, de ,hogy velem mi van, azt soha meg nem kérdezné!

Az a baj,hogy az idők folyamán már én is egyre bizalmatlanabb lettem....és már szinte én is félek barátkozni, mert előre tudom,hogy úgy sem jön össze! :/

Szeretnék én is másik felet. Mostmár, ennyi idősen nem életcél, de jó lenne. Akit annak hittem-hála a hülye kedvességemnek és naívságomnak- mind érdekember volt. Gáz: én is 'szöröncsétlen' gáz vagyok, meg ők is, nagy érdekemberek.

Egy igaz barátom van, csak nagyon messze.

Én is megéltem, ugyanezt (is). Később rájöttem, az a barátság csak nekem volt fontos. Mindenáron segíteni akartam, és azt gondoltam, ez majd összeköt. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem így működik...ma már a névnapomat is elfelejti, pedig egykor én voltam az akit éjfélben is fel lehetett hívni! Így utólag már látom, hogy ÉN sosem érdekeltem, csak az, hogy a saját problémái megoldódjanak.

Sok erőt neked!

Aztán van, hogy ott állsz valaki mellett, fogod a kezét, nem engeded el, nem engeded, hogy elvesszen és ahogy lábra áll, maga engedi el a kezedet:( És már nem lesz rád ideje, holott odáig te voltál A barátja... És úgy érezted, soha semmi nem állhat a barátságotok útjába. Sőt! Ha valaki azt mondta volna, hogy a szép barátságok is véget érnek egyszer, mint a szerelmek, el sem hitted volna.

(Éppen ezt élem meg. Nehezen. Nagyon nehezen.)

Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom. ~

~Hiába nyújtasz támaszt valakinek, hiába számathatnak rád , ha baj van.. sosem találsz olyan embert , aki minden jót viszonoz neked..:/ ~

~Van, hogy egy kis időre el kell hanyagolnunk a embereket akik közel állnak hozzánk, hogy megtudjuk kinek hiányzunk.. hogy ki az aki felkeres minket, aki ok nélkül felhív. Ekkor jössz rá, kik az igaz barátaid, akiknek nem csak akkor kellesz, ha baj van. ~

~A szerelem egyszer elmúlik. Viszont a barát egy életre szól, és ezt senki nem veheti el tőled ezt ne felejtsd el! A barátaidról gondoskodnod kell, kiállnod mellettük, támogatnod őket.. de azért arra is figyelj, hogy olyan barátod legyen aki minden jót viszonoz és azt a szeretetet adja vissza neked, amit te adsz neki ! :) ~

~ Annyira szeretnék egyszer egy olyan barátot aki nem hazudik nekem, aki kiáll mellettem, aki tényleg örökre velem marad és nem kell csalódnom benne, olyan akiben megbízok és megérdemli a 'barát nevet!

Szívemből szól ez a cikk:)

Szerintem ebben a mai rohanó és felszíne világban nagyon sokan vagyunk így ezzel ugyanis az emberek nem érnek rá és nem is nagyon akarnak ma már a másikkal sem törődni sem pedig mélyebb kapcsolatot ápolni!Mindenki a magáét hajtja és mindenkinek maga a legfontosabb!Így maradunk mi,akik keresnék az igaz barátokat de sajnos nem találjuk,lehet azért mert nem jó helyen vagy mert nem jól keressük őket...de nem találjuk!

De még én is reménykedek valahol mélyen és a lelkem kislányos felében h majd egyszer csak sikerül megtalálni azt,akivel meg lehet osztani minden örömöt-bánatot és mégis el fog fogadni olyannak mint amilyen vagyok:)))

Sok sikert kívánok Neked is hozzá!És remélem mihamarabb megtalálod:))))

"A SZERETET Nap, amely bevilágítja lelkünk egyik felét.

A BARÁTSÁG Hold, amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.

Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik, hogy lelkünket felemelje, gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."

"A barátság nem más, mint testvéri viszony férfi és nő között. Két lélek közel jut egymáshoz, de nem olvad össze: akár két ujj egy kézen. Ez a barátság."

"Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény."

Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek!

Érdekes: számomra a Barátság - így, nagy B-vel - kicsit mégis hasonlít a szerelemhez: ugyanúgy kell hozzá, hogy mindkét fél készen álljon rá, és kell az a meghatározhatatlan "valami", amit a szerelemben úgy neveznek, hogy "működik a kémia". A Barátság nem annyi, hogy ne akarjuk kihasználni egymást! Ez egy ritka kincs, ami egy életre szól. :)

én is így vagyok

csak egy olyan embert, aki végre nem ver át

Szívemből szóltál. Mintha egy cipőben járnánk.

De miközben olvastam a cikkedet, felmerült bennem egy kérdés; Nem szerelmet keresel Te? Lelkitárs, meg magány..szerintem több van ebben szimpla barátságkeresésnél.

Nekem a barátok nagyon sokat jelentenek, volt szerencsém megtapasztalni milyen az igaz barátság, amikor nincs melletted a család, senki, akit ismersz, ott csak a barátaidra számíthattok egymással.

Azonban azzal, hogy a lelkem másik fele egy barát, hát ezzel nem értek egyet.