Az orvosi magatartás (beszélgetés)

Kedves cikicakk,

Olvastam a cikkedet és a hozzászólásokat.

Én hiszek Istenben... most nem írom le, miért.

Azt hittem, csak nekem nehéz az életem.

De amit itt leírsz, amiken átmentél, az szörnyűség.

Azt nem tudom megmagyarázni (magamnak sem), hogy mi volt ezzel a célja Istennek, meg hogyan bírtad ki. A babák nyilván nem voltak életképesek. Gondolj bele, régen hány kisbaba meghalt, és hány vetélés lehetett... a nők folyton szültek. De csak az erős, életképes babák maradtak meg. Tudom, ez nem vígasztalás.

Azt is mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít.

Ne izgasd magadat, azokkal, akik itt félremagyaráznak dolgokat, meg veszekednek. Én értem, hogy egy orvossal volt bajod, és azt írtad le.

Nagyon sok erőt és türelmet kivánok Neked. Bárcsak tudnának segíteni a parkinsonos betegeken is ...mert ez nem nagy segítség, ami van. Rengeteg gyógyszer (sok pénz), és lassú leépülés.

Puszi: Ági

Kedves gyógyúlt...

Ne haragudj,hogy így szólitalak,mivel nem ismerlek.Szeretnék neked segíteni,ha tudok és

elfogadod a tanácsom.Én is tudom mi ez a betegség.

A gyógyúláshoz hit és egy nagy adag tanúlás kell,

hogy tudjam mi a célom az életben és miért is élek.

Ugyanis az élet egy ajándék és állandóan változá-

son megyünk ill.megtapasztaláson megyünk keresztül.Meg kell tanulni hinni a gyógyúlásunkban

ez olyan mint a kisgyermeknek a házi feladat.

Nagyon sokat kell mondogatni magamnak,hogy nem fogadom el a betegséget.Akkor is ha még nem ezt

érzem.Ugyanis a hit az magassabb szellemi inteligencia mint az érzések.Ezt is el kell tudni

sajátítani.Mivel Isten úgy teremtette az embert,

hogy a szellemében benne van az isteni gyógyítása is.El kell tudni fogadni ezt a gyógyúlást.

Nekem két évemben került mire ezt megértettem,soha

nem szedtem gyógyszert és nem is akartam.Nem volt

könnyű átlendülni a holtpontról,de sikerült.

Hálás vagyok az istennek,hogy tudom minden embernek megadatik ugyanez,mint ahogy Jézus is mondta a 12 évig vérfolyásban szenvedő nőnek aki

minden pénzét az orvosokra költötte.Az eredmény

azonban nem lett jobb.Az asszony,csak annyit mondott Jézusnak,ha csak a köntösét megérintem

meggyógyulok.Így is lett a hite gyógytotta meg.

A gyógyszer nagyon sok mellékhatást eredményez,

és hozzászokik a szervezet és olyan lesz mint a narkó.Függőséget okoz,a hit pedig felszabadít és

boldoggá tesz.A zene a tánc a jókedv mind hozzájárul ezekhez.A csüggedés,félelem,depresszió,szorongás leblokkol

a lelket és testet megöli.Az élet öröme felszabadít.Meg kell tanuni élni,hogy legyünk

kreativak és legyen célunk,reménységünk.Legyünk

hasznosak mások számára,ne mindíg magunk problé-máival legyünk elfoglalva.Ez nekem sikerült a

sikerért áldozatot kell hozni.A sikeres embereknek

is tenni,akarni kell,hogy célba érjenek,senkinek

nem adják ingyen mindennek ára van.Ezt nem csak

anyagiakra értem hanem az életben a rossz döntéseinknek is következménye van.Meg kell tanulni meglátni az életben a szépet és az értékeket felfedezni és másokat is megtanítani erre.Ezért élünk,hogy fejlődjünk és jobbakká váljunk.Amikor elérünk a végállomásra legyen valami amiért érdemes volt küzdeni.Az életünk egy

jó értelemben vett harctér.Amit végi kell harcolni

egy jobb jövő reményében.Mielőbbi teljes gyógyúlást és még hosszú jó utat kívánok a cél eléréséhez.Sok sikert.Egy mániákus depresszióból

gyógyult 62 éves hölgy aki megismerte az igazi

örömet és boldogságot,de a mai napig is tanulja...

Sok szeretettel.>tündérke<

szia..

nagyon szép a kisfiad!!

A hsz-od nagyon klassz!:)

Na igen a kisfiam donga lábbal született úgyhogy mi rendszeres látogatói vagyunk az orthopédiának. Mikor megszületett, azonnal szóltak az orthopéd osztályra, hogy jöjjenek megnézni a baba lábát. Hozzá teszem azonos szinten van a szülészettel, 3 nap kellett hogy átérjen az orvos, majd távozott, nekem egy árva szót nem szólt (nem is bánom, volt már szerencsétlenségem hozzá, és elég pokróc stílusa van), csak megüzent egy időpontot, hogy mikor menjek hozzá rendelésre. Még jó hogy időben mentem érdeklődni, be kell-e jelentkezni a rendelésre, mert akkor a hölgy a portán közölte, aznap nincs is rendelés... Akkor döntöttem úgy, hogy akkor keresek másik orvost, másik városban...1 hetesen kapta az első gipszet, közben a nővér, aki nagyon kedves volt, becézgette a rémült babámat, és minket is bátorított, közölte hogy ők 2! naposan már gipszelik az ilyen lábat. Én pedig nem győztem közben pelenkával takargatni a gyereket (csípőig ért a gipsz), nehogy lepisilje az orvost, mire az nevetve közölte, nem ez lenne az első eset, és ne törődjek ilyennel.

Kár hogy nem minden orvos ilyen. Megértem én hogy sok a dolguk, és fásultak, de a betegek akik egyébként is kiszolgáltatottak miért tehetnek erről? Persze tudom a betegek között is nagy az isten állatkertje, azt az oldalt is ismerem fiam keresztanyja révén...

Kérdésedre: "Ez orvos?"

Nem, ez fegyőr, de annak is durva:((

Pár hónapos baba hogy a ...-csába kontrollálná már a pisilést, ez nem komplett:(

NA, remélem most már szent a béke! Semmi értelme itt gyilkolni egymást egy abszolút meddő vita miatt!

Nem az egészségügy szidalmazása miatt robbant ki a vita!

Efféle orvosokkal mindenhol lehet találkozni, és lefogadom, hogy minden második Hoxa tag tudna írni ilyen jellegű cikket, csak nem mindenki áll ki a saját igazáért, nem mindenki csinál ügyet belőle, és nyitja ki a száját, pedig talán kellene, mert ha néhányan kirobbannának a kellő időben, akkor talán az orvosok is elgondolkodnának, hogy mindenki ember, nem csak az, aki borítékokat dugdos a zsebükbe!

Nekem is volt személyes tapasztalatom olyan orvosokkal akin rendesen elgondolkodtam, hogy az ilyen miért ment orvosnak??? Történetesen a kisfiammal esett meg a dolog, ő még ezt nem vette akkor zokon, mivel csak pár hónapos volt! Csípőszűrésre mentünk, és miközben ez a vén szatyor vizsgálta, a kicsi véletlenül lepisilte az ágyat! A banya, rendesen kikelt magából, hogy most cserélhetik le az ágyról a lepedőt, huzatot, és újat kell rá rakni! Fortyongott, mintha legalábbis a plafon szakadt volna rá! Egyfolytában mondta a magáét, bennem meg egyre inkább ment fel a pumpa, de köpni-nyelni nem tudtam a stílusától, a megalázottságtól, amit nem is értem, hogy miért is kellett éreznem, egy olyan helyzet miatt, amin egy normális orvos lehet hogy nevetett volna!

Végül elnézést kértem a kicsi nevében is és felajánlottam, hogy hazaviszem, kimosom, megszárítom, és élrevasalva visszahozom neki a lepedőjét! Akkor elhallgatott, ki tudja tán rájött hogy kissé túlreagálta a dolgot, de nem szólt.

EZ egy orvos??? Aki így bánik egy kismamával és a babájával??? Normális az ilyen???

Az asszisztense egyenesen az ellentéte volt, miközben cserélte a lepedőt gügyögött a kicsinek, a hangjában lehetett érezni, hogy semmi nem történt, ne foglalkozzak vele, ne izgassam fel magam ezen, előfordul! Ennyi a különbség ember és EMBER között!

És ez nem egy nagy ügy, de bármilyen piti dolognak is tűnik, ha egy újdonsült kismamát így fogadnak az első babájával egy vacak csípőszűrésen, az elég rendesen a lelkébe vág az embernek!

Szerencsére a kislányommal mikor mentünk egy nagyon kedves idősebb úr volt már az orvos, nem ez a szipirtyó!

Rendben, igazad van, fejezzük be ezt a kardoskodást. Igen nekem is néha eldurran az agyam...nem is tagadom...

Itt nyíltan bocsánatot kérek...így jó?

"Mg van képed leírni, hogy a saját Édesanyád a hajléktalan szállón lakik?Te meg a fényképeid alapján, egy modern lakásban. A pofám leszakadna ha ezt megengedném"

Ez mélyre hatolt. Azért én nem tapostam a családodba, és nem tudhatod, hogy ez mért történt így. Ez egy nagyon, nagyon hosszú történet...és szomorú...hidd el, hogy sokkal szomorúbb, mint ahogy gondolnád.

azért ez a cikicaki megkapta. . . most, h olvasom. . . nem lennék a helyébe. . . tudtam, h sántít valami.

Ezt a rosszindulatú megjegyzésed mire alapoztad?Én nem kaptam meg semmit.A barátod Távirányító azt írta amit te akartál,hogy írjon.Nem tőle,hanem tőled kaptam amit írt.Nekem tiszta a lelkiismeretem.Én az igazat írtam, és ez egy cikk volt.Leírtam a velem történteket,úgy ahogy történt.Ahogy elfigyelem a hozzászólásaidat, te sem a türelmedről vagy híres

Nem olvastál figyelmesen. Ott lakott!!! Érted? Lakott....azt meg csak én meg a barátaim tudják, hogy miért.

És most itt hagyd abba. Nem tűröm, ha valaki a családomba mászik bele!