Az idősek között miért lesz néhány utálatos? És hol a határ, ameddig ezt el kell viselni? (beszélgetés)
ha véletlenül beviszek egy sárdarabot,majd ő összesöpri.a munkatársam volt ilyen,nyolc egyforma kávés pohár volt, de én nem tudtam jó sorrendbe tenni,utánam pakolta.akkor két hétig nem szóltam hozzá,csak a legszükségesebbeket.aztán nem bírta tovább.én bírtam volna,amilyen szófukar vagyok.
Benne van a pakliban. Az én anyukám nem volt demens, de élete vége felé, mivel hasonlitok a nagyanyámra aza az anyjára, engem csak " anyukámnak " hivott, az volt benne a jó, hogy sokkal nagyobb tisztelettel beszélt, mint ahogy velem vagy amikor megismert. Különben ráhagytam, egész jól eltársalogtunk ebben a szellemben, én is Erzsikémnek szólitottam, nem anyukának, tökéletesen értett rá.
... akkor pedig Te vagy a mázlista ! h ezt nem kell a nap 24 órájában elviselned !!!
ja,kicsit eltértünk a témától.
nagyon is valós.mikor az apám meghalt,előtte mondta,hogy az erdő az unokaöcsémé legyen.szerette az erdőt,az állatokat,mostanra nagyon szép faházat épített.de az öcsém azt mondta,ha nem kap fát,akkor fölgyújtja az egészet.aztán hordta szépen haza,míg ki nem rúgták otthonról.
nem volt elég a nyugdíja,rá kellett fizetni valamennyit.de hát,ha övé az örökség,övé a hátrány is.talán ahogy öregszik,rosszabb lesz neki is a természete.pedig már azt hittem,hogy jobban kijövünk.megemlítettem a Dóri apjának a lakását,hogy biztos kell utána adót fizetni.erre elkezdte fújni a magáét,nem ám,hogy sajnálja.a barátnőm volt az újságos,aki együtt dolgozott vele.nem szerették,mert mindenkiben csak a hibát kereste.nekünk ott még a kávéspoharat sem szabad elmosni,mert csak ő tudja jól csinálni.az anyám szerint az anyósa volt ilyen.
Erzsike ! a húgodnak még ott is mázlija volt !!! anyutoknak volt akkora nyd-a h nem kellett a húgodnak ott pluszba semmit se fizetni !!! / de hamá' nem mozdult odébb ? valahol + is érdemelt némi nehézséget ! meg is kapta !!!
... az egyik mami vállalt azért idősgondozást v eltartást ? h legyen a gyerekeinek is saját fedél a fejük fölé ! csakhogy azok elcarták , eladták , felélték ... és eszük ágába se volt strapálni magukat 1 percig se ! majd !!!! ha a szülők megnyekkennek úgyis marad utánuk ! hát /szerintem/ 1 ilyen gyerek , pláne 2 ! igenis érdemtelen !
Egyik következik a másikból. Egyiknek folytatása a másik.
Szomorú,hogy a szülő eltartásából,nehézségeiből eljutottunk a pénz,az örökség vitás kérdéseihezés ami még szomorúbb,hogy nagyon is valós mind a kettő dolog.
a húgom is magára íratta az anyám részét a házból,hát akkor viselje el,vagy fizesse az otthont.
na ez meg a másik oldalról nézve borzasztó. mi az hogy ne szórakozzon az örökségével? az még a szülő tulajdona, és nem valaki öröksége. ebben az esetben meg a fia akarja irányítani az idős szülőt, aki ahogy mondod még nincs leépülve.
az biztos,az ember nem is gondolná.
mi az,hogy érdemtelen gyerek.a húgom világéletében a szüleink nyakán élt.akart venni egy kis házat,amiben a nyugdíjukból elélt volna.
Persze sokféle van, ahány ember, ahány család annyi élethelyzet. És az élet rettentően nagy forgatókönyvíró.
... ????????????? ne szórakozzon az ő örökségével ?!!!!! ez azért 1 cseppet valahol meredek ! az lesz valakinek , amiért dolgozott ... strapálta magát !!!
... az egyik család eldöntötte h eladják a házukat és bevonulnak 1 jobb otthonba / egyik menyük felajánlotta h kössenek tartási szerződést !!! megköszönték és nem kértek belőle ! talán nem is véletlenül !! / befizették az induló tőkét , míg sikerül eladni a házat ... aztán , egyikük meghalt , és az ő házrészének árát megkapták a gyerekei , de a másik bevonult az idősotthonba a saját fele házának árával és azóta is éli az életét , mostmár évek óta ! a befizetett fele részt azt elvesztették , nem igazán lehet azt belekalkulálni h sikerül-e ? amit a zember eltervez ! nem volt szerencséjük abban h mindketten bejutottak volna az otthonba , mert akkor az egyébként is érdemtelen gyerekei nem kaptak volna 1 vasat se ! / ilyen is van !!! /
mikor a kórházba kerültem,én voltam a legfiatalabb,legfürgébb,már amennyire a járókeret engedte.a másik nő,hát az borzalom volt,rágta a pelenkáját,kitépte a csövet a karjából,tele volt felfekvéssel.a nővér csak letette a kaját,a lányom etette meg.egy szociális otthonból hozták,a két lánya ott sírt mellette,de mit tehettek volna.mindketten külföldön dolgoztak,aztán a nőt visszavitték az otthonba.gondolom nem sokáig élt,remélhetőleg.magamnak sem kívánnám,nem hogy másnak.
Én olyat ismerek, aki otthonba akar menni. Szép nagy lakása van jó helyen, elakarja adni és abból befizetni egy nívós öregek otthonába, de a fia azt mondja, hogy "te az én örökségemmel ne szórakozz". Még nincs annyira leépülve de már bosszantó dolgokat tesz. Hát kíváncsi vagyok hogy alakul.
akiről beszéltem,még jó pár évet élt.még élvezte is az otthont,mert mindenkinek dirigálhatott,osztotta az észt.aztán persze lerobbant,már csak feküdt,aztán vége.
a lányom apja is az lett,már akkor gondolni kellett volna rá,mikor a buta balesete volt.a két fia fogadott mellé egy ápolót,aki ott is lakott.aztán elesett,kórházba került ,meg is halt tüdőgyulladásban. az apja is az volt,tán örökletes?
hú de sokszor felteszem ezt a kérdést...hogy ki tudja mi milyenek leszünk majd ebben a korban, ha megérjük.
én azért próbálom felkészíteni a gyerekeimet, hogy majd mit tegyenek ha ilyen helyzetbe kerülnék.
sok dolgot megfogadok, hogy én majd pont így teszek vagy éppen teljesen másként. de időskorban már ugye máshogy jár az agy, ki tudja be tudom e majd tartani...
igen, ezt javasoltam az ismerősömnek is. hogy meg kell tanulnia szelektálni amit hall, nem lehet mindent a lelkünkre venni. csak bólintson és ne álljon bele a vitába mert értelmetlen.
a legutóbbi betegápolójuk is ezért nem sértődik be a papa vádaskodásain-rutinos már, tudja kezelni az időseket.
tudok ilyen példát én is.
erre szoktam azt mondani, hogy szó szerint megette a másikat.
általában akik otthonba kerülnek, gyorsan elhunynak. persze itt is van kivétel, van aki évekig vidáman éldegél és élénk társadalmi életet él a korosztálya társaságában. de többnyire úgy látom, hogy akik már magatehetetlenül kerülnek be, azok gyorsan feladják. és ez a "feladják" bennem kelt egy ellenérzést, hogy feladják mert úgy érzik lepattintották őket, feleslegesek. és ez annyira hálátlanul hangzik...
de biztos van az a szituáció, amikor már nincs más megoldás. másik ismerős családnál a mama valóban alzheimeres, de mindkét gyereke dolgozik 2 váltásban 12 órákat, ő meg 0/24es felügyeletet igényelt mert folyton matatott valamit-begyújtott a kályhába, felkapcsolta a tűzhelyet, vasalót, úgy felejtette a kádcsapot stb szóval veszélyes votl egyedül hagyni. nem tudtak mást tenni, mint otthonba adni.
Én is így gondolom.
Kapccc rá egy piros pontot..-))
Az évek előrehaladtával mindenki változik, még a fiatal is. Mikor válik nehezen elviselhetővé nem lehet tudni. Tolerancia!!!
Ha egészséges, főleg szellemileg, Isten tartsa sokáig. Volt egy távoli rokonom, akinek még 102 évesen is helyén volt az esze.
a munkatársnőmnek is mondta a férje válasszon,vagy ő vagy az anyja.így bekerült az otthonba.sajnos nem kívánságműsor,ki mennyi ideig él.mert ha egészséges,éljen száz évig.
A keresztanyám végig ápolta a rákbeteg anyját, 0 segítséggel, mert a férje semmiben sem segített, testvére meg nem volt, mellesleg idős szülők gyermeke. Aztán ő is rákos lett, műtét, javulás, rosszabbodás - mindezt úgy, hogy vele élt a majd' 100 éves apja, aki fiatalon sem volt egy kedves ember, öregként kimondottan gonosz lett. Nem is tudom, hogy bírta, mert egyedül gondozta, segítség nélkül. A papa nagyon megsértődött, mikor szegény keresztanyám, nem bírván fizikailag tovább, intézetbe adta, mikor visszatért a rákja és újabb műtéteken esett át. A papa pár hónap múlva elment, a keresztanyám 56 évesen, kevesebb, mint egy év múlva. Mondta is nekem nem sokkal a halála előtt, hogy mindenki élje a saját életét, ne áldozza fel másért, mert mindenkinek csak egy van.
Mi is így teszünk :) Amikor hülyeségeket beszél, rá kell hagyni, aztán úgy csináljuk, ahogyan mi akarjuk. Arra már elfelejti.
További ajánlott fórumok: