Az én fogyásom titka

Az egész történet ott kezdődött, hogy 1996-ban összejöttem az exemmel, akivel néhány hónap híján tíz évet töltöttünk együtt. Vele döntöttünk úgy, hogy a legkézenfekvőbb védekezés számunkra az, ha én tablettát szedek. El is mentem a doktorbácsihoz, vérvétel, kivizsgálás megvolt, majd felírt 1X3 havi gyógyszert. Igen ám, csakhogy, a három hónap alatt 15(!) kg-ot híztam. Visszamentem a dokihoz, hogy ez így nem jó. Kaptam mást. Ettől már nem híztam, stagnált a súlyom.

Majd 2000-ben elkezdtem a fősulit. A súlyom itt folyamatosan nőtt. Csak híztam és híztam. Akármit csináltam, lefele nem, csak felfele mozdult a mérleg nyelve (pedig itt már a gyógyszert se szedtem). Egy idő után már mérlegre se mertem állni. Tipikus hárítás - ha nem látom, nem szembesülök vele, akkor nincs is... És csak terebélyesedtem.

Rosszul érintett a dolog nagyon, mert ugye szerettem volna szép, csinos lenni, csinosan öltözni, stb., de nem ment. Voltam akkor már bulimiás is, nyomtam magamba a Phenophtaleint. Nem volt nap, amikor ne lett volna bennem minimum egy tabletta. A legjobb az volt, amikor szűztea kapszulát szedtem és mellé még a teát is ittam. Hát, hogy is mondjam... Finoman... Néha elég nehéz volt a wc-ig eljutnom baleset nélkül. A súlyom akkor rendesen elindult lefele (persze ezt is csak a ruháim méretéből állapítottam meg), csakhogy elkezdtünk gyógyszertant tanulni. És ott elhangzott a varázsige, miszerint: a túlzott hashajtó használat béldaganatot okozhat...

Itt hirtelen ért véget a hashajtós időszakom, lévén, hogy van egy kis hipochonder hajlamom. Ezzel együtt kb. dupla annyit híztam vissza nyárig (pont a bikini szezonra), mint amennyit leadtam, de lehet, hogy a duplánál is többet (mondom, mérlegre nem voltam hajlandó állni).

Jöttek más diéták. Ezeket jórészt végig se tudtam csinálni (annál jobban kiéheztettek), csak egy volt, amit egy hónapig be tudtam tartani, de mivel fogyás nem következett be, kezdett gyanússá válni a történet. A fősuliról, minden félévben vizsgaidőszak előtt, heteket töltöttünk gyakorlaton kórházi osztályokon. Gondoltam, egy vérvétel, és tudni fogom, hogy mi a helyzet. Anyu is pajzsmirigy beteg, ezért pajzsmirigy hormonokra is kértem vizsgálatot.

Az eredmény olyan is volt. Kiderült, hogy az én jó kis diétámmal, annyira kevés jódot juttattam a szervezetembe, hogy szinte leállt a pajzsmirigyem. Na, bumm! Ennek a diétának is annyi. Itt feladtam. Reménytelennek láttam a dolgot. Azt azért tudni kell, hogy elég aktív emberke vagyok, és nem szeretek nasizni. (Tőlem, az édességgyárak becsődölhetnének, ha az általam elfogyasztott nasira alapoznák a megélhetésüket.)

Beletörődtem, hogy dédnagyanyám is széle-hossza egy asszonyság volt, biztos tőle örököltem. A továbbiakban próbáltam így, elhízottan boldogan élni. Telt az idő, az exem állítása (akkori) szerint így is jó voltam neki...

Államvizsga előtt szakítottunk az exemmel, és akkor pár kg lecsúszott rólam. Ekkor álltam mérlegre először. 86 kg-ot mutatott.

Leállamvizsgáztam júniusban, és felköltöztem Pestre. Augusztusban a környezetem már megjegyezte, hogy fogytam. És igen. A ruháim is ezt mutatták. Majd folyamatosan, és fokozatosan fogytam. Következő év tavaszán, elhelyezkedtem a szakmámban. Nyárra olyan mértékben olvadtak le rólam a kilók, hogy új ruhatár kellett, és mindenki csak nézett. És nem diétáztam! Sőt! Semmit nem csináltam!

A kolléganőim már azt kérdezgették, hogy beteg vagyok-e? Ekkor döntöttem úgy, hogy ez megér egy kivizsgálást! A véreredményem olyan tökéletes, tankönyvbe illő lett, hogy én is csak néztem, mert ilyen emlékeim szerint nekem még nem volt! Minimum vasat szednem kellett mindig! Most azt se szedtem már fél éve legalább, és mégis profi véreredményem van! Beszéltem orvossal, évek óta dolgozó kolléganővel, hogy most ilyenkor mi van. A válasz az volt, hogy nagy valószínűséggel az én hízásomat az okozta, hogy túl stresszes életet éltem, az felborította az anyagcserémet, és csak híztam, és híztam.

Ma már tudom, hogy a villámdiéták ugyan sokat ígérnek, de sok mindenre nem jók. Minden erőlködés nélkül ma is változik a súlyom, és ami a legfontosabb, a testösszetételem. Én ma már nem a mérleg nyelvének állását tartom mérvadónak, hanem a testzsír százalékomat. Nem akarok három hét alatt rengeteg kilótól megszabadulni, és nem vagyok hajlandó kínozni a testem, a lelkem!

Tanultam a saját baklövéseimből!

Nem csinálok villámdiétákat, mert az azokkal elérhető súly, nem megtartható, csak a jojó effektushoz kitűnő alap.

Ráadásul olyan szinten kiéhezteti a szervezetet mindenképpen, az ízek hiányáról már ne is beszéljünk, hogy az ember vagy nem bírja végigcsinálni, vagy mikor vége a "koplalásnak", bezabál! Ráadásul, ezeknél a diétáknál az ember túlnyomórészt vizet, és izomtömeget veszít, ez mutatkozik meg kg-ban. Én nem vizet, és nem izomtömeget akarok ledobni magamról, hanem zsírt, hájat! Ezért fontosabb nekem a testösszetételem, mint a kilókban megmutatkozó súlyom!

Ahogy a dietetikusunk mondja, az a plusz tíz-tizenöt, vagy kinek mennyi kg, nem egy-két-három hét alatt rakódott rá az illetőre. És minden súlyfelesleg leadására bizony legalább annyi időt kell rászánni, mint amennyi idő alatt feljött! (Na jó azért lehet gyorsítani, főleg, ha tíz év alatt gyarapodott meg az ember. De csak ésszel!)

Én tavaly tavasszal döntöttem úgy, hogy nyárra bomba formába hozom magam, ezért egy kis magamnak összeállított diétával elkezdtem a zsírcsökkentést.

Úgy döntöttem (végiggondolva egy napi étkezéseim minőségét, és mennyiségét), hogy túl sok szénhidrátot eszek (és ez alól azt hiszem, senki nem mentes). Reggelire: kenyér/zsömle/kifli. Ebéd: ha főzelék, akkor is lisztes rántás, vagy habarással sűrített, ha leves, abban is van tészta, vagy tészta szósszal, vagy husi burgonyapürével, vagy... sorolhatnám. Szóval ebédre is szénhidrátbomba van... Vacsizni nem szoktam, mert rosszul alszok akkor, de uzsizni mindenképp. De ott is mi van? A reggeli pepitában! Ebből a rengeteg szénhidrátból, biztosan rengeteg háj lesz! Jött az én okosságom! (Amit utólag megbeszéltem a dietetikussal is, és ő nagyon jónak találta.)

Úgy döntöttem, "igazi" szénhidrátból bőven elég annyi a szervezetemnek egész napra, amennyit az ebéd tartalmaz! Reggelire és uzsira a kenyérféléket, péksütiket Abonett kenyérrel, puffasztott búza/rizs szeletekkel helyettesítem! A feltét mindegy volt, hogy mi. De zöldségféle mindenképp volt hozzá!

Mellé, zsírégetés nincs mozgás nélkül, esténként kocogtam kicsit, és otthon tornáztam. És láss csodát! Kb. négy hónap alatt 10%-ot csökkent a testzsírom, és mellé négy kg is lement! A négy kg most se mérvadó, mert aki nem látott azalatt a négy hónap alatt, nem hitte el, hogy csak ennyi kg-ban a fogyásom!

Szóval, az a 10%, egy ruhaméret csökkenés volt! Büszke voltam és boldog! Ráadásul, nem éheztem ki semmilyen ételre, hisz ebédre bármit ehettem! Ha nagyon megkívántam a zsömlét reggel, akkor még az is belefért néha. Ami a lényeg, hogy ezt tudtam/tudom huzamosabb ideig csinálni! Így, hogy most 65 kg vagyok, nem vagyok sokkal vastagabb, mint anno 52 kg-val! Ennek a titka azt hiszem a testösszetételem átvariálásában van! Rájöttem, hogy lehetek én 50 kilós csoda is, ha nem vagyok formás, feszes, csak löttyedt, hájas!(Az izom nehezebb, mint a háj...)

Azóta a dietetikusunk adott még egy tippet. Azt mondta, hogy vagy vegyek zabpehelylisztet, vagy csináljak én zabpehely ledarálásával, és azzal sűrítsem a főzelékeket. Most még ezt szeretném beiktatni.

Összegzésképpen, ezek az én tapasztalataim, tanácsaim:

1. Ha úgy érzed, nem megfelelő a fogamzásgátló, amit kaptál, ne várd meg, míg úgy jársz, mint én! Már az első hónap után menj vissza a dokihoz, vagy hagyd abba! Nem éri meg!

2. Ne lepődj meg, ha stresszes élet mellett csak gyarapodsz, akármit is csinálsz! A stressz forrása (saját tapasztalat szerint) lehet rosszul működő kapcsolat is, amire rájön még a suli, vagy a munkahely okozta stressz, és kész...

3. Egyetlen pasi se ér annyit, hogy elhanyagold magad! Ne a pasidnak, hanem csakis magadnak akarj megfelelni! Lehet, hogy most azt mondja: "nem baj drágám, én így is szeretlek", de ki garantálja, hogy örök életedre melletted marad, és tényleg szeretni fog öt év múlva is "így"?

4. Nincs az a gyorsan, sokat ígérő diéta, ami a zsírt dolgozná le rólad (ami a fő cél lenne)! Ráadásul, csak kiéheztet, és a szervezeted teszi tönkre!

5. Ne a mérleg legyen az irányító, hanem a testösszetételed! Vannak testösszetétel laborok (kórházakban, szakrendelőkben), gyógyszertárakban is láttam már pénzbedobós testösszetétel vizsgáló gépet, és szobamérlegben is gyártanak már olyat, ami mutatja a testzsír %-ot is! Ez legyen a lényeg!

6. Ne feledjük el, hogy nők vagyunk! A ciklusunktól is függ, hogy hány kg-ok vagyunk! Menses előtt semmiképpen nem érdemes mérlegre állni, mert akár két-három kg-al is mutathat többet a vízraktározás miatt!

7. Mozgás, torna nélkül nem lehet normálisan fogyni! Ha nem tornázol, plöttyedt lesz a bőröd, és a fogyás üteme is sokkal lassabb lesz! Amúgy, a sport endorfint is termel! Tehát a depressziósoknak is melegen ajánlott! A pszichológia tanárom a pácienseivel is így oldotta meg azt, hogy pszichiátriára ne kerüljön az illető és ne gyógyszerezzék be!

8. Igyál sokat! Én naponta legalább két liter folyadékot megiszok, de az csak zöld tea édesítővel és frissen facsart citromlével, max. egy kanál méz még belefér, vagy ásványvíz, vagy Zéró, vagy Light kóla mindig van itthon. (Amúgy, hetente egyszer a hagyományos ücsik is beleférnek! A lényeg, hogy főképp energiaszegény italokat igyál!)

9. Felesleges folyton a mérleget taposni! A lassú fogyás tartósabb, mint a hirtelen, gyors tempójú! Inkább figyelj a környezeted reakcióira! Figyeld, hogyan reagálnak a változásodra! Elég, ha két hetente mérlegre állsz! A bókokat úgyse a mérlegedtől kapod! (viszont elég könnyen kedvét tudja szegni az embernek, ha a mérlegnyelv nem mozdul lefele!)

Ne legyél türelmetlen! Előfordulhat, hogy a te szervezeted csak hetek, vagy egy-két hónap múlva reagál fogyással az életmód váltásra! De akkor rohamtempóban!

10. Ha többször keveset eszel, biztos beindul előbb-utóbb a fogyás, és más haszna is van a dolognak! Mivel nem alakul ki farkaséhség, ezért kisebb mennyiséget fogyasztasz el, ezzel kevesebb kalóriát adsz magadnak! A vércukorszinted közel állandó lesz! Ráadásul, az emésztőrendszered se terheled le, ezért a komfortérzeted is jobb lesz! Puffadások, székrekedés, stb. könnyen elillanhatnak!

Ne egyél habzsolva! Élvezd az étel ízét, látványát! Ha jól megrágod a falatot, azzal is tehermentesíted az emésztőtraktusod! Ráadásul ne feledd! Az emésztés nem a gyomorban, hanem a szájban kezdődik! A nyál már tartalmaz emésztőenzimeket! (Mellékesen figyeld meg, mennyivel kevesebbet eszel, ha nem habzsolsz!)

11. Éhgyomorral soha ne menj vásárolni! Annak az eredménye csak az, hogy a csemegepult előtt is, és a pékáruk láttán is elkezd folyni a nyálad! Ismét bezabálás lehet a következménye. Ráadásul, egy csomó mindent megvesz az ember éhgyomri vásárláskor, amire igazából nincs is szüksége, csak az éhség nagy úr, és amit meglát, megkívánja! Tehát, pénztárca kímélő is, ha két evés között vásárolsz élelmiszert!

12. Békülj ki magaddal! A testeddel is! Hibátlan ember nincs...

És végül: Egy valamit sokan elfelejtenek! Ahogy én is elfelejtettem éveken át! A testemre még évekig szükségem van! Hisz ebben a testben kell leélnem az életem! Ezért fontos, hogy ne zsigereld ki! Élj vele összhangban!

Figyelj a reakcióira, változásaira! Mindennek oka van! Ápold, gondozd, ahogy egy virággal tennéd! Csak a virággal ellentétben ebből csak ez az egy van!