Az a vékony vonal (beszélgetés)

Mennyi okosságot írhatnék. Hm...

Kérdések vannak, néha válaszok is, de el tudjuk fogadni ?

Szerintem nem szabad ennyit agyalni ám :)

Fogadd el először magad, oszt fogadd el a másikat !

Tudod! Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Egy pasit ugyan úgy nem tudunk megérteni, mint ahogy ők sem értenek bennünk !!!!!

Itt a bajok okozója :)

Még egy gondolat.

Ha kompromisszumot kötünk soha ne hangoztassuk,milyen kegyet gyakoroltunk, mert nagyon megalázó lehet a másik számára.A kinyílvánítás, hogy nem miatta adtuk be a derekunkat, hanem magunknak akartuk bebizonyítani, milyen jó fejek vagyunk. És most csókold meg ezért a kegyért a kezemet. cupp-cupp.

Nagyon érdekes és értékes gondolatok!!! Úgy érzem a cikk írója a bennem motoszkáló kérdéseket, kételyeket vetette papírra.

Azon érdemes elgondolkodni, honnan vesszük általában a bátorságot, hogy valakit elkezdjünk "nevelgetni" csúnyábban "idomítani" és megpróbáljuk a saját értékrendünkbe beletoszakodni, mert úgy gondoljuk, ez neki jó? Egy fenét!! Csak és kizárólag magunk miatt alakítgatunk bárkit. De úgy már nem az igazi, mert valóban unalmas, kiszámítható ember válik a másikból. És irány a hajcsavaros, sörszagú langyos posvány. A vékony vonalat mindenkinek magának kell megtalálni. Ha túlságosan sokszor lépjük át, akkor baj van és tényleg lépni kell. Kifele.

Mert hiába is érezzük, képesek vagyunk változni. Nem igaz!!! Az alapokon nem lehet változtatni. Csak a környezethez igazodunk és csak annyi időre, ameddig muszáj. De ez egyáltalán nem baj!!! Miért kellene mindenkihez egyformán viszonyulni? Még ugyanabban az emberi játszmában (szituációban) is másképpen szerepelünk, ha kicseréljük a szereplőket. A kapcsolatokat arra kell használni, amire a legmegfelelőbbek.

"Mi garantálja, hogy ő is úgy gondolja, változni kell az adott dologban."

Semmi nem garantálja és a "kaszton belülről" választás is tartogat veszélyeket, mert a kaszthoz tartozás csak egy szegmense az emberi viselkedésnek, modornak.

Való igaz, hogy saját magunkat minősít egy kapcsolat és ezzel nincs is semmi baj, mind addig, amíg nem engedünk a környezetünk befolyásának. Mert lehet, hogy én toleránsabb vagyok bárkinél, más megvilágításban látom a dolgokat, az ami másnál már kiveri a biztosítékot, nekem nem okoz gondot, mert én így vagyok összerakva és az egóm sem ül a vállamra csacsogni, de a környeztem lépten -nyomon kifejezi rosszallását, nem tetszését, az már gond lehet, összezavarodhatunk, megingathat saját magunkba és párunkba vetett hitünkben is.

Amennyiben nem zavar be külső ráhatás, úgy az egyéni tűrőképesség, neveltetés, stb. fog jelezni, hogy mikor kell meghúzni azt a bizonyos határt és mondani, állj és ne tovább!

Számomra is épp időszerű...

Nehéz ügy. Tiszta, érdek nélküli emberrel beszéltem ma meg egy nagyon nehéz problémát, az képes segíteni ilyenkor - nekem legalábbis...

Szerintem az határozza meg, hol az a vonal, hogy mennyire fáj valami, mekkora áldozatot jelent. Az ember alap dolgokból nem adhat le. az alaptermészetét nem faraghatja meg. De vannak szituk, mikor kicsit fáj, sőt, most nagyon, de szeretve elfogadok egy szitut, mert nem mindennapos eset. Ha minden napos lenne, itthagynám! :(

Tetszett a cikk nagyon és én is úgy gondolom, hogy kell a kompromisszum azonban végletekig nem lehet alkudni a másik kedvére és ezt nehéz észrevenni és van, hogy évek kellenek hozzá, mire jön a keserű felismerés, hogy bizony egyik fél tesz csak bele a kapcsolatba és a másik pedig elvan mint a befőtt.

Szerintem ez a legnehezebb, felismerni és lépni tovább. Ugyanis sokszor nem csak a magunk idejét vesszük el a máshol mással való boldogságtól, hanem attól is akitől reméljük, hogy változik a kedvünkért.

Alapjáraton, ha egy ember nem nyeri el a tetszésünket, jobb nem is elkezdeni azt a kapcsolatot. Sok-sok éves kapcsolatok után nekem már ez a véleményem és ha időben visszamehetnék, akkor ma már okosabban alkudnék azaz nem is alkudnék:-) Gratula a cikkhez! Nekem nagyon tetszett!!!

Figyelj, itt annyi kérdésed van, hogy ezek szerint ez a kapcsolat amiben vagy nem egy "egyszerű futam".

Ennyi kérésnek "nem szabadna" lenni.

Ha alap dolgok nem egyértelműek akkor nem tudom van e értelem az egésznek.

Persze, hogy mindenkinek más az értékrend, más a fontos. Különösen a pasiknál. Ami egy nőnek fontos az nekik általában nem és ez nem a szeretetlenség jele csak egyszerűen "nem érdekli" őket.

Nem tudom Te, hogy élsz, de ez túl sok kérdés ahhoz, hogy ne legyen a kapcsolatban valami gikszer. Lehet egy őszinte beszélgetés sokat segítene. De nem csak kerülgetve a forró kásást, hanem tényleg megbeszélni, hogy ki, hogy gondolja a folytatást.

(komolyan másnak annyira okosan tudok tanácsot adni:)

Elgondolkodtató a cikk... Én pont most élem át ezt az érzést. Én soha sem akartam megváltoztatni a férjem,elfogadtam olyannak,amilyen,mégis elhagyott,kilépett a kapcsolatunkból.

De tudom,hogy nem velem van a gond,az ő egoja,személyisége,lelke...

Minden kapcsolatban fontos a kompromisszum...

Mert senki sem tökéletes. de ha már elköteleztük magunkat vki mellett,akkor a hibáival együtt szeretjük.

Jó cikk.Tényleg nem egyszerű elfogadni dolgokat,de ha fontos a másik,akkor odaállunk elé,és elmondjuk ami jó és ami nem jó.Ne hagyjuk,hogy a ki nem mondott szavak őrlődjenek bennünk.Ne hagyjuk,hogy a kommunikáció hiánya miatt laposodjon el egy kapcsolat.Szerintem észre lehet venni,ha nem is egyből,akkor bizonyos idő után,hogy ki az aki jót akar nekünk és ki az aki nem.

Van, akiért érdemes változni,és ha fontos az illető,akkor legtöbbször mondani sem kell azt hogy miben,mert önmagunkért és a másikért képesek vagyunk változni.